Mászé

Az ő saját útja

Nincs nagyobb tett, mint a végén könnyedén távozni, elengedni azt a presztízst, ami kiváltságként jutott számodra.

Szerző: Rabbi Label Lam
Forrás: Torah.org
Fordította: Deczki Letícia
Megjelent: Forrás – 2011. július

Szerző: Rabbi Label Lam
Forrás: Torah.org
Fordította: Deczki Letícia
Megjelent: Forrás – 2011. július

Hetiszakasz: Mászé

“És Áron, a kohén felment a Hóreb hegyére, az Örökkévaló („ál pi”, ami szó szerint az Örökkévaló szája) szerint, és meghalt ott, Izrael népének Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik évében, az ötödik hónap első napján.” (4Mózes 33,39)

“Az Örökkévaló („ál pi” szája) szerint: úgy tanuljuk, hogy egy csók által halt meg.” (Rasi)

Mi az a halál csókja, ami elvitte Áront erről a világról? Miért említi az összes helyek közül éppen itt, hogy Áron kohén volt? Hiszen ezt mi már tudjuk. Miért figyelmeztetnek arra, hogy a halála a 40. évben történt?

A Talmud (Bráchot 8A) a halálnak 930 különböző típusú formájáról számol be. A legrosszabb egy ászkárá nevű, ami egyfajta fulladást jelent, a legkönnyebb pedig a halál „csókja”. A legdurvább halált azzal hasonlítja össze, mintha gyapjút próbálnánk tövisek közül kibogozni, a legkönnyebb pedig olyan, mint amikor egy hajszálat vesznek ki a tejből. De hát miért hasonlítanánk a testet tejhez és a lélek, ami tejfehér és tiszta, miért hasonlítható össze a testtel? A haj pedig a negatív hajlamokra emlékeztet, a közönséges materializmus minden megjelenési formájára? A válasz ezekre az, hogy a haj a test és a tej a lélek. Egy igaz ember számára a halál olyan konfliktusmentes, mint egy hajszálat a tejből kivenni. Amikor a Mindenható lenyűgöző jelenléte közeleg, majd visszavonul, az igaz ember szinte meghasad, és a lelkét szeretetben magával vonja. A csók lehámozza a testi réteget, mint egy uniformist, a szellemi egyén pedig ott találja magát, ahová mindig is vágyott, Isten jelenlétében.

A történet másik oldalán viszont ott a kellemetlen valóság, hogy „szakítani bizony nehéz dolog”. A lélek, amit túlságosan meghatároz a test, közben szenved, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Egyszer például láttam a 47. utcában, amint egy csomagkihordó autó tulajdonosa, épp akkor ment vissza a kocsijához, amikor autóját éppen szállították el. A szegény fickó erre kiabálva vetette rá magát a kocsija motorháztetőjére, és addig nem engedte el, amíg erőszakkal el nem távolították.

Micha próféta a következő mély és híres kijelentést tette: „Ki lett jelentve neked ember, mi a jó és mit kíván az Örökkévaló tőled: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd a kegyességet, és hogy szemérmesen járj a te Isteneddel”! A Talmud konkrét példákat mondva mindegyikre (Szuká 49B), úgy magyarázza a „szemérmesen járj a te Isteneddel”-t, hogy ez, a halottak utolsó útjukra való kísérésének a micvájára és a menyasszony chupa alá kísérésének a micvájára vonatkozik! Az Álter miszlobodka, Reb Nosson Cvi Finkel azt kérdezte, hogy „hogyan lehet szemérmességben járásról beszélni akkor, amikor az utcán pénzt kéregetünk arra, hogy egy menyasszonyt kiházasítsunk vagy eltemessünk egy halottat? Lehet-e ennél nagyobb a nyilvánosság? A lényeg tehát az, hogy az egyénnek rá kell jönnie arra, hogy hogyan járhat szemérmességben, fenntartva a magánélet bizalmas jellegét a legnagyobb nyilvánosság közepette is”.

Széfer Máorosz HaGedolim arról tanúskodik, hogy az Álter valódi nagysága mennyire el volt rejtve a többiek szeme elől. „Majdnem semmit sem tudtunk róla. Csak a tóratanításban való munkáján keresztül ismerjük őt, mert ezt nem lehetett elrejteni. Sosem szólították őt egy titulussal, sosem fogadott el semmilyen méltatást a tetteiért. Még abban a jesivában sem volt semmilyen pozíciója vagy címe, amit ő maga alapított, fejlesztett, és támogatott ötven éven keresztül, ahol tanulók ezrei nevelődtek ki a keze alatt, mindenki csak Álternek szólította. Abból a sokezres levelezésből és dokumentációból, amit a jesivához köthető, az ő aláírása sehol nem található meg. Ha egy történész arra az elhatározásra jutna, hogy a szlabodkai jesiva történetét felkutassa, még az archívumokban sem találna semmilyen utalást arra, hogy egy ilyen nevű személy élt és dolgozott ott.”

Egy helyi tanítvány egyszer azt mondta nekem, hogy a nagy emberek abban különböznek az átlagos emberektől, hogy ők nagyobbak a személyes életükben, mint a nyilvánosság előttiben. Mindenki más ennek az ellentéte.

Ezért Áron számára, aki negyven éven át volt Főpap – a leginkább nyilvánosság előtt élő személy –, nincs nagyobb dicséret, mint az, hogy a végén könnyedén távozott, elengedve azt a hatalmas presztízst, ami a kiváltságként jutott számára ebben a világban, és folytatta személyes útját az örökkévalóságban.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás