Anélkül irányítani távolról a gonoszt, hogy a befolyása alá kerülnénk.
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. június
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. június
Nők a Bibliában 5. rész: Dina
Ebben az írásban megkíséreljük megérteni Dina igazi értékeit a Tóra kommentárjai és a midrások segítségével.
„Azután szült (Lea) egy leányt és elnevezte Dinának.” (1Mózes 30:21.)
Rasi így kommentálja:
„Lea úgy gondolta magában: »Ha fiú lesz, Ráchel még a szolgálólányokkal sem lesz egyenértékű«. Ezért imádkozott és a gyermek lánnyá változott.”
Lea tudta, hogy 12 férfinak kell születnie ebben a családban, és neki ekkor már volt hat fia. Úgy számolt, hogy ha ismét fia születik (a tizenegyedik, József), Ráchelnek nem lehet annyi fia, mint a szolgálólányoknak (akiknek mindkettőjüknek volt már kettő).
Ezért Lea imádkozott, hogy lánya legyen. Az Örökkévaló meghallgatta az imáit, és megváltoztatta a baba nemét! Ez előrevetíti Dina jövőjét. A lelkében talán vannak férfias elemek, József vonásai, vagy valami hasonlatosság hozzá, mely mélyebb formát ölthet.
„spirituális vágyakozást fejeznek ki Jákob lánya iránt – a zsidó nép iránt”
Jákob és családja visszatértek Izrael földjére (akkor Kánaánnak nevezték), miután útközben szembeszálltak Ézsauval, és hadseregével és valahogy békét kötöttek. Itt Dina személye nem jelenik meg. Hiányát a midrás úgy kommentálja, hogy ez kapcsolatban áll az elkövetkező tragikus történettel:
„Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét”. (1Mózes 32:28.) Hol volt Dina? [Jákob] bezárta őt egy dobozba. Azt mondta: „Ennek a gonosz embernek [Ézsaunak] gőgös szeme van – nehogy meglássa és elvegye tőlem.”
Az Örökkévaló azt mondta: „Te megtagadtad a jóindulatot a bátyádtól, ezért később szenvedtél. Mert ha [Dina] feleségül ment volna Ézsauhoz, akkor nem erőszakolták volna meg” – ahogy később írva van. (1Mózes 34:1.: „És Dina kiment.”) (Beresit Raba – Vajislah 77:9.)
A midrás Jákobot okolja, mert elrejtette Dinát egy dobozba, és ezzel megakadályozta, hogy találkozzon Ézsauval. Mégis hogyan lehet hibáztatni egy aggódó apát, azért, mert meg akarja védeni a lányát valakitől, akit ő züllöttnek és erőszakosnak tart, aki még saját rokonait is képes meggyilkolni.
Nyilvánvalóan nem lehet okolni őt azért, hogy amenynyire csak tudja, meg akarja védeni a családját. Azonban egy másik szinten a midrás rámutat, hogy van ebben a lányban valami különleges, ezért Jákob cselekedetét, hogy bezárja őt egy dobozba, inkább a kedvesség tudat alatti megtagadásának tekinti, mint óvintézkedésnek. Úgy tűnik, elmondhatjuk, hogy Ézsau alapvető jellemvonásai megszelídülhettek volna, helyes útra terelődhettek volna Dina hatására. Ő sokkal inkább képes lett volna ezt előidézni, mint bárki más. Mégis te bezártad őt. Meg akartad gátolni, hogy Dina negatív hatások alá kerüljön, de nem gondoltál arra, hogy ellenkezőleg, ő menthette volna meg Ézsaut a bűnös úttól, amelyen járt.
Érdekes megjegyezni, hogy az, hogy Dinának volt egy rejtett lehetősége Ézsauhoz feleségül menni, hasonlít az édesanyja, Lea sorsára. Lea lett volna Ézsau felesége mint Lábán idősebbik lánya, de imával és könnyekkel meg tudta fordítani a sorsát. Dinának nem volt lehetősége kapcsolatba kerülni Ézsauval, az apja ezt teljesen megakadályozta. Mégis úgy tűnik, örökölte az anyjától azt a hihetetlen képességet, hogy legyőzze a gonoszt – olyannyira, hogy jó párja lett volna Ézsau erős negatív tulajdonságainak, átformálhatta volna és helyes útra terelhette volna őt.
