Slách

A kötődés szálai

A cicesz nagy kéksége mint jelkép és emlékeztetés.

Szerző: Rabbi Label Lam
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

Szerző: Rabbi Label Lam
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

Hetiszakasz: Slách

„És szólt az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Szólj Izrael fiainak, és mondjad nekik, hogy készítsenek maguknak rojtokat a ruháik szegleteire nemzedékeiken át, és tegyenek a szeglet rojtjaira kék szálat. És arra való legyen nektek a rojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne kémkedjetek a szívetek után, és a szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.” (4Mózes 15:37–39.)

Hogyan emlékeztet minket a fonott rojt az Örökkévaló parancsolataira? Mivel a Talmud szerint a kék szín a tenger élővilágának a színe, ezért a színről a tenger jut eszünkbe. A tenger színe emlékeztet a kék égre, és az ég az Örökkévaló „dicső trónjára”. (Menachot 43b.) Ennyire egyszerű a hasonlat.

„bár nem láthatunk át a »fal« túlsó felére, ám az isteni jelenlét folyamatosan figyel minket, és szeretettel gondoskodik rólunk”

Közel két évtizeddel ezelőtt, hónapokkal azután, hogy feleségemmel eljegyeztük egymást, édesanyám volt olyan kedves, hogy szervezzen egy meglepetés leánybúcsúztatót. Az én feladatom az volt, hogy eljuttassam a menyasszonyt a megbeszélt időben a megadott helyre, ugyanakkor nyomatékosan megkértek, hogy pár órával később, a buli végére térjek vissza, amit lelkiismeretesen be is tartottam. Amikor megérkeztem, a buli éppen csitulni látszott. Akkor feltöltöttem a kocsim csomagtartóját a különböző ajándékokkal, és mire az autóm megtelt, mindannyian búcsút vettünk egymástól.

Feltűnt egy nyolc éves kisfiú, az ünnepség egyetlen férfi résztvevője, édesanyám egyik barátjának az unokája, aki majdnem átdöfött tekintetével. Folyamatosan engem bámult, a leendő feleségemet és az én rozoga, régi tragacsomat. Egyre zavartabban pásztázott minket a tekintetével. Megkérdeztem Dereket (ez volt a neve), hogy minden rendben van-e. Válasza egyszerre volt elképesztő és sokkoló: „Hogyan mehetett feleségül egy ilyen szép lány olyasvalakihez, akinek ilyen ócska kocsija van?”

Valamilyen okból, a marketing nagy erejű és alattomos propaganda-hadjáratának köszönhetően sokan a boldogságot a csillogó-villogó autókkal tudják csak társítani. Ha jó autód van, akkor a nők szóba állnak veled. Lehet, hogy naiv elgondolásnak tűnik, de megeshet, hogy valaki az ifjúsága legszebb éveit arra pazarolja, hogy meggyőződjön a fenti feltevés valóságtartalmáról, és rájöjjön, hogy ezzel az elmélettel valami nagyon nincs rendben. Nem akarok ünneprontó lenni, de egy méregdrága Lexus birtoklása annyira tesz egy házasságot boldoggá, mint ha egy gumicsirkét lóbálnánk a fejünk fölött, miközben Beatles-számokat éneklünk.

Azt hiszem, csodálatra méltó, hogy elménk igen összetett, és érzelmeink olykor árnyalt fogalmakkal kapcsolódnak össze. Egyszer valaki feltette kérdésünket egy nagy embernek: hogyan lehetséges, hogy a cicesz kékségéről a tenger, a tengerről az ég, az égről a trón, a trónról meg az Örökkévaló igazságossága jut az eszünkbe? „Azt érted, hogy miért nem szabad a szomszéd feleségének fehérneműit bámulni, amikor teregeti őket?” – kérdezett vissza a rabbi, a válasz igen volt. Ekkor a rabbi szigorúan felfortyant: „Az hogy ezt megértetted, de a másik hasonlatot nem, mindent elmond rólad!”

Segítségképp Sámson Rafael Hirsch rabbi és Szfasz Emesz a „cicesz” főnevet a „mécic” (azaz „nézni”) igéből eredeztetik, ahogyan írva van Salamon király Énekek Éneke című könyvében. „Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon és repedéseken keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül.” Miért tekintget és néz a szerelmes az ablakon és a fal repedésein keresztül? Miért teszünk különbséget a két cselekedet között?

Egy kedves, nemrég elhunyt barátom a tanára nevében mesélte nekem, hogy ha a gyermekek az udvaron játszanak, akkor édesanyjuk gyakran nyíltan figyeli őket az ablakon keresztül. Amíg jól viselkednek, számíthatnak édesanyjuk elismerésére és támogatására.

Amikor a gyerekek rosszak, édesanyjuk dönthet úgy, hogy behúzza a függönyt, és elrejtőzik, amire a gyermekeknek talán olyan érzése támad, hogy senki nem törődik velük, édesanyjuk sorsukra hagyta őket. De az aggódó szülő továbbra is figyeli őket a fal repedésein vagy a rácson keresztül, amit a gyermek nem lát, de a szerető gondoskodás továbbra sem szűnik meg.

Talán most már érthető, hogy a cicesz célja arra emlékeztetni minket, hogy bár nem láthatunk át a „fal” túlsó felére, ám az isteni jelenlét folyamatosan figyel minket, és szeretettel gondoskodik rólunk. Talán így kell viszonyulnunk a ciceszhez, ehhez a fonott cérnaszálhoz.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás