Új hitközségi tervek.
Szerző: L. B.
Megjelent: Forrás – 2012. július
Szerző: L. B.
Megjelent: Forrás – 2012. július
Interjú Deblinger Eduárddal,
a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség új elnökével
Nemrég vezetőségváltás történt a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség élén, ennek kapcsán beszélgetünk. Először is szeretnék személyesen is gratulálni a kinevezéshez. Kérem, mutassa be magát pár szóval a Forrás olvasóinak.
Köszönöm. Deblinger Eduárd Meir vagyok, Bécsben nevelkedtem, Gateshead-ben és Wilrijk-ban jesivákban tanultam. Folyamatosan soha nem éltünk Budapesten, maximum fél évet tartózkodtunk itt, ingáztunk Frankfurt, Izrael és Budapest között.
Mi szél hozta Magyarországra?
A feleségem Lea, és az én szüleim is magyar származásúak. Az édesapám és az anyósom budapestiek, itt jártak iskolába a Dob utcába, az édesanyám és az apósom vidéken születtek. Már ötven éve járok Magyarországra.
Az ortodoxia sokak számára nagyon zárt rendszernek tűnik kívülről, ahova nem férhet be egy szűk rétegen kívül senki más. Ez valós kép?
Nem tudom megítélni, hogy milyen a kép kívülről, ha valaki így látja, akkor sajnálom, mert a kép csal. Az ortodoxia senkit nem ítél el és nem utasít vissza, viszont aki kívülről jön, azt látja, hogy az ortodoxia idegen számára, nem látja, hogyan tud ebbe bekapcsolódni. Attól fél, hogy nem felel meg, és akkor inkább nem megy ilyen helyre, hanem választ olyat, ahol nem vallásosak, jobban érzi magát, és azt gondolja, hogy jobban tud szót érteni az emberekkel. Azonban mi is szívesen látunk mindenkit és nem bántunk senkit, sőt. Ha hajlandó és szeretne tanulni, akkor van lehetősége.
Említette a tanulást. Tervez az ortodoxia valamilyen változtatást az oktatás területén?
Összetett a kérdés. Sok változást szeretnénk, egy-két dolgot meg is említenék most. Az első lépések, a fő cél, hogy az iskolában (Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi Iskola – a szerk.) sokkal jobb színvonalú vallási oktatás legyen már a bölcsődétől kezdve, amit a jövő évben szeretnénk indítani. Óvoda és iskola már van, a cél a jobb és több oktatás; ha az iskolában végeznek a diákok, nem biztos, hogy vallásosak lesznek, mert az mindenkinek a saját életétől függ, de a lehető legjobb vallási tanuláshoz a lehetőséget nekünk kell biztosítanunk, és remélhetőleg tanulóink jól felhasználják ezt a tudást.
Ma Magyarországon van bizonyos fokú érdeklődés a kósertermékek iránt. Azonban, mint tudjuk, ezek jóval drágábbak a boltiaknál. Ha ismernénk az ortodoxia által felügyelt éttermekben használt kósersági felügyeletet nem igénylő termékek listáját, vagy a termékek olcsóbbak lennének, feltehetően szélesebb kör engedhetné meg magának, hogy kósert vásároljon. Tervez-e az ortodoxia, illetve van-e lehetősége bármit is tenni kásrut kérdésben?
Az első dolog a lista, ami nem tőlünk függ, hanem a rabbitól, ez az ő kompetenciája. A másik dolog a lehetőségek. Ezt ki kell dolgozni, ugyanis a lehetőség pénzkérdés. Ezen azonnal nem tudunk változtatni, de a közeljövőben remélhetőleg lesz módunk valamit tenni. Amit mi szeretnénk mostanában mindenképpen, hogy a hústermékek olcsóbbak legyenek. Ehhez az kell, hogy mi is olcsóbban kapjuk, amin dolgozunk is most, azonban ez munka- és időigényes folyamat. Az első lényeges dolog a folyamatosság, hogy mindig legyen csirke és marhahús, valamint rendszeresen pulyka és liba is, ami korábban nem volt. Ha ez sikerül, a következő lépés az ár csökkentése.
Kenyér van, nem mondom, hogy olcsó, de azt mindenképpen figyelembe kell venni a kóser termékek esetében, hogy ott van a rabbi, a mesgiách (kósersági felügyelő – a szerk.), a hústermékek esetében a sajchet (rituális metsző – a szerk.), ami megemeli a termékek árát. Remélem, fél-egy éven belül fogunk tudni tejtermékeket úgy előállítani, hogy legyen tej, túró és legyenek sajtok, amelyekhez csak mesgiách kell, és egy közepes árkategóriájú bolti terméknek megfelelő árért tudjuk adni.
„…azt láttuk gyerekkorunktól kezdve, hogy meghívják egymást az emberek vendégségbe […] Ez a vérünkben van és szeretnénk továbbadni azt, amit otthonról kaptunk”
Szóba került eddig az oktatás és a kóserság. Más területen, például az ifjúsági szervezetek, fiatalok felé való nyitás tervben van-e, van-e rá lehetőség?
Mint Ortodox Hitközség most nincs ilyen konkrét terv, de amennyire tudunk, segítünk. A közeljövőben a Bnei Akiva tervezi, hogy erősebben jelen lesz Magyarországon, Budapesten, és a vallásos, valamint a kevésbé vallásos magyar zsidóknak is szól, akik talán így könnyebben be tudnak kapcsolódni a témába.
És az egyéb, fiatalokkal foglalkozó szervezetek?
Ezek a szervezetek az ortodoxiától függetlenül működnek, azonban amiben tudunk, segítünk, pl. a Lativ Kolelnek biztosítjuk a Visegrádi utcai zsinagógát mint tanulásainak helyszínét, de jelenleg a lehetőségeink szűkösek.
A budapesti közösség körében a „Lea & Eddi”-féle sábeszi étkezéseknek nagy híre ment az elmúlt években. Van, hogy 30-40 embert is megvendégelnek egy-egy péntek este. Hogy jött ez a szokás, miért csinálják?
Amikor a sábátot vagy más ünnepet Magyarországon töltjük, akkor vendégül látunk másokat, az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Úgy lettünk nevelve, hogy ha lehetőségünk van segíteni vagy bármit átadni, akkor azt tegyük meg, és ezen belül is különleges szerepe van a háchnászát orchimnak, ami egy nagy micve.
Lea és én is chászidise családból jövünk, ahol azt láttuk gyerekkorunktól kezdve, hogy meghívják egymást az emberek vendégségbe a templomból vagy máshonnan. Ez a vérünkben van és szeretnénk továbbadni azt, amit otthonról kaptunk, a családias otthonos sábeszi vagy ünnepi hangulatot.
