Mint a legutóbbi alkalommal, kezdjük most is a beszélgeté­sün­ket egy rövid hangulatjelentéssel. Ha chanuka estéin Jeru­zsá­lemben sétálunk, mit láthatunk, mit hallhatunk, milyen a hangulat? Milyen a jeruzsálemi chanuka a vallásos környékeken?

A chanukagyertyák kapcsán alapvető fontosságú a pir­szu­mé nisza fogalma. Ez azt jelenti, hogy „a csoda hirdetése”, hirdetni kell a csodát, amely a zsidó néppel történt. Hol kell ezt megtenni? A háláchá azt mondja, hogy az utcával szemben, vagy az ajtófélfánál vagy az udvar bejáratánál. Abban van csak a vita a rabbinikus döntéshozók között, hogy ma is érvényes-e az udvar kapuja mellé rakni a gyertyát. Úgy értelmezik bölcseink a háláchát, hogy a lakóhely bejáratához kell rakni. Rási azt mondja, hogy rov tashmisha behatzer, vagyis a régi időkben a ház lakói az udvaron végezték a legtöbb családi tevékenységet, a házban csak aludtak és ettek. Ma már nincs ez így, még a mosávokban, vagyis az izraeli gazdasági településeken sem. Emiatt mondja a Cházon Is, hogy a lakás bejáratánál kell gyertyát gyújtani, Rav Elijasiv szerint viszont ma is érvényes a háláchá, ha van kapu. Ezt a két véleményt látni is lehet Jeruzsálem utcáin. Van sok udvar ahol a kapu mellett vannak kirakva a chanukiák, és van, ahol a ház be­járatánál.

Régen, amikor veszélyes volt feltűnő helyre tenni a cha­nu­kiát olyan közösségekben, ahol a társadalomban erős volt az antiszemitizmus, azt mondták a bölcsek, hogy gyújt­sák csak bent a lakásban, ilyenkor a hirdetés a családnak szólt. Emiatt igyekezni kell a legkorábbi időpontban meggyújtani, hogy teljesítsük a hirdetést a család számára. Izraelben nagyon látványos, hogy ahogy leszáll az este, hirtelen rengeteg gyertyafényt lehet látni az utcán, és tele van chanukai fényekkel a jeruzsálemi utca minden irányban. Ahogy az emberek meggyújtják a gyertyákat, mindenhonnan hallani lehet az éneket.

A chanukagyertyákat nyolc napon keresztül gyújtjuk meg, minden este eggyel többet. Ezáltal emlékezünk arra, hogy az újra felszentelt Templomban az olaj nyolc napig kitartott. Az olaj csodája egyértelműen témája a chanukának, de nem szabad elfelejteni a katonai győzelmet sem, amely megelőzte az olaj csodáját. A kettő közül melyik a chanuka fő csodája?

Van kapcsolat az olaj és a győzelem között, de a kiemelt csoda a győzelem. Rási a Chana imájában említi, hogy kezdetben hét emberből állt a hadsereg, és később növekedett nagyobbra a létszáma. Az ál hániszim imában, amit a főimánkban, az amidában mondunk betoldásként, a győzelem csodájáról beszélünk. A fő téma az imában, hogy a Teremtő megsegítette a zsidó népet. A bölcseink ennek a megünneplésére rendelték el a hálélt (dicshimnuszt) és a hodáát (hálaadást).

Purim kapcsán, amikor is a zsidó nép megmenekült Hámán halálos rendeletétől, miért nem rendeltek el bölcseink hálélt és hodáát?

Ezt a kérdést feszegeti a XVI. századi döntéshozó Lévus is, egyrészt mert fontos kérdés, másrészt mivel fontos háláchikus következményei is vannak. Pu­rim­kor micva szeudát csinálni. Mivel chanukakor a rendelet csak hálél és hodáá, ezért nincs micva szeudát csinálni. A micva a bajnak és a megváltásnak a következménye. Purimkor ki akarták irtani a zsidó népet, fizikailag akarták elpusztítani a zsidókat. Amiért a fizikai volt a fő célpont, ezért a megváltásban és a micvában is a testnek kell szerepelnie. Ezért kötelező enni purim ünnepén. Chanukakor az emberek nem voltak veszélyben. Mielőtt elkezdődött volna az ütközet a zsidó és a görög sereg között, nem volt életveszély. A görögök csak úgymond kulturálisan akarták megölni a zsidó népet, a célpont a zsidó hagyomány volt. Más szavakkal a zsidó szellemet akarták megszüntetni és el akarták szakítani a zsidó népet a Teremtővel való kapcsolatból. Ezért chanukakor kötelesség a hálaadás Teremtőnek azért, hogy segített abban, hogy vele kapcsolatban ma­rad­hassunk.

