Ebben a cikkben arról a bi­zo­­nyos tulajdonságról lesz szó, amit héberül binának hí­vunk, és amely a női erő egyik legfontosabb kifejeződése.

A binát úgy definiálhatjuk, mint képességet arra, hogy a fel­színen egyformának tűnő szi­tuációk vagy entitások kritikus különbségeit észleljük. A Tóra az 1Mózes 2,22 versben kapcsolja össze a binát a zsidó nőkkel: „Akkor az Örökkévaló nőt épített az oldalból, amit kivett a férfitól, és hozta őt a férfihoz.”

A héber „épített” ige („v’jiven”) Mózes első könyvében ez a ki­fejezés sokkal kevesebbszer for­dul elő, mint a „formált”, „csinált” vagy „teremtett”. A „v’jiven” ige nyelvtanilag a „bin” gyökből szár­­mazik, ami „között”-et je­lent. A bölcseink azt mondják, hogy a „bin” gyök jelenléte a nő teremtésének történetében ar­ra utal, hogy a nők képesek úgymond a sorok között olvasni. Ez a képesség a forrása a női bina tulajdonságnak.

A bina kifejezése a bizonyos különbségtételre való képesség kon­textusában megjelenik az e­­gyik reggeli áldásban: „Bi­nát adtál a kakasnak, hogy kü­lönb­séget tegyen az éjszaka és a nappal között.” A kakas képe egy kissé túlzásnak tűnik a reggeli áldások között, de gondoljunk arra, hogy ez az állat már akkor jelzi a reggel közeledtét, amikor még úgy tűnik, éjszaka van. Aszerint ítéli meg a helyzetet, hogy valójában milyen, nem pedig aszerint, hogy néz ki. Ez a képesség jelenti a binát.

A bibliai ősanyák a bina tu­lajdonságát használták arra, hogy megteremtsék a zsidó né­pet. Mózes első könyvében Sáráról és Ábrahámról olvasunk, akik annak szentelték az éle­tüket, hogy új, egyistenhitű gon­­dolatokat terjesszenek egy bál­vány­imádásba süllyedt vi­lág­­ban. A párnak eleinte nem született gyereke, és Sára, aki tudta, hogy az Isten megígért egy fiút Ábrahámnak, arra bíztatta a férjét, vegye el Hágárt, a szolgálólányt, hogy ő szüljön neki fiút. Hágár megszülte Ismaelt. Közben azonban Sára megfogant, és kilencven évesen megszülte Izsákot. Most már két fiúgyermek volt Ábrahám házában – Sára fia Izsák és Hágár fia Ismael.

A Tóra elmeséli, hogy Ismael Ábrahám törvényes örökösének tekintette magát. Ez azt jelenti, hogy az anyagi javakon kívül jogot formált a spirituális örökségre is, vagyis az Ábrahám által ala­pított zsidóságra. A következő ős­apaként Ismaelnek az lett volna a feladata, hogy folytassa a zsidóság monoteizmusának a terjesztését. Sára nem támogatta Ismael ambícióit. Tisztán látta a fiú alapvető lényét, előre látta,a bálványimádást, gyilkosságot és házasságtörést. Egyedül Sára értette meg, hogy Ismaelt el kell távolítani a háztól, mert csak így tudja majd Izsák örökölni a születendő zsidó nemzet veze­tését.

Ábrahám nem értett egyet Sára meglátásával. Mivel nem volt meg­fogható bizonyíték a fiú bűnös jellemére, nem akarta elzavarni a háztól. Ismael igazi természete csak Sára számára volt világos. Ekkor a Tóra elmeséli nekünk, hogy Isten közbenjárt Sára érdekében, és megparancsolta Ábrahámnak, hogy „Hallgass a hangjára mindenben, amit mond neked. Izsákon keresztül lesznek leszármazottaid.” (1Mózes 21,12) Végül, hála Sára előrelátásának, Izsák lesz a következő ősapa és így biztosítva lett a zsidóság második generációja. (Lényeges megjegyezni, Sára döntése, hogy elküldjék Ismaelt, nem a biológiai fia, Izsák felé érzett kivételezés eredménye volt, hanem a bina precízitása miatt képes volt kizárólag a zsidó népért cselekedni.)

