Minden gyermekünket a saját hajlamai szerint támogassuk!

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

November első négy napját, a hosszú hétvégét Ráckevén töltöttük, elegáns, ünnepélyes környezetben. A Lativ Kolel nevezetes sábátonjai azok az alkalmak, amikor a vallás iránt érdeklődő zsidó fiatalok és a kisgyermekes családok közösen ünnepelnek. Méén olám hábá, azaz egy kóstoló az eljövendő világból – ezzel a kifejezéssel illetik bölcseink a szombatot. Ez az, amit ha esetleg egész évben egy kicsit elfelejtünk, évente kétszer, a sábátonok alkalmával mindig megerősítünk.

A sábát ünnepi alaphangját ezúttal nem kisebb személyiség adta meg, mint Ráv Mordechai Neugroschell, a magyar felmenőkkel is rendelkező, világszerte ismert előadó, aki egyedülálló magabiztossággal képes megszólalni a legkülönbözőbb témákban. Péntek délelőtti előadásának témája: közeledik a szombat, hogyan hozzuk ki a lehető legtöbbet belőle? Kiderült az a (számomra lesújtó) információ, hogy a szombat mégsem elsősorban pihenőnap. Például azok, akik a sábáton nagy részét a konyhában töltik mesgiáchként (kósersági felügyelőként), egyáltalán nem pihennek, mégis nagy micvát teljesítenek a számunkra, és tökéletesen szombathoz illő dologgal foglalatoskodnak!

Akkor mégis, mi a sábát? A lényeg: megkaptuk a kulcsot az Örökkévalótól a világhoz, és egy napra visszaadjuk. Ugyan óriási hatalmunk van a világ felett, de ez veszélyes, mert azt hihetnénk, hogy mi irányítunk mindent, ami nem helyes cselekedetekhez vezethet. Ezért szombaton visszaadjuk a kulcsot. Ugyanez az előadó ugyanebben a közérthető stílusban csütörtök este a tudomány és a Tóra viszonyát vizsgálta, szombat este pedig a női és férfi agy különbségéről beszéltünk, valamint arról, hogy ez már a Talmudban is megjelent. A sokoldalú tanító minden témát konkrét nevekkel és dátumokkal, valós példákkal illusztrált, felkészültsége igazán mély benyomást tett a hallgatóságra.

„valami
újat
értettünk
meg a zsidóságban
a kérdezés fontosságáról”

És valljuk be, fordítva is: mi is mély benyomást tettünk a rabbira. Ez a különleges kérdés-válasz előadássorozat végén derült ki. Ezt úgy konferálták be, hogy bármilyen témában fel lehet neki tenni kérdéseket, csak dobjuk be kis cetliken egy kosárba. Meddig forgatja vissza a Messiás az idő kerekét? Hogyan felejthettük el az imarojtok kékes színárnyalatát? Hogy fog kinézni Izrael, ha a vallásosak (demográfiai okokból) többségbe kerülnek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések garmadájára kaphattunk válaszokat. Az eredmény: a rabbi a búcsúszavaiban elmondta, hogy nem minden helyen kap ilyen komoly és mély kérdéseket, amelyeket igenis fel kell tenni. De talán ami a legfontosabb volt az egészből, az az, hogy valami újat értettünk meg a zsidóságban a kérdezés fontosságáról. Azt remélem, hogy ezen fellelkesülve jobban fogunk ragaszkodni a saját kérdéseinkhez, és meg fogjuk próbálni minél több fórumon feltenni őket, és megkeresni a hozzá illő rabbit.

A hosszú hétvége másik nagy pozitív meglepetése Balla Zsolt, a lipcsei rabbi volt, aki előimádkozott, tolmácsolt, énekelt, előadott, és szinte mindenkit ismert Szarvasról vagy más egyéb zsidó vonatkozású helyekről. Így közvetlen, kötetlen viszonyban volt lehetőségünk beszélni egy vallásos magyar fiatallal, és erőt meríteni az ő élettörténetéből. A sábeszi szeudán volt szerencsém mellette ülni, és ott mondta: „én ugyanonnan jöttem, mint ti”, utalva ezzel a jellemző mai magyar zsidó életútra, melyben a háború után elfelejtődött hagyományokat szinte a nulláról kezdjük újra felfedezni. A péntek esti lakoma után tartott egy előadást, a rejtelmesen hangzó Vajon mire is várunk? címmel. Gondolkodtam, vajon mire is várhatunk, így péntek estefelé. Hát arra, amire egy jó zsidó mindig vár: a Messiásra, a hatalmas királyra.

A Messiás pontos leírását Rámbám Misné Torájából megismertük, és ez alapján meggyőződhettünk arról, ami talán nem mindenki számára volt nyilvánvaló: hogy még nem jött el. Engem az is meglepett, hogy már a Tóra is milyen pontossággal szól a témáról Jákob áldásai kapcsán: kiderül belőle, hogy a Messiás egy Júda törzséből származó hatalmas király, aki az idők végezetén jön el. És ha már időkről szólunk, az is kiderült, hogy valójában minden korban van egy potenciális messiás, legfeljebb a saját vagy nemzedékének hibája miatt nem teljesíthette be a lehetőségeit. Tehát például Bár Kochbá nem is feltétlenül volt álmessiás, csak olyan hibát követett el, amely miatt végül nem hozhatta el a messiási kort.

A különleges előadások mellett hagyományos, igazi „lativos” programok is voltak. A Talmud tengeréből egy öklelős ökör esetét vizsgálhattuk meg közelebbről, kezdő és haladó szinten. A bonyolult jogi eset minden résztvevő fantáziáját alaposan megmozgatta: a vita a tanulás után a tanulók között tovább folytatódott. Ugyanez a siker kísérte Hegedűs Pál előadását, amelyből megértettük, hogy igazából nem értjük, mi az az istenfélelem. Ekkor siet a segítségünkre egy haszid rabbi, Sigmund Freud és Tábor Béla, akiknek a segítségével megfogalmaztunk egy „munkadefiníciót” félelem és szeretet egyensúlyáról.

A wellnesst, a lakomákat, a Lativ Kolel tanulóinak dvár toráit már be sem kell mutatnom, ezek az élmények mindnyájunkban mélyen benne vannak. Szellemileg gazdagodva térhettünk haza. Amit talán mi sem illusztrál jobban, mint az a különleges álom, amelyet még a hotelszobában láttam: fiatal arcokkal telt padsorok Budapesten, egy szombati ima utáni előadásra várva. Reméljük, prófécia volt.