Görög sereg, Templom, főpap, hálaadás, harctéri győzelem. Mindezek olyan fogalmak, amelyek kissé távol állnak a XXI. századi, Nyugaton, vagyis zsidó vallási szóhasználattal élve térben és időben a száműzetésben szocializálódott embertől. Nincs tapasztalatunk, élményünk a legtöbb olyan fogalomról, amellyel chanuka foglalkozik. Hogyan lehetünk képesek a chanuka tanításait a saját életünkben érthetővé, kézzel foghatóvá, élővé tenni?

A vallással most ismerkedő és a már vallásos, sokat tudó embernek is helyes feltenni ezt a kérdést. Sokan mondják, hogy rengeteg bajon ment keresztül a zsidó nép a történelme folyamán, és az összes nagy bajhoz képes chanuka története egy egyszer megesett dolog volt. Mi a jelentősége számunkra? Más szavakkal hogyan lehet a nagyon távoli múltat átültetni a jelenbe? A XVIII. századi kabbalista, Mose Cháim Luzzato rabbi szerint az összes ünnepnapban van különleges szellemi energia. Azoknak az ünnepnapoknak az esetében, amelyek történelmi eseményt követően váltak szent nappá, a Teremtő beleszőtte utólag a szellemi energiát egy eredetileg valamennyire semleges napba. A Vilnai Gaon híres tanítása, hogy az imában azt mondjuk, osze máászéi berésit (aki a teremtést véghezvitte), ez az idő teremtését jelenti. Régen, ha azt mondtuk volna, hogy az idő teremtett dolog, furcsa lett volna, de ma már, főleg Einstein után, merünk ilyeneket mondani, hogy az idő egy fizikai, tehát teremtett dolog. A fizikai világhoz tartozik, annak egy nagyon finom, halvány eleme. De mint mindenen, ami fizikai, lehet változtatni rajta. Az adott napon lezajlott történelmi események hatására az adott dátum megváltozott. Ha az ember „beszívja” ezt a különleges energiát, nagy hatással lehet rá.

Mi chanuka napjainak különleges energiája? Ehhez a zsidó történelmet makroszerkezetben kell látnunk. A zsidó hagyomány szerint volt olyan időszak, amikor a zsidók Izrael földjén éltek, és volt, amikor azon kívül, száműzetésben. Az utóbbiról tudjuk, hogy négy különböző száműzetést különböztet meg a zsidóság. Ezek egyike a görög száműzés, amelynek korszakában a chanukai események történtek. A bölcsek tanítják, hogy a Tóra az első versben utal a négy száműzetésre. Ebben a versben szerepel az a szó, hogy chosek, vagyis sötétség. Ezzel a szóval azonosítják a rabbik a görög száműzetést.

Ez furának tűnhet. Miért éppen a sötétség a görög kultúra? A görögök magas szintre emelték a tudományokat, a filozófiát, bonyolult matematikai rendszereket és csillagászatot adtak az emberiségnek. Ha valamelyik népről, pont a görögről nem gondoltuk volna, hogy ők a sötétség, hiszen rengeteget kapott tőlük a világ.

Azonban pont ez chanuka, és ezáltal minden gondolkodó ember nagy kérdése. Aki bölcsességgel foglalkozik, felteheti, és fel is kell tennie a kérdést, hogy az én eszmerendszeremmel látszólag összeegyeztethetetlen másik eszmerendszernek meg kell-e mérkőznie, és kell-e valamelyiknek győznie, vagy lehet-e az egyik kiegészítője a másiknak? Más szavakkal: van-e olyan tudomány, amely önmagában pozitív?

A sógoromnak doktori fokozata van informatikából. Ő egy zseni, nemcsak az informatika területén, de jól tud tanulni Talmudot is. Tudjuk, hogy a Talmudban hosszú oldalak foglalkoznak azzal a bonyolult számítási módszerrel, amelynek segítségével meg lehet határozni, hogy az újholdak mikorra esnek, és ezáltal el lehet készíteni a naptárt. Ez egy bonyolult talmudi tárgyalás. A sógorom írt egy programot, amellyel ki lehet számolni a hónapokat. Képes volt felhasználni a tudományos tudását, hogy a gyakorlatba átültesse a zsidó bölcsességet.

Amikor a Tóra a száműzetésekkel foglalkozik, többször is találkozunk egy fura dologgal. Azzal, hogy az Örök­ké­való azt ígéri a zsidó népnek, hogy nem fogja elhagyni a zsidókat. Mi van ebben az ígéretben? Hogyan nem fogja magukra hagyni a zsidó népet? A következő történet rávilágít erre: Simon Hácádik a chanuka története előtt élt, ő volt a főpap a templomi időben, és kortársa volt Nagy Sándornak. Találkozott is vele. Hogyan találkozott? Egy Izrael földjén élő közösség, a kutik kért Nagy Sándortól szívességet. Azt kérték, hogy engedje meg, hogy lerombolhassák a Templomot. Simon Hacádik ennek hallatán azt mondta, hogy találkozni akar Nagy Sándorral. A hadvezér ment a serege élén, és Simon Hácádik jött vele szembe. Napkelténél, amikor kezdett világosodni, találkoztak is egymással. Nagy Sándor leszállt és leborult Simon előtt. Emberei elkezdték kérdezgetni, „mit csinálsz, miért borulsz le egy zsidó előtt?” Nagy Sándor azt felelte: „mindig, amikor győzök a háborúban, ennek az embernek az arcát látom magam előtt”. Hogyan tartozik ő a chnukai történetekhez?

A válasz az, hogy Nagy Sándornak Arisztotelész volt a mestere. Az, hogy valakinek olyan nagy mestere volt, mint Arisztotelész, nagyságról árulkodik, hiszen akinek ilyen mestere van, az a legelitebb tudós körhöz tartozik. Miben volt akkor a probléma? A Rámbám és több neves rabbi is említi, hogy Arisztotelész elérte a legmagasabb szintet, amit ember elérhet. Mibe bukott bele mégis? Abba, hogy azt állította, hogy amit én nem tudok felfogni, az nem is létezik. Ebben volt a hiba. Ha azt gondolod, hogy van határa a megértésnek. Ugyanis mi volt a kohaniták fő feladta a Templomban? Összekapcsolni a fizikai világot a szellemi világgal. A kohaniták munkája az volt, hogy a fizikai világ bölcsességét összekapcsolják a Teremtő által adott szellemi bölcsességgel. Ebben volt a küzdelem a zsidó és a görög nép között.

Ezt a két nép közötti szellemi párviadalt kell a saját személyes életünkben is megvívnunk?

Valóban van egy személyesebb vetülete is ennek a gondolatmenetnek. A bölcseink azt mondják, hogy Eszter királynő írt egy zsoltárverset, amelyben ő „fedőnéven” szerepel, amely a következő: ajelet hásáchár, vagyis a „hajnal szarvasünője”. A rabbik azt tanítják, hogy Esztert azért azonosítják a napkeltével, mert vele véget ér a csodák korszaka. Ez ellentmondásnak tűnik! A csodák korának a vége miért jelenti a napfelkeltét, inkább azt gondolnánk, hogy pont a naplementéről beszélünk. De a bölcseink mégis azt mondják, hogy a csodák korának vége egy világos korszak kezdete. Ugyanis a zsidó nép szellemi működésében két út van. Az egyik, amikor a Teremtő nyilvánvaló csodákat tesz, és ezáltal emeli fel a zsidó népet. A másik út, amikor a zsidó nép minden tagjának kell a saját maga megjavítása által emelnie a zsidó népen is.

Az első szentélyben jelen volt az Örökkévaló jelenléte, a sechina. A második szentélyben a sechina hiányzott, nem volt jelen. Miért nevezzük a második szentély időszakát mégis a megvilágosodás korszakaként? Egy midrás azt tanítja, hogy amikor a zsidók elkezdték építeni a második szentélyt, ultimátumot adtak az Örökkévalónak. Azt mondták neki: „Örökkévaló, ha nem lesz jelen a sechina ebben a Szentélyben, akkor nem építjük fel, nem teszünk egy követ sem a helyére”. Az Örökkévaló válasza az volt, hogy „az összes rejtett titkaimat nyilvánvalóvá teszem számotokra”. Ezt az építők elfogadták, és hozzáláttak az építéshez. Hogy tartozik a mély tanulási ígéret az eredeti kívánsághoz, hogy legyen jelen a sechina a szentélyben? Úgy, hogy egy új korszak kezdődött a zsidó nép szellemi felemelkedésében. Ez a korszak teljesen más, és bizonyos szempontból nehezebb, mint az azt megelőző. A Tóra titkainak felfedése a Szóbeli Tanban rejlik, melynek tanulásán keresztül tudjuk összekapcsolni a fizikai világot a szellemi világgal. A mi világunkban ez számít egyenértékűnek az előző korszak próféciáival és isteni jelenlétével. A mi korszakunkban, a XXI. században azonban magunkban kell kifejleszteni a minőséget. Saját tanulásunkon és magánküzdelmeinken keresztül jutunk egyre magasabb szintre, és a mi emelkedésünk által a zsidó nép is egyre minőségibb szellemi szinten lesz.

Az interjút készítette • E. G.