Két barátoddal utazol a sivatagban. Forró nap van. Néhány sátor látszik a távolban, valószínűleg egy beduin tábor lehet. Hirtelen őrülten rohan feléd egy 99 éves ember. Lábad elé borul, arca a homokban és azt kéri: „Uraim, ha szimpatikus vagyok, ne kerüljék el szerény szolgátok sátrát. Maradjanak egy kicsit. Én személyesen fogom megmosni a lábaikat és étellel fogom kínálni Önöket. Üldögéljenek egy kicsit a fám árnyékában, azután útnak indulhatnak!”

Próbáljuk elképzelni, mit gon­dolnánk erről az emberről? So­kan azt feltételeznék, hogy egy rossz szándékú pszichopatáról van szó. Kell valami céljának lenni, végül is a világon senki se tesz valamit csak úgy a semmiért. Bizonyosan sokan nem fogadnák el az ajánlatát.

Ez sokat mond a társadalomról, amiben élünk. Gyanakszunk, ha valaki tenni akar valamit értünk. Miért akarna számunkra valaki jót, ha neki nincs haszna belőle. Általában így is van. Sajnos tényleg óvatosnak kell lenni. Végül is melyik a rendellenes: ha valaki gondoskodni akar másokról és önzetlenül ad nekik vagy az a társadalom, mely gyanakvó az ilyen emberrel szemben.

Ábrahám testesítette meg a zsi­dó történelemben a cheszed, a kegyesség tulajdonságát. Ábrahám számára nem volt furcsa, hogy a (lehetséges) vendégek elé szaladjon, és könyörögjön, hogy térjenek be hozzá. Szerette az embereket és a küldetése mindenekelőtt az volt, hogy boldoggá tegye őket. Alig van az adakozásnál mélyebb élvezet és Ábrahám ezt jól tudta. Mindenki jobban szeret adni, mint kapni. Adni valamit önmagában elégedettséggel tölt el. Ha el kell fogadnunk valamit, üresnek érezzük magunkat. Ezért van, hogy a szülőknek több örömük származik a gyermekeikből – annak ellenére, hogy a gyerekek többet kapnak –, mint a gyerekeknek a szüleikből.

Akkor miért nem adunk, amennyit csak tudunk?

Mert van egy tévhit, hogy ha adunk, akkor nekünk kevesebb lesz. Ez igaz, de csak rövid távon. Hosszú távon az adás révén többet kapunk vissza, mint amennyit adtunk. Ábrahám tudta ezt és az életében adott. Bennünk, az ő szellemi örököseiben is megvan ez a jellemvonás. Az embert boldoggá teszi, ha adhat. Ha erre folyamatosan emlékeztetjük magunkat, sokkal több örömünk lesz.

Sokan, akik megnyerték az ötöst a lottón, rohannak a bankba. Ábrahám is sietett beváltani a csekket. De míg a lottónyeremény véges, az öröm, amiért Ábrahám sietett, végtelen és korlátlan.