„És kiment Dina, Lea lánya, akit szült Jákobnak, hogy megnézze az ország leányait. Meglátta őt Sechem, a hivvita Chámor fia, vette őt, hált vele és meggyalázta. A lelke ragaszkodott Dinához, Jákob lányához, és megszerette a lányt és beszélt a szívéhez.” (1Mózes 34:1–3.)
A Tóra megemlíti, hogy Dina első alkalommal ment, hogy megnézze az ország lányait, miután egy új helyre, egy nyüzsgő városba jött lakni. Sechem, az ország uralkodója, meglátta őt, elrabolta és megerőszakolta (látszólag anélkül, hogy személyazonosságát különösebben vizsgálta volna). Azután valami furcsa történt. Lelke ragaszkodott a lány lelkéhez, beszélgetni akart vele és elnézést kért azért, amit tett.
„És kiment Dina, Lea lánya” – és nem Jákob lánya. A szöveg Dinát az anyjához köti: ahogy Lea is társaságkedvelő személyiség volt, úgy Dina is, ahogy írva van: „Lea kiment elébe.” (1Mózes 30:16.) Amilyen az anyja, olyan a lánya. (Midrás Tanhuma – Vajislah 7.)
A midrás rámutat, hogy Lea nyitott volt és öntudatos, ugyanígy Dina is szeretett „kimenni”. Van ebben valami rossz? Van-e az áldozatnak rejtett felelőssége a történtekben? Felkelthette-e Dina Sechem nemkívánatos figyelmét? Maradjanak-e a nők benn, ha tudják mi a jó nekik? Milyen következtetés vonható le ebből saját életünkre, a mai modern társadalomra nézve?
Meg kell jegyezni, hogy a fenti (kétségtelenül kritikus) midrásban a bölcsek egy más értelmezésben dicsérik Lea öntudatosságát, mivel ez vezetett egy igaz gyermek és különleges leszármazottai születéséhez. Azaz a felszínen nem ellenzi, hogy a nők társasági életet éljenek.
Abarbanel (XV. századi spanyol kommentátor) úgy látja, hogy a Dinára és Leára vonatkozó szövegek közti kapcsolat viselkedésük helyességére utal és Dina szándékának ártatlanságára:
„Ez [az erőszak] nem azért történt Dinával, mert ő társasági ember volt; Lea lánya volt, aki [Lea] egész nap otthon volt, míg Ráhel volt a társaságba járó pásztorlány… Jákob oldaláról nézve, ő [Jákob] »sátorlakó« volt, és ha az apa befelé forduló ember, mennyire az a lánya. Ez arra mutat, hogy [Dina] nem rossz célokkal ment ki, csak azért, hogy lássa az ország lányait… hiszen nem volt más lány rajta kívül Jákob házában, és ő tanulni szeretett volna tőlük, ahogy fiatal lányok szoktak.” (Abarbanel – 1Mózes 34:1.)
Dina kíváncsi fiatal lány volt, aki találkozni akart az új ország lányaival, és meg akarta érteni a szokásaikat. Nem volt benne semmi provokáció vagy erénytelenség, a szöveg világosan rámutat, hogy a lányok érdekelték őt és nem a fiúk.
„És meglátta őt” – ne gondoljuk, hogy flörtölt vele, mert a szöveg pontosan megírja, hogy egyszerűen csak meglátta. „És megragadta őt” erővel, és senki sem menthette volna meg a lányt, mivel ő (Sechem) volt az ország uralkodója. Háromszoros volt a bűne: a) elrabolta – ez lopás; b) magáévá tette – meggyalázta, már csak azért is, mert nem volt körülmetélve. c) „szenvedést okozott neki” – mivel ez erőszak volt, és a lány nem egyezett bele, ezzel őt személyesen becstelenítette meg. (Malbim – 1Mózes 34:2.)
Úgy tűnik, a kommentárok egyetértenek, hogy nem lehet Dinát okolni Sechem viselkedéséért. Még a társaság keresését is Sechem fondorlatossága számlájára írják:
Jákob lánya a sátorban ült, és nem ment ki. Mit tett Sechem, Chámor fia? Fiatal lányokat hozott a sátorhoz, hogy ott játszanak, zenéljenek. Dina kiment megnézni őket, és Sechem megragadta és megerőszakolta őt. (Pirkei d’Rabbi Eliezer 38.)
