Lativ hírek

Bárcsak megállíthattuk volna az időt!

Mázel Tov!

Szerző: Nógrádi Gergő
Megjelent: Forrás – 2011. szeptember

Szerző: Nógrádi Gergő
Megjelent: Forrás – 2011. szeptember


Beszámoló a 2011. március 4-6-i hétvégéről

Nemrég Pesten járt kedves New York-i barátnőm, aki egyszerűen nem értette, miért olyan kevés idehaza a zsidó esküvő, hisz ő odakint pillanatok alatt “kiházasította” mindhárom csemetéjét. Azt meg aztán végképp nehéz volt neki elmagyaráznom, micsoda elkötelezettség kell ahhoz, hogy két magyarországi zsidó fiatal valóban a vallási előírásoknak megfelelő módon kösse össze az életét.

Be kell vallanom, én magam is a kivételes alkalmaknak kijáró megilletődöttséggel léptem a Bethlen téri zsinagóga udvará­ra azon a forró augusztusi vasárnapon, amelyen Várnagy Eszter Lea és Szántó Ádám (Binjámin Zeév) házastársakká váltak.

Ha más-más szakon is, de mind­ketten osztálytársaim a Zsi­­dó Egyetemen. Lea a liturgia szak legmosolygósabb, legközvetlenebb és legsegítőkészebb hallgatója. Egyszerre két egyetemen is helytáll, s eközben nem csorbulhat vallásos elkötelezettsége.

Ádám a kántor szak legfelkészültebb, legeszesebb és legbarátságosabb növendéke, aki annak ellenére alázatosan, őszinte eltökéltséggel és rendkívüli szorgalommal készül vallási hivatására, hogy közben egy másik egyetemen már ő tanítja a hallgatókat.

Kedves barátaim esküvőjére érkeztem tehát azon a fülledt nyári délutánon, noch dazu, engem ért a megtiszteltetés, hogy eleget tehessek a kántori feladatoknak.

A Lativ kolel vezetője, Keleti Dávid rabbi vezette a szertartást. Mindjárt a Ketuba aláírása és a Mincha imádság után ünnepi hangulatot teremtett barátságos, de határozott megjelenésével. Radnóti Zoltán rabbi pedig hét talmudi bölcset idézett meg a beszédében, s azok tanításai alapján igyekezett irányt mutatni az ifjú házasoknak a tartós boldogság felé.

Ugyan lélekig hatoló útmutatást kaptunk, nekem mégis az jutott eszembe, hogy valójában ez a két tehetséges, fiatal ember, Lea és Ádám, szolgálhat példaként azok számára, akik esetleg nap mint nap kétségek között igyekeznek zsidóságukat megélni, kimondatlanul is tartva a holnaptól; gyökereiket, vallásukat féltve. Lea és Ádám ragaszkodása az ősi törvényekhez, büszke kötődésük a hithez és a hagyományokhoz, életerős egyéniségük zsidó identitásukban va­ló kiteljesedése igenis erőt, lelki muníciót adhat mindazoknak, akik talán fejüket lehajtva, rebbenő szemmel igyekeznének átevickélni ezeken a kusza és a zsidóság számára (is) óhatatlanul kissé fenyegetőnek ható éveken.

Lea és Ádám tántoríthatatlansága, bátor egymásba kapaszkodása példamutató: lelkük csupa láng (a Példabeszédek Könyve szerint az ember lelke Isten egy gyertyája), és ez a lobogás kétségkívül a jövő záloga.

A hét áldást igen illusztris vendégek mondták el, mint például Gádor György és Winkler Miksa. A vendégek között pedig felfedezhettük az ifjak barátait, tanárait, rengeteg ismerős arcot a honi zsidóságból.

Miközben az addig végtelen türelemmel várakozó kisgyerekek már egyre szaporábban pillantgattak a finomabbnál finomabb süteményekkel megrakott asztalok felé, az éltesebb korosztály tagjai közül bizony sokan még a szemüket törölgették a meghatottságtól. Ám amikor a friss házasok eltűntek néhány percre egy félreeső szobában, újra friss kacagástól zengett a Bethlen zsinagóga udvara. Zizzenő szárnyú szitakötők zümmögtek-zsongtak a süteményes asztalok körül, és a tekintetekből egyre csak azt olvashattam ki: most lenne jó megállítani az időt!

Drága Lea és Ádi! Aligha van ezekben a napokban nálatok boldogabb zsidó fiatal Hegyeshalmon innen. Ám ne feledjétek: a chászene csak a kezdet! Életre választani társat a legkeményebb döntésünk. Évtizedeken át napirenden lesznek a hétköznapi problémák, az irtózatos közös erőfeszítések egy-egy nagy cél elérése érdekében, a választottunk esendőségének tolerálása, az örök harc az elszürkülés ellen, életre szóló értékek adása a csemetéknek stb. Mindebben egyvalami lehet csak segítségetekre: a szeretet. A szeretet, amely nélkül a házasság egy gyorsan kipukkadó lufi, s amelynek a megmaradásáért mindenek előtt magunkon kell dolgoznunk, néha egy egész életen át.

Múlhatatlan rokonszenvvel ö­lel­lek Benneteket, s kívánok a magyar zsidóság nevében annyi utódot, mint égen a csillag!

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás