Az úr és a rabszolga
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. december
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. december
József hosszú évekig szolgált rabszolgaként Egyiptomban, ahol Potifár vagyona sokat gyarapodott József keze munkája és a rajta lévő áldás miatt. Ehhez kapcsolódik a következő kis mese.
Sok-sok évvel ezelőtt élt egy gazdag ember Jeruzsálemben. Egyetlen fia messze élt tőle. A gazdag ember megbetegedett, és félelmében, hogy meghal, végrendelkezett. Bizony jól tette, mert néhány nap múlva meg is halt. Abban az időben sokáig tartott, mire a fiához eljutott a gyászhír, így hónapok is elteltek, mire a szomorú fiú hazaért Jeruzsálembe. Bekopogott apja házába, és legnagyobb megdöbbenésére apja hűségesnek hitt szolgája előkelő ruhába öltözve, hűvösen fogadta az ajtóban.
– Mit akarsz itt? – kérdezte a fiútól a rabszolga. – Hogyhogy mit akarok? Hisz apám után én vagyok az Úr ebben a házban! – válaszolt a fiú. – Tévedsz! Olvasd saját szemeddel apád végrendeletét! – tolta a fiú orra alá a végakaratot.
Legnagyobb csodálkozására abban az állt, hogy édesapja mindent hűséges szolgájára hagy azzal az egy feltétellel, hogy fia választhat egyetlen dolgot apja tulajdonai közül magának. Egyetlen dolgot? Az édesapám földei, házai, malmai, aranya, ezüstje közül egyetlen dolgot választhatok?
– Magad is olvasod! Gondold meg hát, mit kérsz, és menj Isten hírével – oktatta ki a szolga.
A fiú elkeseredetten elment a város rabbijához, és megmutatta neki apja testamentumát. – Mindig tartottam a micvákat, és tiszteltem, szerettem apámat. Távol tőle is az ő kérésére éltem oly sok évet. Nem értem, hogy tehette ezt velem? Kitagadott az örökségemből minden ok nélkül! – értetlenkedett.
A rabbi elolvasta a végrendeletet, és elmosolyodott. – A Te apád volt minden bizonnyal a legokosabb és szeretőbb apa a világon, és ezt jól láthatod magad is ebből a végakaratból – kezdte a magyarázatot a rabbi. – Apád halála óta hónapok teltek el, és apád jól gondolta, hogy ha a szolgának hónapok állnak rendelkezésére érkezésed előtt, akkor bizony édesapád vagyonából Te mint örökös már nem sokat látnál. Így viszont, hogy mindent a szolgára hagyott, ő jól vigyázott mindenre. – Ezt magam is tapasztaltam, de mennyiben segít ez nekem? – kérdezte a fiú a rabbit. – A törvény szerint a szolga minden vagyona az urát illeti. Mivel egyetlen dolgot választhatsz magadnak, válaszd a szolgát, s ezzel minden a tiéd lesz – javasolta a rabbi. Így is történt, ahogy az apja szerette volna, minden a fiúé lett. A szolgát ezek után a fiú felszabadította, ajándékot is adott neki, amiért hűségesen szolgálta apját, és gondosan megőrizte a vagyont, majd mint szabad embert elküldte a háztól. z életébe, és aki már teszi, az adja meg a módját, építse minél jelentőségteljesebbé.
Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsőde www.trendeli.hu