Nicávim

Az évszak vezérmotívuma: a visszatérés

Visszatérés: lépés előre vagy hátra?

Mindannyiunkat arra neveltek, hogy a haladást fontosnak tartsuk. Az elmúlt évszázadokban a filozófia, a vallás, a kultúra és különösen a tudomány célja olyan gondolatok és gyakorlatok kifejlesztése volt, amelyek túllendítik az emberiséget a jelenlegi helyzetén.

Költők is dicsérték a haladást, Robert Browning például az emberi lét egyik fő elemének nevezte, egyenesen annak, ami elválasztja nem csupán az állattól, de a Teremtőtől is. Korántsem volt ezzel egyedül.

A haladás hangsúlyozása annyira erőszakos, hogy bármilyen kezdeményezés a régi elképzelésekhez és gyakorlatokhoz való visszatérésre szinte egyetemes kritikát vált ki, hiszen az csak maradiságra, primitívségre vagy – legjobb esetben – régimódiságra utalhat. A progresszió ellentéte, a regresszió, súlyosan negatív konnotációkkal bír. Senki sem szeretne regresszívnek tűnni.

A ros hásáná előtti időszakban a haladás tematikája mindenképpen jelen van. Mindannyian reménykedünk egy gyarapodásban és fejlődésben gazdag új évben. Sok zsinagógában így zárják az elmúlt évet: „Múljon el ez az év az átkaival, és kezdődjön egy új év áldásaival!”

Senki sem kívánja, hogy a következő év a status quó fenntartása legyen, és nagyon kevesen kívánnak visszatérni a múltba. Tóránk mégis „visszatérést” hirdet, és különösen ebben az időszakban.

A nicávim hetiszakasz a következő sorokat tartalmazza:

„És lesz, ha rád jönnek mindezek a dolgok, az áldás és az átok… és szívedre veszed [szívedre visszaveszed] ezeket…, és visszatérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára… te és gyermekeid…. akkor visszatéríti az Örökkévaló, a te Istened foglyaidat…, újra visszatérít téged mind a népek közül… Te pedig megtérsz [visszatérsz] és hallgatsz az Örökkévaló szavára… mert újra fog rajtad örülni az Örökkévaló javadra… midőn megtérsz [visszatérsz] az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez egész szíveddel és egész lelkeddel.” (5Mózes 30:1–10.)

Csupán egy pár paszukon belül a „visszatérés” legalább hétszer fordul elő különböző formákban. A kiváló Nechama Leibowitz írásaiban olvastam először a szövegben visszatérő szavak fontosságáról. Ezek leitwortok, melyek a szöveg mélyebb jelentéséhez vezetnek.

Bár korlátozott a németnyelv-tudásom, ahhoz elég volt, hogy a leitwort (egy szöveg tematikáját azonosító szó) és a leitmotif (egy visszatérő gondolat vagy dallam egy irodalmi vagy zenei műben) közötti kapcsolatot felfedezzem.

A ros hásánákor kezdődő és jom kipurral végződő tíz napot héberül ászeret jeméj tesuvának mondjuk, amit sokszor a megtérés tíz napjának fordítanak. De a tesuvá valójában nem megtérést, és biztosan nem vezekelést, hanem visszatérést jelent.

Az évszak vezérmotívuma a Tóra azon felszólítása, hogy mély önelemzéssel térjünk vissza egy olyan helyre, melyet elvesztettünk, elfelejtettünk vagy elhagytunk. Nem haladást vár el tőlünk a következő időszak, hanem – meglepő módon – regressziót.

Jogosan kérdezhetjük: mihez térünk vissza? Egy-két válasszal szolgálnék Avraham Jitzchak HaKohein Kook rabbi könyvéből, a Visszatérés fényeiből. Rav Kook hangsúlyozza, hogy személyes fejlődésünk során elszigeteljük magunkat másoktól, a családunktól, Izrael népétől. A visszatérés az önközpontúságból a kollektívához történik, a práttól (az egyéntől) a klálhoz (a mindent magában foglaló közösséghez). Nem lehet tesuvá, ha az ember nem kapcsolódik újra a társadalom nagyobb összetevő elemeihez. Legbelül mindannyian tudjuk, hogy hogyan hagytunk el fontos embereket, és azt is tudjuk, hogyan térhetnénk vissza hozzájuk.

Pszichoterapeutaként szerzett tapasztalatom azt mutatta, hogy létezik még egy úti cél, ahova érdemes visszatérni – ez a gyerekkor. Ahogyan idősödünk és érünk, rengeteg pozitív változáson megyünk keresztül. Ugyan­akkor elveszítjük ártatlanságunkat, gyerekes lelkesedésünket, és az öregek által cinikusan elhagyott reményt, a mindig tettre készség érzését.

Sokaknak kellemes élmény visszatérni, ha csak a képzelőerő segítségével is, a gyerekkorukhoz, és ekképp újraélni azokat a pozitív eseményeket, melyeket hátrahagytak a felnőttkori döntéseik során.

Végül pedig mindannyiunknak vissza kell térnünk a Teremtőhöz, a Tórájához és a földjére. Bármilyen intenzív is volt istenszolgálatunk az elmúlt évben, a következőben még közelibb kapcsolatra törekedhetünk. Bármennyire is keményen tanultunk, mélyebbre hatolhatunk a Tórában, hiszen mélységei végtelenek. Bármilyen lojálisak is voltunk Izrael földjéhez, visszatérhetünk egy erősebb lojalitáshoz és egy bátrabb hithez. És bármilyen emberi kapcsolataink is voltak, nagylelkűséggel és megértéssel javíthatjuk ezeket, és visszatérhetünk a valódi tesuvá szellemében másokhoz, majd a folyamat közben igazabb önmagunkhoz.

fordítás • Horváth Árje

forrás • Torah Tidbits

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás