Cháná és Judit – két zsidó nő, akik feláldozták életüket. Lelkük a Gán Édenben pihen.
Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. november
Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2010. november
A küzdelemnek, melynek végén a chanukai csoda történt, a leghíresebb hősei a makkabeusok, akik legyőzték a görög sereget. Ám rajtuk kívül voltak mások is, akik kockára tették az életüket az elnyomók elleni harcban, vagy akik inkább meghaltak zsidóként, minthogy éljenek bálványimádóként. A két leghíresebb történet Chánáról és hét fiáról, illetve Juditról szól.
A görög megszállás alatt Antiochus uralkodott Izraelben, aki szerette istenként feltüntetni magát, szobrokat készíttetett magáról, amik előtt kötelező volt leborulni. Chánát és hét fiát is maga elé hozatta, és egyenként megparancsolta nekik, hogy boruljanak le az ő képmását ábrázoló bálvány előtt. A legidősebb fiúval kezdte, aki megtagadta ezt a bálványimádó parancsot, mire brutálisan megkínozták az anyja és a testvérei előtt, majd a megcsonkított testét megfőzték egy nagy edényben. Chánának végig kellett néznie a hat idősebb fiú kegyetlen megkínzását és halálát is. Amikor a legkisebb gyermekére került a sor, Antiochus gazdagságot és dicsőséget ígért neki, ha leborul a bálvány előtt, ám a legkisebb fiú is visszautasította az ajánlatát. Ekkor Antiochus azt mondta Chánának, hogy különös kegyből megengedi neki, hogy beszéljen a fiával és meggyőzze arról, jobb, ha leborul a bálvány előtt. Az asszony félrevonta a fiát, megcsókolta s ezt mondta neki: „Fiam, én kilenc hónapig tápláltalak a testemben, utána két évig szoptattalak, majd a mai napig gondoztalak, a legjobb tudásom szerint neveltelek és tanítottam neked Istenról és a Tóráról. Ne cseréld fel a zsidóság iránti elkötelezettségedet egy olyan hús-vér király mulandó ígéretére, aki maga is hamarosan elpusztul!” Ezzel a hetedik fiú is a halálba ment.
Cháná, miközben a hét halott fia teste mellett állt, három dologért imádkozott: a gyerekei lelkéért, a zsidó nép erejéért és azért, hogy vegye magához őt az Örökkévaló, még mielőtt megölik a görögök. Ahogy befejezte az imát, az Örökkévaló magához vette a lelkét.
A történelemben később számos zsidó nő áldozta fel az életét inkább, minthogy bálványimádásra vagy megkeresztelésre kényszerítsék. A rómaiak idején, a vérvádak korában, az inkvizíció vagy a pogromok alatt sokan választották a kiddus hasemet (az Örökkévaló nevének megszentelését), hogy lelkük tisztaságát megőrizve lépjenek a Teremtőjük elé.
A másik chanukai hősnő, akinek a neve fennmaradt, Judit volt (Jochanán, a kohén gadol − főpap − lánya). Az egyik görög parancsnok feladata az volt, hogy leverjen egy kezdődő lázadást Jeruzsálemben. Körbevették a várost és hosszú ostromba kezdtek. Noha Jeruzsálem falai erősek voltak, az elhúzódó ostrom kezdte kikezdeni a védők ellenállását. Ekkor lépett színre Judit, egy özvegyasszony, aki kiment az ostromlott városból és bebocsátást kért az ellenség vezéréhez. Az volt a terve, hogy leitatja és megöli, ezért sós sajtokat és erős borokat vitt magával, amivel meg is vendégelte a parancsnokot, aki hamar mély álomba merült. Ekkor Judit a férfit a saját kardjával lefejezte és a kosarába rejtve visszavitte a fejet Jeruzsálembe, ahol kitűzték a városfalra. A zsidókat hatalmas lelkesedés és újult erő öntötte el, a görögök pedig visszavonultak. Ez az esemény fordulópont lett a zsidók görögök elleni harcában.
Mindkét asszony hatalmas kidus hasemet vitt véghez a tettével. Cháná „rejtett formában”, hiszen ő látszólag veszített, bár jól tudjuk, hogy igazából ő nyert, hiszen lelke nagyon magas helyre került a gán édenben, ahova csak a zsidóságukért megölt mártírok lelke kerül. Judit bátor tette nyilvánvalóbb volt, s az ő jutalma sem kisebb, hiszen kockára tette az életét a zsidó népért.