A DNS az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy létezik spirituális valóság.
Szerző: David Klinghoffer
Forrás: Aish.com
Fordította: dr. Gerő Zsuzsa
Megjelent: Forrás – 2013. november
Szerző: David Klinghoffer
Forrás: Aish.com
Fordította: dr. Gerő Zsuzsar
Megjelent: Forrás – 2013. november
A DNS az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy létezik spirituális valóság.
A DNS három betűje tele van paradoxonnal. Mindenki ismeri e három betűt, bár jelentésük már kevéssé érthető a közönség számára. A hétköznapi kultúra zajos folyamában észrevétlen marad az igazság, miszerint a DNS az egyik legerősebb bizonyítéka a spirituális valóság és talán Isten létezésének.
A dezoxiribonukleinsav rövidítése, a DNS a biológiai információ azon formájára utal, amely a fehérjék és más sejtes elemek képződését irányítja. 1953-ban James Watson és Francis Crick remekül leírta a kettős spirál szerkezetét. Az DNS által kódolt, a szervezet felépítését és működését meghatározó genetikai információt nevezzük génállománynak. Manapság úgy említjük a DNS-t, ahogy Amerikáról csak USAként beszélünk, rövidítve. Az a felvetés amely szerint a gének határozzák meg a betegségekre való hajlamot, gyakori és népszerű témája az egészségügyi vitáknak. Fizetség ellenében DNS-vizsgálattal kideríthető bárki genetikai származása, beleértve, hogy van-e „zsidó génje”. De ez ma már mindennapos, kivált, amióta a Human Genome Projectnek köszönhetően 2003 óta betekintést nyerünk a gének szinte alig ismert világába. És a betekintés zavarba ejtő. Amíg ugyanis a DNS kódolja a sejtek építőköveit, azon szükséges információk, melyek a lét felépítésének minden más vonatkozását meghatározzák, nagy mértékben hiányoznak.
Vegyük például azokat az irányító géneket, amelyek feltehetően meghatározzák az olyan változatos élőlények elülső és hátulsó részének térbeli elrendeződését, mint a békák, az egerek vagy az emberek. Egy brit orvos, James Le Fanu leírja egy lenyűgöző új könyvben, melynek címe Miért mi?, hogy egy svájci biológus, Walter Gehring kimutatta: ugyanazok az irányító gének határozzák meg minden élőlény háromdimenziós felépítését… ugyanazok a gének teszik a legyet légy formájúvá, mint az egeret egér formájúvá. Nincsenek meg bennük azok a fizikailag kódolt információk, amelyek miatt az egér másként néz ki, mint a légy. Ehelyett ez olyan, mintha a légy (vagy bármely más szervezet) ideája valamiképpen áthatná azt a génállományt, amely létrehozza őt.
Ez a természetértelmezés – nevezetesen hogy természetfeletti erők mozgatják a természetet – volt uralkodó a biológiában Darwin előtt. Georges Cuvier báró (1769–1832), a párizsi Musee d’Histoire Naturelle (Természettudományi Múzeum) igazgatója úgy vélte, hogy van egy ismeretlen biológiai teremtőerő, valamiféle szervezési elv, amely a különféle életformák kialakulását igazgatja. A koncepció messzebb nyúlik vissza. Sokkal messzebb. Amit Cuvier teremtőerőnek nevezett, azt a rabbik isteni bölcsességnek” hívták. A Biblia azt tanítja: „Az Úr bölcsességgel hozta létre a földet, és erősítette az eget értelemmel.” (Példabeszédek 3:19.) A DNS bizonyos értelemben kevesebb, mint amit a szemünk láthat. De más értelemben sokkal több. Mert ha a DNS nem teljesen felelős a szervezetünk kialakulásáért, marad valami mély sejtésünk arról, hogy minden sejtben létezhet egy másféle kód. Ám hogyan került oda?
Az egyetlen olyan forrás, amely képes egy „funkcionálisan integrált információfeldolgozó rendszer”, így egy sejt kialakítására, nem más, mint az intelligencia. Egy kollégám, Stephen Meyer, aki a cambridge-i egyetemen tanult tudományfilozófus, új könyvében, melynek címe Kézjegy a sejtben: a DNS és az intelligens tervezés, emlékeztet bennünket arra, hogy minden olyan kísérlet kudarcot vallott, amely megpróbálta megmagyarázni az első élőlény létezéséhez szükséges genetikai információ eredetét. A csak az irányítatlan anyagi folyamatokkal számoló magyarázatok beleütköznek a tojás és a tyúk problémájába, vagyis hogy a DNS meghatározott információi szükségesek a fehérjék létrehozatalához, de meghatározott fehérjékre van szükség ahhoz, hogy azok a DNS-ben tárolt információkat átírják és lefordítsák. Zsidóként legalábbis érdekesnek találom, hogy a zsidó hagyomány pontosan előre jelezte azt a fajta bizonyítékot, amellyel Meyer foglalkozik a könyvében. A DNS betűi a genetikai „ábécé”-re utalnak, amelyek megfelelő kombinációkban kódolják az életformák sokaságát. A Kabbala is ilyen abc-ről beszél, amely a héber ábécé betűit tartalmazza, amelyekkel Isten folyamatosan közvetíti a világban való létezés megtartó szavait. Különböző betűkombinációk különböző lényeket hoznak létre. Watson és Crick előtt másfél évszázaddal a liadi rabbi Schneur Zalman a Kabbalát az átlagemberek számára is elérhetővé akarta tenni. A Tanyában (1796) leírja, hogy a teremtmények a betűk kombinációi, helyettesítései és felcserélései révén általános és egyedi csoportokra oszthatók. Valami természetfeletti erő irányítja az élőlények sorsát. A tudomány haladása a lét tisztán anyagi természetének képzetétől, mint ahogyan a darwini evolúció még most is értelmezi, egy olyan magasabb rendű leírás felé – amely irányba a biológia egyre inkább mutat –, nagy lépést jelent a helyes irányba.
Az író a Seattle-i Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a „Papok Birodalma” című blog írója a Beliefneten (blog.beliefnet.com/kingdomofpriests).