Az eheti hetiszakasz a szombati”“munka” tilalmáról beszél. Sokan azt gondolják, hogy a Szombat nem több, mint egy jó alkalom arra, hogy pihenjünk és felkészüljünk a következő hétre. Természetesen a Tórában nem erről van szó. Szombaton pihenünk, mondja a Tóra, mert Isten is megpihent. Nyilvánvaló, hogy Isten nem azért pihent meg, hogy majd a következő héten jobban dolgozzon, hiszen addigra már elvégezte a munkáját, és nem kellett folytatnia a szombati nap után.

Valójában a Szombat egészen másról szól. A szombati „munkára” a Tóra a meláchá szót használja. Ugyanezt a szót használja akkor is, amikor a sátor építéséről beszél. Bölcseink a Tóra alapján 39 olyan tevékenységet határoztak meg, amely tilos szombaton. Ilyen például a tűzgyújtás, főzés, darálás, írás. Ami közös bennük az az, hogy ilyen cselekedetekre csak az emberek képesek, az állatok nem, mert ezekben az ember az intelligenciájával és tudásával befolyásolja a természetet. Ezt az elvet alkalmazzuk korunkban is, amikor azt mondjuk, hogy nem kapcsolhatjuk fel a villanyt, vagy nem vezethetünk autót.

Szombaton nem a fizikai fáradságot kell kipihennünk, hanem egy kis pihenőt tartanunk abban az állandó fáradságos igyekezetben, amellyel mindig a világot akarjuk irányítani. Ez a nap arra való, hogy hátradőljünk, és hagyjuk, hogy az élet folyjon tovább anélkül, hogy megpróbálnánk mindenáron megváltoztatni. Ez a nap arra való, hogy megálljunk ne állandóan cselekedjünk, hanem kezdjünk el egyszerűen csak „lenni”. A nap, amikor nem engedjük, hogy a boldog, szép jövőért való küzdelem tönkretegye a boldogságunkat a jelenben. Abban a helyzetben, amikor 24 órára felhagyunk végre azzal, hogy a világot irányítsuk, sokkal közelebb állunk a valósághoz, mint akkor, amikor azt hisszük, hogy mi irányítunk. Ez a nap lehetőség arra, hogy alázatosságra és békére leljünk önmagunkban.

Bölcseink ezekkel a törvényekkel nagy távlatokat nyitottak előttünk. Mikor spirituálisan magasabb szintre jutunk, már nem azokat a dolgokat tartjuk a legfontosabbnak, amiket eddig. Már nem azzal törődünk, hogy egyre több és több pénzt halmozzunk fel. A siker múlandónak, a hatalom jelentéktelennek tűnik, viszont a család, a szeretet, a bölcsességre, tudásra való törekvés, az életben rejlő örömök, a szürke hétköznapok után mind szivárványszínűnek látszanak.

Ez a Szombat megtartásának valódi célja. Egy nap, hogy a hétköznapok őrületéből kilépve elkezdjük élni valóságos életünket a valóságos világban.