Hogyan képes a szuka összekötni minket egymással?

Sok évig úgy hittem, hogy az önmegvalósítás a legfőbb célom. Még az esküvőm után is ragaszkodtam ehhez a központi gondolatomhoz. Ott voltam a férjem mellett, hogy segítsek neki elérni a céljait, és ő is ott volt, hogy segítsen nekem, hogy elérjem az enyémeket. De valahol menet közben ráeszméltem, hogy az igazi öröm és szépség csak akkor ragyoghatja be az életünket, ha képesek vagyunk átlépni saját magunkon: ha házasságba, családhoz, közösséghez tartozunk. Ez a végső cél, hogy ténylegesen elmosódjanak önmagunk határai, így aztán nem magányos lé­te­zők leszünk, akik el vannak veszve saját, sivár út­jaikon.

A szuka magában foglalja az összetartozás szép­ségének ezt a gondolatát. Magunk mögött ha­gyunk mindent, ami eltereli a figyelmünket és ott­honunk falait, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Összegyűlünk egy menedékben, amely eléggé nyitott ahhoz, hogy lássuk a csillagokat. A szukában tartott összejöveteleinken mindenütt a világon észrevesszük, hogy valójában egyikünk sem magányos.

Mi mindannyian egyedi, fontos részei vagyunk a zsidó nemzetnek. Mi mindannyian elválaszthatatlanul kapcsolódunk Istenhez, aki mindannyiunkat az Ő menedékben tart, a csillagokkal teli ég alatt. Szükségünk van rá. Szükségünk van egymásra. Paradox módon csak amikor az összetartozásnak ezt az erejét felismerjük, akkor tudjuk érezni a fény erősségét magunkban.

Brene Brown új könyvében, a Braving the Wildernessben (Dacolva a pusztasággal) a szerző körüljárja ennek az összetartozásnak az erejét, valamint azt, hogy miért van mindannyiunknak szüksége arra, hogy részei legyünk valami nálunk nagyobbnak.

Lássunk öt ötletet, amelyek segíthetnek a minket elválasztó falak elhagyásának ösvényén, és amelyek az összetartozás menedéke felé indítanak el bennünket.

1. Mindannyiunknak szüksége van családra és közösségre. Minden nap képesnek kell lennünk adni másoknak és kapni másoktól. „Biológiailag, értelmileg, testileg és spirituálisan arra vagyunk huzalozva, hogy szeressünk, szeretve legyünk, és tartozzunk valahova – írja Brown. – Amikor ezek az igények nem teljesülnek be, nem úgy működünk, ahogy kellene. Megtörünk. Szétesünk. El­gém­beredünk. Fájdalmaink vannak. Bántunk másokat. Meg­betegszünk.”

2. Az összetartozás azt jelenti, hogy van bátorságunk ki­fejezni az egyedi nézőpontunkat. Kimondani, amit gon­dolunk, akkor is, ha az nem népszerű. Arra töreked­ni, hogy elfogadjuk a másikat és hogy ő is elfogadjon min­ket, anélkül hogy támadni vagy védekezni kellene.

3. Mindannyiunkban van isteni szikra, amely érdemessé tesz minket az összetartozásra. Amikor úgy hisszük, hogy alapvetően nem vagyunk érdemesek rá, elszigeteljük saját magunkat, és elfelejtjük, hogy Isten képére lettünk teremtve, aki feltétel nélkül szeret mindannyiunkat. Brene Brown kijelenti: „Most érdemes. Nem ha, nem mikor. Érdemesek vagyunk a szeretetre és az összetartozásra, most. Ebben a minutumban, ahogy itt vagyunk.”

4. Család és közösség igazi tagjának lenni megköveteli tőlünk, hogy elengedjük a tökéletesség eszméjét. Egyi­künk sem tökéletes. Vannak gyengeségeink, és amikor ezt el tudjuk fogadni saját magunkban, akkor tudunk iga­zán elfogadni másokat. „Az összetartozás-érzetünk so­hasem lehet nagyobb, mint önelfogadásunk szintje.”

5. Az összetartozás néha csak annyit jelent, hogy megmutatkozunk, amikor biztonságosabbnak tűnik, hogy se­beinket otthon, a világ szemei elől elrejtve ápoljuk. Va­la­mi nálunk hatalmasabb részének lenni bátorságot igényel. Ez nem mindig egyszerű vagy kényelmes, de végső so­ron ez az, ami minden történetünket képes nemzetünk és világunk történetéken részévé tenni. „Csak amikor elég bátrak vagyunk a sötétséget fürkészni, akkor fogjuk felfedezni saját fényünk erejét” – írja Brene Brown.

Csak amikor elég bátrak vagyunk, hogy felvállaljuk má­sok előtt saját magunkat, akkor leszünk képesek meghaladni is.

Csak amikor elég bátrak vagyunk, hogy kapjunk, akkor leszünk igazán képesek adni is. Csak amikor elég bátrak vagyunk, hogy elhagyjuk a saját védett erődünket, akkor fogunk menedékre találni másokban. Csak amikor elég bátrak vagyunk, hogy a saját szukáinkban lakjunk, amelyek nyitottak a csillagokra, akkor leszünk képesek a saját otthonaink falai mögé látni.

fordítás • Ferencz Dániel Benjámin

forrás • aish.com