Az igazság betűi két lábon, stabilan állnak, a hazugság betűi képtelenek megállni.
Szerző: Domán Chana
Forrás: ChofetzChaimUSA.org
Megjelent: Forrás – 2011. február
A Chofetz Chajim így írja Széfer Szfász Támim című könyvében: „Bölcseink azt mondják, az Örökkévaló pecsétje az igazság (Sábát 55a). Ha a Teremtő az igazságot választotta pecsétjéül, akkor az az ember, aki rendszeresen a hamisságot választja, bizonyosan alávaló és gyalázatos. Az Örökkévaló nagyon határozottan figyelmeztetett minket az igazság fontosságára: Ezeket a dolgokat kell megtennetek: igazat beszélni egymással, és igaz és békés ítélettel ítélni a kapuitokban. Ne gondoljatok rosszat egymásról a szívetekben és ne szeressétek a hamis fogadalmakat, mert ezek mind azok, amiket én utálok (Zecharia 8, 16-17).”
Az alef-bét első, középső és utolsó betűje az emet (igazság) szót adja ki, jelezve ezzel azt, hogy csak az számít igazságnak, ami teljes, aminek meg van az eleje, közepe és vége is. Minél jobban kifejlesztjük magunkban ezt a tulajdonságot, annál jobban hozzákapcsolódhatunk a Tóra igazságához és kiérdemelhetjük, hogy megértsük azt, teljes szépségében és mélységében. A Talmud (Sábát 104a) alapján az alef-bét betűinek a formája is jelentéssel bír: „Miért van az, hogy a seker (hazugság) szó valamennyi betűje egy lábon áll, míg az emet (igazság) szó valamennyi betűje stabilan, két lábon áll? Mutatja, hogy az igazság stabilan áll, míg a hazugság nem áll meg.” Rási és a Zohár is ezt a magyarázatot adja.
Dávid király így mondta: „A szavad legeleje az igazság.” (Zsoltárok 119:160) A Tóra első három szavának utolsó betűit össze lehet rendezni úgy, hogy az emet szót adják. Az Ocár haChájim pedig úgy magyarázza, hogy a „Teremtő szavainak az eleje” a Tízparancsolat, valamint a szóbeli tan első betűire utal: a Tízparancsolat aleffel kezdődik, a Misna memmel és a Gemara távval. Ezek a kezdőbetűk együtt az emet szót adják ki. Salamon király azt mondta: „Az igaz beszéd örökre megmarad, de a hamis nyelv csak egy pillanatra.” (Mislé 12:19) Salamon király arra figyelmeztet minket, hogy mindig igazat mondjunk és kerüljük el gondosan a hazugságot. Ha valaki igazat mond, és figyel arra, hogy a szavai összhangban legyenek az emettel (igazsággal), akkor a mondanivalója eléri a célját és örök lesz. Az emberek hinni fognak neki, mert olyannak ismerik, aki mindig igazat beszél.
Rabbi Slomo Zalman Auerbach fiatalkorában ros jesivát (jesivavezetőt) kerestek a jeruzsálemi Kol Torah jesivába, és őt is meghívták, hogy tartson egy órát. Rabbi Jonah Mertzbach, a jesiva egyik alapítója, rögtön a siur (talmudi óra) elején közbekérdezett. Pár másodperc szünet után R Slomo Zalman habozás nélkül azt mondta, hogy tévedett. Otthon a felesége megkérdezte, hogy ment, mire azt a választ kapta, hogy nem túl jól. R Slomo Zalman azt mondta, három különböző válasza is lett volna a kérdésre, de úgy érezte, hogy maga a kérdés közelebb van az igazsághoz, mint a válaszai lettek volna. Mindezek ellenére őt vették fel ros jesivának, mert, ahogy később R Mertzbach elmagyarázta, ilyen szintű emettel neki kellett ezt a posztot betöltenie