Vájákhél

Az a bizonyos plusz

Amit hozzátettünk, nem csupán elegendő lesz, hanem még több.

Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2014. február

Hetiszakasz: Vájákhél

Az egész népből, az összes törzsből férfiak és nők egyaránt nagylelkűen hozzájárultak a Miskán, a pusztai Hajlék felépítéséhez. Ez és a most következő hetiszakasz részletezi a munkát, amelyet Becálél és a többi mesterember végzett, isteni inspirációtól vezérelve.

Mózes így jelenti be az adományozás sikerét a népnek: „[a felajánlások] elegendők voltak az egész munkához, és még maradt is”. (2Mózes 36:7.) Nem csupán a szükséges mennyiség állt tehát rendelkezésre, hanem még maradt is némi többlet.

Számos szövegmagyarázót azonban el­gondolkodtat ez a látszólag kettős ki­fejezés­­mód: egyrészt „elegendők” voltak a felajánlások, másrészt „még maradt is”. Ez nem ellentmondás? Ha valóban épp­hogy elegendő volt, akkor nem ma­radhatott többlet. Ha viszont maradt több­let, akkor az nem csupán „elegendő”. Ha a Tóra valóban azt akarja közölni, hogy több anyag állt rendelkezésre a szük­ségesnél, azt megfogalmazhatta volna úgy is, hogy „több felajánlás gyűlt össze a szükséges mennyiségnél” – ez így egyértelmű lett volna.

Úgy tűnik, bizonyos értelemben szükséges volt az a több­let, hogy azt mondhassuk, éppen elegendő volt a fel­ajánlás. Hogyan lehetséges ez?

John F. Kennedy, a néhai amerikai elnök mindig szívesen emlékezett vissza az egyik választásra, amelyet egy kis massachusettsi városban tartottak. A jelöltek kampányukban hangsúlyozták, hogy bármelyik szavazat döntő fontosságú lehet. Igazuk is lett: napokba telt az első eredmény bejelentése, hetekbe a megerősítése, hogy a győztes jelöltet egyetlen szavazat választotta el versenytársától. A városban mindenki így mondta: „pont az én szavazatommal sikerült!”

A Szichot Cádikim megmagyarázza Mózes célját, amely az volt, hogy a Miskán építésének folyamata hibátlan legyen, a végeredmény rendkívülisége az építők, adakozók szerénységével párosuljon. Ha csupán éppen elegendő mennyiség állt volna rendelkezésre az aranyból, ezüstből, rézből és további építkezési anyagokból, az talán némelyekben a büszkeség hamis érzetét keltette volna fel. Ezt mondhatták volna: „nélkülem soha nem épülhetett volna fel! Én adtam az utolsó, a legfontosabb részletet hozzá!” Mindenki a saját hozzájárulásának fontosságát hangsúlyozta volna.

Az egyetlen mód ennek elkerülésére az volt, hogy ha egy picivel több az anyag mint amennyi feltétlenül szükséges. Csak így lehetett elérni, hogy a Miskán, azon túl, hogy nagyon fontos és díszes sátor, maga legyen a kézzelfogható alázat. Emiatt van, hogy Mózes csak akkor érezte elegendőnek az összegyűlt anyagot, amikor már több volt mint amennyi szükséges.

„Ébredj!
Csak így lehetett elérni, hogy a Miskán […] maga legyen a kézzelfogható alázat.

Gyakran mi magunk is hozzájárulunk igen fontos és nemes ügyekhez. Ilyenkor fontos észrevenni, hogy mi csupán küldöttek vagyunk. Ahogy Bölcseink mondják, „az Örökkévalónak sok küldöttje van” – ha igazán fontos az ügy, akkor nélkülünk is meg tudná oldani. Ilyen módon elérhetjük, hogy még tisztább legyen a felajánlásunk. Csupán egyvalami fog hiányozni belőle: az önelégültség hamis érzete. Amit hozzátettünk, nem csupán elegendő lesz, hanem még több.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás