Emor

Az ómerszámlálás

A szabadság elnyerésétől a tóraadásig… összpontosítás az igazi értékekre.

Szerző: Rabbi Yehuda Appel
Forrás: Aish.com
Fordította: Domán Sándor
Megjelent: Forrás – 2012. május

Szerző: Rabbi Yehuda Appel
Forrás: Aish.com
Fordította: Domán Sándor
Megjelent: Forrás – 2012. május


Egy híres tanmese leírja, hogy egy szegény ember, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni a módot arra, hogy fenntartsa a családját, hajóra száll idegen partok felé. A viharos tengeren tragikus módon elsüllyed a hajója, de neki sikerül megmenekülnie, és egy trópusi szigetre kerül. Nagy megrökönyödésére amikor a partra lép, azt látja, hogy a szigetet a szó szoros értelmében gyémántok borítják. Gyémántok vannak a parton, gyémántok vannak az út mentén, gyémántok vannak mindenhol.

Elhatározza, hogy hazatér, talál egy hajóépítőt a szigeten, és felajánlja, hogy gyémántokkal fizet neki azért, hogy megépítsen egy hajót. A hajóépítő nevetni kezd, és azt mondja: „De mihez kezdjek az értéktelen gyémántokkal?!”

A szerencsétlen idegen rövidesen megtanulja, hogy a szigeten a porc az értékes pénznem. Nagyon keményen dolgozik éveken át, így elegendő porcot keres ahhoz, hogy megépíttesse a hajót, és hogy nagy mennyiséget vigyen magával haza. Amikor elkészül a hajója, a szerencsétlen utazó telepakolja porccal, és elindul haza.

Amikor hazaérkezik, a családja elragadtatottan fogadja. Büszkén bejelenti nekik: „Most már gazdagok vagyunk.” Kinyitja a hajó rakterét, és megmutatja nekik … porcok! Kísérteties csend tölti meg a levegőt. A szegény ember felismeri tragikus tévedését, és elkezd sírni.

Mindannyian valamilyen mértékben a szegény ember vagyunk ebben a történetben. Bekerülünk ebbe a világba azért, hogy végrehajtsunk bizonyos feladatokat, és fenntartsunk bizonyos értékeket, de gyakran eltévedünk a modern élet eszeveszett iramában. Túl gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy eladjuk a gyémántokat a porcért, legyen szó akár arról, hogy a karriert vagy a családot válasszuk, akár a célszerűség és az értékek egyensúlyáról. Sajnos sohasem tudjuk visszaszerezni az elvesztett időt.

Hogyan szálljunk szembe ezzel a zűrzavarral?

„Ahogyan sávuothoz közeledve számláljuk a napokat, ez emlékeztet minket
arra, hogy
értelmes célokra összponto-sítsunk…”

A zsidóság által nyújtott egyik legerőteljesebb eszköz a szombat. Szombaton a zsidó ember szabaddá teszi magát a hét eszeveszett, mindent elnyelő tevékenységeitől azért, hogy hátralépjen, és az élet igazán fontos pontjaival foglalkozzon. Szombaton több időt töltünk otthon a családunkkal és a zsinagógában az Istenünkkel. Sétálunk, áttekintjük, hogy miket értünk el a hét során, és elmélkedünk az életünk irányáról.

A zsidóság azt mondja, hogy két másik különösen erőteljes időszak van, amikor foglalkozhatunk cselekedeteink értékelésével: a nagyünnepek, valamint a peszách és sávuot közötti időszak. Az utóbbi időszakról a Tóra Emor heti szakaszában található leírás, mely az „ómerszámlálás” időszakaként ismert. A Tóra azt parancsolja nekünk, hogy peszách második napján kezdve 49 napot számoljunk sávuotig, a szináj-hegyi tóraadás ünnepéig.

Számos kommentár szerint ennek a számlálásnak az a célja, hogy hidat képezzen a peszách és a sávuot ünnepe között. Ugyan az igaz, hogy a zsidó nép elnyerte fizikai szabadságát peszáchkor, ennek a szabadságnak valójában nem volt célja, ameddig meg nem kapták a Tórát a Szináj-hegyen sávuotkor. Így a sávuot a végső célja a peszáchi történetnek. Ahogyan sávuothoz közeledve számláljuk a napokat, ez emlékeztet minket arra, hogy értelmes célokra összpontosítsunk, melyeket a Tóra és a Szináj-hegy jelképez.

Más források (Nachmanidész és Abarbanel) megjegyzik a kapcsolatot az ómerszámlálás és az aratási időszak között. Maga az ómer szó száraz mérést jelent, ami annak az árpalisztnek a mennyiségére utal, melyet áldozatként vittek a Templomba peszách második napján. Ez az áldozat az árpa learatásának idejében az Isten iránti hála kifejezése volt. A 49 napos számlálás végén, a búza learatásának idején pedig búzaáldozatot vittek.

Abarbanel szerint a termesztési munkákba való elmerülés által Izrael földművelő népét túlságosan leköthette a munkája, és elfeledkezhetett az időszak jelentőségéről. Az ómerszámlálás azt a célt szolgálta, hogy megfékezze ezt az önelvesztést, és segítsen ismét azokra az értékekre összpontosítani, melyeket a sávuot ünnep jelképezett.

Ezekben a hetekben, amikor a zsidók világszerte számlálják az ómert, ez a modern idők emlékeztetője arra, hogy az életünkben a gyémántokra összpontosítsunk…, és ne a porcra.



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás