A hagyomány szerint Dávid király sávuotkor halt meg, és ez az egyik oka, hogy ilyenkor Ruth köny­­vét olvassuk. Hiszen Ruth, a híres betért Dávid dédnagymamája volt. Róla és leszármazottjairól szól ez a történet.

Az első szentély lerombolását követően Babilon sokáig a zsidó diszpóra központja volt. Két nagy jesivában, Szurában és Pompeditában gondoskodtak a hagyomány átadásáról, tanították és tanulták a Tórát. Ezeknek a jesiváknak a fejeit gaonimoknak hívták, ők voltak a generáció legnagyobb tóratudósai. A közösség vezetői pedig, akik például az uralkodóval tartották a kapcsolatot a nászik voltak, Dávid király egyenes leszármazottjai.

Történetünk idején Babilónia perzsa uralom alatt állt, Kozroj nevű királlyal az élén. A zsidó közösség vezetője Mar Huna volt. A király hadjáratot tervezett a római légiók ellen, és szeretett volna zsidó katonákat is bevonni ebbe a küzdelembe. Magához hívatta hát Mar Hunát, és a következőket mondta:

„Én vagyok minden alattvalóm uralkodója, beleértve a zsidókat is. Úgy döntöttem, hogy egy zászlóalj zsidó katonát Izrael földjére küldök a római légiók ellen harcolni. És ha sikerrel járnak és visszahódítják a földet, neked és fiaidnak adom.” Mar Huna izgatottan adta át a király parancsát és egyben ígéretét a zsidóknak, akik lelkesen csatlakoztak a király katonaságához. Mar Huna fia maga vezette a zsidókat a harcba, akik bátran küzdöttek, és felszabadították Izrael földjét a rómaiak alól. Nem volt más hátra, mint hogy a király betartsa ígéretét. Csakhogy Kozroj kinevette Mar Hunát, és arrogánsan közölte vele: örülhet, hogy élve elhagyhatja a palotát. A zsidók között – elkeseredve a megszegett ígéreten – lázadás tört ki, amelyet azonban a perzsák brutálisan elfojtottak. Maga Mar Huna is elesett a küzdelemben. Kozroj bosszúból elrendelte, hogy Mar Huna egész családját irtsák ki, Dávid király minden leszármazottjával együtt. Mar Huna feleségének azonban, aki éppen várandós volt, sikerült megszöknie. Előbb apjához menekült a tóratudós Gaon Mar Chofnihoz. Ő azonban gyorsan biztonságosabb helyre küldte, hogy egyszerű parasztasszonynak álcázva várja a veszedelem elmúltát. Bizony jól tette, mert hamarosan jöttek, és keresték az asszonyt a király emberei. Miután nem találták, az apját börtönbe vetették és megkínozták, de az asszony hollétére nem derült fény.

Mindez idő alatt Kozroj király ünnepelte saját győzelmét és gazdagságát. De nem sokáig örülhetett felhőtlenül, mert egy reggel a homlokán éles vérző vágással ébredt. A királyt végig katonák őrizték, senki sem zavarta az álmában. Hogy került a vágás a homlokára? Felidézte az éjszakai álmát, amelyben egy mogorva ember fejszével fejen ütötte. Ki lehetett ez az ember? Miért ütötte meg, és hogyan lehetséges, hogy egy álomban történt ütés valóban sérülést okozott neki? Mit jelenthet mindez? A királyt nyomasztotta az álom, amelynek csak a végére emlékezett, és egyáltalán nem értette. Hiába kérdezte bölcs embereit, senki nem tudta megmagyarázni neki, míg egy nap a börtönben sínylődő Mar Chofni próféciát kapott az álomról. Megüzente a királynak, hogy ő tudja a jelen­tését.

Hívatták a királyhoz. Mar Chofni megtagadta, hogy átöltözzön, szakadt ruhában, a kínzások nyomaival testén érkezett a király elé. Az uralkodó alig tudta visszafogni haragját meglátva ilyen állapotban a bölcset, de végül csak parancsot adott, hogy mondja el, mit tud. Mar Chofni részletesen mesélni kezdte a király teljes álmát, mintha csak ő álmodta volna.

– A király kora reggeli sétára indult, és élvezte az Eufrátesz folyó partján a gyönyörű tájat. Éppen hajnalodott, az éjszaka utolsó árnyai is lassan eltűntek, mindenütt madarak csiripeltek, varázslatos illat lengte be a folyópartot.

– Úgy van, emlékszem hogyan gyönyörködtem a tájban! – kiáltott fel a király. – Folytasd!

– Egy kis aranykapuhoz ért a király, ami egy kertbe nyílt. A király belépett, és lélegzetelállító szépséget talált. Ilyen csodálatos kertet még soha nem látott a király.

– Igaz! Pontosan így volt! Félelmetes volt a kapu őrzője, és csodálatos kert! Telis-tele volt szőlővel, fügével, datolya- és citrusfákkal! Kié ez a kert? – kérdeztem. De nem értettem a válaszképpen kapott nevet.

– És akkor a király dühös lett, amiért ilyen csodálatos kert másé lehet a birodalmában. – folytatta Mar Chofni. – Haragjában fogott egy fejszét és elkezdte tönkretenni a csodálatos kertet, mindent, ami benn nőtt. Már az utolsó fát készült gyökerestül kitépni, amikor megjelent egy királyi ruhába öltözött magas, tekintélyes ember. Kitépte a király kezéből a fejszét és megütötte a királyt a homlokán!

– Térdre rogytam és az életemért könyörögtem – vette át a szót a király. Felajánlottam királyságom legszebb kertjeit. De ő csak szomorúan felnevetett, mire jó nekem a te kerted? – kérdezte. Elpusztítottad a kertem, készülj fel a halálra!

A király már pontosan emlékezett az álom minden részletére. Egyetlen fácska maradt életben. Megígértem a rejtélyes királynak, hogy gondját viselem, hogy erős fává növekedjen, és belőle újraéledjen a kert. Erre lenyugodott a dühös király, és beleegyezett, de figyelmeztetett, hogy ha bármi baja esne ennek a kis fácskának, életemmel fizetek.

– Emlékeztetőül kapta a sebhelyet a király a homlokára. Nehogy ezt az ígéretét is meg merje szegni!

– Jól mondod! Emlékszem már, ez volt az álmom. De mit jelent mindez? – kérdezte a király.

Mar Chofni megmagyarázta az álmot. A tekintélyes király nem más, mint Dávid király, aki végtelen dühre gerjedt, amiért a király meggyilkoltatta leszármazottjait. Egyetlen leszármazottja, a lányom, Yelta még meg nem született gyermeke. Ebből a gyermekből sarjadhat újra Dávid király háza.

A király azonnal megértette, hogy élete ennek a fiúnak a jólététől függ. Megüzentette Yeltának, hogy békességben visszatérhet, egész családjának a vagyonát is visszakapja. A kisfiú, akinek Yelta hamarosan életet adott, a Busztanaj nevet kapta, ami ligetet jelent. Busztanaj életét őrök vigyázták, ha beteg volt, a király orvosai gyógyították. De lelki fejlődését édesanyja és bölcs nagyapja vigyázta. Megnősült és gyermekei születtek. Így hajtott ki újra Dávid kertje.

Forrás:

101 stories for Young Children,

Zerid Ha-Sefarim Edition, Jerusalem, 2008

Panyiné dr. Ábrahám Zita

Trendeli Alapítvány – Zsidó bölcsőde Újlipótvárosban