Szerző: Lori Palatnik
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2010. november

Hetiszakasz: Vájislách

Hogyan viszonyuljunk az imádkozáshoz? Csak gyerekek szoktak imádkozni lefekvéskor? Az ima csak a zsinagógai szertartások része? Miért imádkozunk? Kell-e imádkozni? Miért tekintjük az imát a zsidóság egyik alappillérjének? Sok-sok kérdés. Nézzük a hetiszakaszt és keressünk néhány választ!

A Vájislách hetiszakaszban Jákob hírül kapja, hogy gonosz és bosszúvágyó testvére, Ézsau (aki az előző hetiszakaszban megfenyegette őt, hogy megöli), 400 emberrel közeledik felé.

Rási, a Tóra első kommentátora rámutat, Jákob előtt három lehetőség áll: ajándékkal kibékíteni Ézsaut, háborúra készülni vagy imádkozni.

Jákob úgy döntött, hogy él mindhárom lehetőséggel, de fontos a sorrend, ahogy alkalmazta azokat. Különösen lényeges az, hogy mikor került sor az imára. Rási megjegyzi, hogy először Jákob egyértelműen a háborúra készült az emberei elosztásával, ezután imádkozott és csak utána küldött ajándékot.

Meglepőnek tűnik, hogy Jákob, a zsidó nép egyik ősatyja, aki kapcsolatban állt az Örökkévalóval és pontosan ismerte az ima erejét, miért nem fordult rögtön a Teremtőhöz segítségért.

Egy másik ismerős történet, ahol viszont a zsidó nép először az Örökkévalóhoz fordult, a Vörös-tenger kettéválása. Emlékezzünk, az egyiptomiak a nyomukban voltak, a tenger pedig előttük. Mit tettek? Imádkoztak. Kérték az Örökkévaló segítségét. Mi volt a válasz? „Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!” A Midras azt mondja, hogy Náchson ben Áminádáv elkezdett begyalogolni a vízbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre ment, és mielőtt a tenger ellepte volna őt, hirtelen kettévált.

Ezen történetek sokat segítenek, hogy megértsük az ima lényegét. Az Örökkévaló a mi választásunk alapján reagál. Az ima erejében való hit egyben azt is jelenti, hogy felelősséggel kell megtennünk minden erőfeszítést. Az imának akkor van értelme, akkor hatékony, ha azt komoly cselekvés és szándék előzi meg. Az Örökkévaló mindig választási lehetőséget ad, ezen a konfliktuson és választáson keresztül lehet alkalmunk a szellemi, illetve lelki fejlődésre, és felmérhetjük igazi kilátásainkat, esélyeinket. Igen, szükségünk van az Örökkévaló segítségére, de csak ülni és imádkozni mindenért az életben, anélkül, hogy erőfeszítéseket tennénk minden téren, ez a helyzet teljes félreértése.

Az ima egyben megerősíti a személyes Istenről szóló zsidó elméletet is. Az Örökkévalóhoz fordulás része a mindennapi életnek, és nem csak különleges alkalmakra vagy nyomasztó szituációkra kell korlátozódnia. Nem kell azonban mindig a zsinagógában tartózkodni és nem kell héberül mondani az imákat.

Az ima beszélgetés az Örökkévalóval. Lehet angolul, kínaiul, spanyolul vagy bármilyen nyelven, amit könnyebbnek találunk. A Teremtő megérti és akarja hallani az imáinkat. Ne kövessük el azt a hibát, hogy elmegyünk a zsinagógába azért, hogy barátokkal, szomszédokkal és a rabbival találkozzunk, és kijövünk anélkül, hogy köszöntünk volna az Örökkévalónak!

Az Örökkévalónak nincs szüksége az imáinkra. Nincs szüksége semmire. Nincsenek szükségletei. Ő csak adni tud. Neki nem kellenek a mi imáink, de nekünk szükségünk van rájuk. Az imán keresztül elismerjük a Teremtőnket és közelebb kerülünk Hozzá. Közel lenni az Örökkévalóhoz, a legalapvetőbb örömforrás.

Amikor imádkozunk, arra összpontosítunk, hogy a Teremtő a mi Apánk, aki mindent ad. Mi kérhetünk bármit, amire vágyunk az életben, amire szükségünk van. Semmi se túl nagy, semmi se túl kicsi. Nem zavarjuk az Örökkévalót és nem élünk vissza a figyelmével.

Noah Weinberg rabbi egyszer megkérdezett valakit, hogy imádkozott-e már valaha. Azt válaszolta:
– Rabbi, én minden nap imádkozom.
– Igazán? – válaszolt Reb Noah. – És az Örökkévaló valaha meghallgatta az imáidat?
– Viccel? Ő meghallgat minden imát! – felelte az ember – Van, amikor a válasz igen, máskor nem.

Mikor az Örökkévaló válasza „nem”, fel kell tennünk a kérdést önmagunknak, mit is akar mondani nekem a Teremtő? Mit tanulhatok belőle? Mi az üzenet? Kérdezni kell. Hálával és köszönettel kell megtölteni imáinkat mindazért, amit az Örökkévaló ad nekünk, és kérnünk kell saját magunk és mások számára is.

De sose feledjük Jákob leckéjét! Erőfeszítéseket is kell tenni a saját életünkben, és tudnunk kell, hogy az Örökkévaló ott van, óv minket, erőt ad és szeretettel vigyáz ránk.