Ebből úgy tűnik, hogy Sechem előre megfontolt szándékkal, tervezetten követte el a bűncselekményt. Mitől lett ilyen megátalkodott, hogy a nyílt téren megragadja a lányt, megerőszakolja, és utána még jobban kötődjön hozzá?
Ha nem tudta volna, hogy ő a világhírű Jákob lánya, akit tisztelnek fiai miatt, akkor nem tette volna, amit tett. (Or Háchájim – 1Mózes 34:2.)
Úgy tűnik, hogy Sechem, Chámor fia nagyon elkényeztetett uralkodó volt. Hozzá volt szokva, hogy mindent megkap, amit a szíve megkíván. Úgy gondolta, hogy neki minden jár, hogy ő mindenható, és semmilyen örömre nem kell várnia. Ahogy megkívánt valamit, a vágya azonnal ki lett elégítve. Mikor az új család a városba érkezett – egy nagy ember hírében álló apa, aki nagy vagyonnal és felnőtt fiúgyermekekkel volt megáldva –, ez bosszantotta Sechemet. Lehet, hogy Dina szépsége bolondította el, de legalább ennyire számított, hogy ő Jákob lánya volt. Sechem le akarta győzni Jákobot, és meg akarta semmisíteni őt, hogy ne legyen kétséges, ki a város igazi ura.
Rabbi Simson Rafael Hirsch azt mondja, hogy ez a diktátor klasszikus esete, aki le akarja igázni a gyengébb, barátok nélküli zsidó lányt. Ez háborította fel később Jákob fiait, ezért torolták meg olyan erővel és bosszúval.
Sechem kieszelte, hogyan csalogassa ki Dinát, és ő engedelmeskedve egy fiatal lány természetes kíváncsiságának az új környezetben, csapdába esett. Azonnal elrabolták és megerőszakolták.
Az egész történet folyamán Dina hallgat, nem hallunk tőle egy szót sem. A támadás teljesen passzív áldozata.
A történet attól furcsa egy kicsit, hogy milyen hatással volt Dina Sechemre ez után a tisztán fizikai történés után:
„És az ő lelke ragaszkodott Jákob lányának a lelkéhez, és megszerette őt, és beszélt a szívéhez.” (1Mózes 34:3.)
A történet a fizikaiból, a külsőből érzelmivé és bensővé vált. Ettől kezdve Sechem őrjöng a szenvedélytől, gyorsan szinte őrült módra cselekszik azért, hogy legyőzze Dina családját, és feleségül vehesse őt. Még abba is beleegyezik, hogy a városban minden férfi körülmetélkezzen!
Különös párhuzamot von a midrás Sechem Dina iránti érzelmei és az Örökkévaló zsidó nép iránti érzelmei között:
„És beszélt velük Chámor mondván: Sechem fiam vágyódik a lányod iránt…” (1Mózes 34:8.) Rabbi Simon ben Lákis mondta: az Örökkévaló három kedves szóval fejezte ki Izrael iránti szeretetét – ragaszkodás, sóvárgás, vágyódás… és mindezeket megtalálhatjuk ennek a gonosz embernek a történetében: ragaszkodás – „És az ő lelke ragaszkodott Dina lelkéhez”; sóvárgás – „A fiam vágyódik a lányod iránt”; vágy – „mert megkívánta Jákob lányát”. (Midras – Beresit Rabba 80:7.)
Mindabból, amit ebből a midrásból megtudhatunk, láthatjuk, hogy Sechem szenvedélye (talán maga Sehem) pozitív megvilágításba kerül. Ez spirituális természetű. Bizonyos értelemben az érzelmei spirituális vágyakozást fejeznek ki Jákob lánya iránt – a zsidó nép iránt.
Normálisan azt várnánk, hogy az erőszak kéjvágyó elkövetője gyűlöli az áldozatát, és undorodik tőle (lásd Ámnon és Támár történetét, 2Sámuel 13:11–15). Márpedig Sechem cselekedete kétségtelenül valamilyen változást okozott ebben a gonosz és hataloméhes emberben.