Izsák folytatta Ábrahám munkáját és feleségül vette Rebekát, a következő ősanyát, aki ismét döntően befolyásolta a zsidóság útját. Rebeka ikreket szült, Jákobot és Ézsaut. (Sárával ellentétben ő mindkét fiú biológiai édesanyja volt.) Jákob talmudtudós lett, Ézsau pedig vadász. Noha a fiúk nagyon különbözőek voltak, Izsák és Rebeka azt szerették volna, hogy együtt dolgozzanak a zsidó nép érdekében. Ilyen értelemben Jákob a spirituális és intellektuális növekedésért lett volna felelős, Ézsau pedig a fizikai és anyagi ellátásért.

A Tóra elmeséli, hogy Izsák egy különleges áldást akart adni Ézsaunak az anyagi sikerekért. Rebeka, aki pontosan ismerte Ézsau természetének lényegét, tisztán látta, hogy mi lesz be­lőle, a pillanatnyi felszínes jó­sága ellenére. Rebeka számá­ra nyilvánvaló volt, hogy Ézsau előbb-utóbb arra használ­ná az apja áldását, hogy megaka­dályozza Jákobot a szülei mun­kájának a folytatásában. Rebeka biztos volt benne, Jákobnak egyedül kell folytatnia a zsidó nép építését, és hogy Ézsau ezt meg akarja akadályozni.

Azt is látta, hogy Jákobnak spirituálisan és materiálisan füg­getlenné kell válnia a testvérétől. Ezért utasította Jákobot, hogy Ézsaunak öltözve megszerezze Izsák erőteljes áldását. A terv mű­ködött, és a Tóra elmeséli, hogy amikor Izsák rájött, hogy mi történt, és miért, elismerte a felesége tervében rejlő bi­nát. (Mózes1 27:33) Rebeka tisz­tán­látása elhárította a veszélyt a zsi­dó nép további fejlődésétől.

Jákob elfoglalta a helyét, mint a harmadik ősapa, és feleségül vett két nővért, Ráchelt és Leát. A Tórából tudjuk, hogy Jákob a feleségeivel és gyerekeivel sok nehéz éven át az apósa, Lábán házában élt és dolgozott. Lábán tisztességtelen bánásmódja elle­né­re Jákob az egész idő alatt becsületes maradt. Végül is Isten megparancsolta neki, hogy térjen vissza Izrael földjére a feleségeivel és a gyerekeivel. Ek­kor Jákob kikérte a feleségei tanácsát, hogy jó viszonyban váljon-e el Lábántól vagy nem. (Mózes1 31:4) Ráchel és Lea tisztában voltak vele, hogy az apjuk meg akarja fertőzni a fiatal zsidó népet pogány szokásaival, és ezért arra biztatják Jákobot, hogy szakítson meg minden kapcsolatot Lábán házával, an­nak ellenére, hogy ő mégiscsak az apjuk. (Mózes1 31:14) Jákob megfogadta a tanácsukat és a család a sötétség leple alatt elin­dult. Ismét az ősanyák segít­ségével haladt tovább a zsidó nép fejlődésének következő foka felé, Izrael földjén.

Az ősanyák, Sára, Rebeka, Ráchel és Lea, belülről építették a zsidó népet. Mindegyikük ké­pes volt felismerni azt, ami a felszínen nem látszott, és ezért létezik ma a zsidó nép. A bina tulajdonsága – képesség az analizálásra, különbségtételre és a spirituális érvényesség fel­is­­me­résére – tórai tudáson nyug­­­szik. A Tóra elmagyarázza nekünk Isten véleményét jóról és rosszról, tisztáról és tisztátalanról, végesről és végtelenről, igazról és hamisról – más szóval minden egyes dolog értékéről. A zsidó nők azóta is a Tóra szellemének mély megértésével használják a binát ezek között a paraméterek között, hogy definiáljanak és kategorizáljanak egy-egy új él­ményt vagy szituációt. A bina alkalmazása óriási erőfeszítést és tóratanulást igényel. A Tóra által irányított női bina az igazság és tisztánlátás felfedezését hivatott segíteni. Ez a képesség a zsidó nők öröksége és ajándékuk a családjuk, a közösségük és a társadalom számára.

vissza