Kockacukor és fokhagyma – a pidjon háben ritka micvá.
Szerző: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2010. október
Szerző: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2010. október
Az elmúlt egy hónap rendkívül sűrű volt. Őszi sorozat – Ros Hásáná, Jom Kipur, Szukot, múlt héten Szimchát Tóra –, és végül lecsengtek az ünnepek, maguk után hagyva a Chánukára való várakozást.
A nagy pillanatok azonban nemcsak hagyományos ünnepnapokon jöhetnek el, hanem egészen váratlanul is.
„Ráv Keleti délelőtt szólt, hogy feltétlenül jöjjek” – mondta az egyikük, majd mindannyian a pajeszos kohén asztala köré telepednek, és kezdetét veszi valami egészen különleges.
Pidjon háben. Az elsőszülött kiváltása tórai micvá. Az egyiptomi kivonulás előtt a tíz csapás legsúlyosabbja, az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidó családokat. A papi szolgálat már régóta az elsőszülötteké volt, az aranyborjú esete után azonban ez az Áron vezette levitákra és kohanitákra szállt. Innentől kezdve a zsidó családok elsőként megszületett fiát a születése utáni harmincadik napon az apa kiváltotta a szolgálatból a kohéntól, öt ezüst sékel áráért.
„Mit szeretsz jobban, ezt az öt sékelt, vagy fiadat?” „A fiamat” – majd az apa megáldja a gyermeket és átadja a sékeleket. A kohén kijelenti, hogy elfogadja a megváltás árát, és visszaadja a gyereket a családjának. A férfiak minjánja asszisztál az eseményeknél, majd elfogyasztják az ünnepi ételeket, vidáman örvendenek az Örökkévaló tiszteletére. A vendéglátó család pedig még manapság is minden résztvevőnek kockacukrot és fokhagymát ad, mert a pidjon háben ritka micvá, és úgy áll, hogy aki részt vesz az utána való lakomán, olyan, mintha nyolcvannégy napot böjtölt volna, ezért általában nagyon sokan szeretnének ott lenni. Régen a szegényebb helyeken nem volt lehetőség nagyon gazdag lakomát rendezni, ezért alakult ki az a szokás, hogy kockacukrot és fokhagymát kap mindenki, hogy a nem jelenlévő családtagok is részesülhessenek a micvából.
Kockacukor nekünk is jutott, azonban a mi megváltottaink már nem kisdedek voltak. Öt felnőtt férfit váltott meg Majse Becálél Lefkovics, a miskolci származású, Jeruzsálemben élő Dusinszki-chászid kohén (Jeruzsálemben az ott tanuló magyar fiatalok pártfogója, Budapesten pedig a kisgyerekek tanítója) azon a szerda este: Fináli Pétert, Deutsch Róbertet, Hemera Ákost, Zeitler Ádámot és Jánosi Dávidot. Sékelként amerikai ezüstpénz akadt, amit a megváltás héber mondatai után a kohénnak egy kézfogás alkalmával adtak át, majd a kohén egyenként megáldotta a kiváltottakat a Tórából ismert kohanita áldás szavaival: „Áldjon meg Téged az Örökkévaló és őrizzen meg…” És megváltattak.
Volt valami abban a hangulatban, amit abban a pillanatban éreztünk. Valószínűleg amiatt, mert fontos volt a megváltás, mert nem egyszerűen arról szólt, hogy egy egykor elfelejtett formalitást végre letudtunk. Megkönnyebbülés, öröm, ugyanakkor annak is az érzete, hogy a zsidósághoz tartozunk, és tettünk most valamit az Örökkévaló kedvéért. A napunk sokkal több lett, és ezért érdemes volt felkelni. Érdemes akkor is felkelni, ha este a közösségünkkel együtt elénekelhetjük a „Szól a kakas már”-t, a férfiak körtáncot járhatnak, együtt örülhetünk vagy csak egyszerűen elvihetünk egy darabka kockacukrot.