Úgy tűnik, hogy Dina még teljes passzivitásában is ellenállhatatlan hatással volt Sechemre. Ez kifejeződött a szexuális kapcsolatukban, bár az az ő beleegyezése nélkül történt.
A lelkek ragaszkodása az emberek között csak akkor lehetséges, ha azonos szinten vannak, ugyanakkor fizikai vonzódás lehetséges két (intellektuálisan és lelkileg) teljesen különböző szinten lévő és eltérő hátterű ember között… Sechem itt lelki rokonságot érzett, mert ő [Dina] Jákob lánya volt. (Malbim – 1Mózes 34:3.)
Talán Sechem a fiatal lányban rejtőző hatalmas spirituális erő vonzásába került. Megérezhette a nagyság kincsestárát és ez vonzotta a zsarnoki természetét. Azután a vonzerő még a kapcsolatnak ezt a szintjét is meghaladta, amitől fordulat történt benne, és önző energiái már egy zsidó lány feleségül vételére irányultak, tulajdonképpen betérítve az egész várost.
Ez után a történet után, valamint a fivéreknek a város férfilakosságán elkövetett bosszúja és megtorlása után a Tóra nem sok részletet árul el Dina életéről. Viszont a midrásból megtudjuk, hogy gyermeke született a kapcsolatból, egy lánya, Osznát, akit örökbe adtak. Később egy különös fordulattal Osznát az egyiptomi Potifár házába került, és végül József felesége lett, a nagybátyjáé! (Midras – Jalkut Simoni 134.)
Milyen ironikus, hogy a lány, akinek anyja a különleges Dina – akinek átformáló ereje legyőzhette volna Ézsau gonoszságát, ha lehetőséget kap rá, és aki végül Sechem állati energiáit spirituális szintre emelte – végül a nagybátyjához megy feleségül, Józsefhez, akit igazából Dina helyett kellett volna Leának szülnie.
Láthatjuk, hogy Dina és József lelke között szoros kapcsolat van. Dina lelkének férfias vonásai benne maradhattak a neme megváltozása után is. Talán volt benne valami különleges szikra, amely csak Józsefhez tartozott, akinek megvolt az ereje a „szalma”, azaz Ézsau elpusztításához.
És Jákob háza legyen tűz és József háza a láng és Ézsau háza lesz szalma…
Jákob azt mondta: amint József, a láng megszületett, kész vagyok elhagyni [Lábánt] és szembenézni bátyámmal, Ézsauval – mivel a tűz egy láng nélkül nem tud messziről uralkodni, és csak Józseffel tudom legyőzni őt. (Rasi – 1Mózes 30:25.)
Józsefnek különleges ereje volt, hogy távolról is tudjon uralkodni a gonosz felett, és le tudja azt győzni. Láthattuk e képességét élete folyamán, mikor Egyiptomban lakott gonosz emberek között, ellenállt a kísértésnek, megőrizte igaz voltát, hatalomra emelkedett, és uralkodott mindenki felett. Különleges tulajdonságait a misztikus írásokban „alap”-nak (jeszod) nevezik vagy „igaz embernek”. Ebben a különleges tulajdonságban osztozhatott vele Dina.
A midrási utalás, mely szerint Dina Ézsau felesége lehetett volna és hogy hihetetlen hatással volt Sechemre, a kánaáni uralkodóra, rámutat arra, hogy mennyire összeillett lánya és féltestvére, József.
Az „igaz ember” szefirája (az Örökkévaló tulajdonsága, mely megnyilvánul ebben a világban) – hogy az ember uralkodni tud az indulatain, távolról tud irányítani, úgy, hogy nem kerül a negatív hatások befolyása alá – az a tulajdonság, melyet Dina továbbadott a lányának. Így míg Dina soha nem használta ki teljesen a képességét, hogy befolyásolja és legyőzze a gonoszt, leszármazottjának házassága biztosítja a folytonosságát annak a képességnek, amellyel Dina nagyon hatékonyan tudott változást előidézni. Józseffel ez a tulajdonság még hatékonyabbá vált, beépült a zsidó nép genetikai kódjába, és örökségünk részévé vált.
