A Hággádá egy rabbinikus útmutató, egy tórai ün­nep, a peszách fő eseményéhez, a széderesté(k)hez. Azonban amellett, hogy benne van a szédereste szertartási sorrendje, talán a legismertebb benne – zsidó és nem zsidó körökben is – a négy fiú.

Ők négyen: a jó, a gonosz, az együgyű, és aki még kérdezni sem tud.

A széderestének fontos szerepe van a zsidóság hagyományainak továbbörökítésében. Ha egy gyer­mek tud kérdezni a saját népével, hagyományaival kapcsolat­ban, az már nagyon értékelendő. Természetesen ez kö­zeg­­függő is, hiszen egy izraeli, vallásos környezetben fel­növő zsidó kisfiú százszor többet tud a zsidóságról, mint sok, a galutban élő, a vallással gyakran kevésbé szo­ros kap­csolatban lévő zsidó gyermek.

A széderestéken meg szokták kérni a 13. életévüket még be nem töltött fiúkat, hogy tegyenek fel egy kérdést. Emlékszem, tavaly a Lativban Ráv Keleti egyik unokája kérdezett, természetesen ivritül. Mikor lefordították a kérdését, csak ámultam, hogy ilyen fiatalon hogy tud ilyen sokat, és ennyire jól kérdezni.

Ne ítéljünk egy kérdés alapján

Azonban a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. Nem fel­tét­lenül tudjuk megítélni a kérdésből vagy annak hiányából, hogy a fiú jó, gonosz, együgyű vagy olyan, aki még kérdezni sem tud. Több okból is félreismerhetjük a széderestén kérdező gyermeket. Ezek az okok főként pszi­chológiai és kulturális eredetűek. Lehetséges, hogy a fiú tud kérdezni, sőt nagyon is jót tudna kérdezni, de introvertált alkat, és nem mer több ember előtt meg­szólalni. Az is előfordulhat, hogy azért nem kérdez, mert nem rendelkezik megfelelő tudással a témában, és nem szeretne olyat kérdezni, amivel szégyenbe hozhatná sa­ját magát. Sőt még az is megtörténhet, hogy a fiú, akit fel­hívnak kérdezni, bár nem rendelkezik megfelelő tu­dás­sal, de úgy kérdez, mint a Hággádában a gonosz fiú, a zsidó közösségből saját magát kizárva: „Mit jelent ez az ünnep számotokra?” Ha a fiú nem rendelkezik kellő tudással a zsidóságról és a kivonulásról, valamint annak megünnepléséről, ez a kérdés is teljességgel elképzelhető, hogy a jóságából ered. Kíváncsi, szeretné megismerni saját népének történelmét, identitását. Kérdésének for­má­ja lehet, hogy nem helytálló, azonban a mögöttes szán­dék könnyen elképzelhető, hogy jó.

Ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy fiú szüleinek elő­re szólnak, hogy szédereste őt fogják felhívni, hogy kérdezzen, a szülők pedig félvén attól, hogy szégyenbe kerülnek, alaposan felkészítik a fiukat, hogy olyan kérdést tegyen fel, amely kellőképpen illik az alkalomhoz. Lehet, hogy a fiú jó vagy gonosz, de még az is lehet, hogy magától kérdezni sem tudna, azonban a kívülállók számára valószínűleg úgy fog tűnni, hogy jó, mert szülői nyomásra, bemagolt egy kérdést.

Szintek

Emlékszem, pár évvel ezelőtt egy ismerősöm elküldte nekem a szakdolgozatát – amelyre egyébként jelest kapott –, hogy véleményezzem. A reneszánsz ételábrázolások volt a témája. Az egyik festmény egy széderestét ábrázolt. Ő pedig derekasan leírta, hogy a képen látható macesz és bor milyen jelentős keresztény szimbólumok. Bár tény, hogy nem vagyok sem művészettörténész, sem tóratudós, az ismerősöm ezen megállapításaira eléggé felkaptam a vizet, és közöltem vele, hogy a bírálói vagy egyáltalán nincsenek tisztában a háláchával és a szédereste fo­ga­lmával, vagy csak nagyon felületesen olvasták át a dip­lo­ma­munkáját. Rosszabb esetben: mindkettő.

Mi köze van ennek a történetnek a négy fiúhoz? Cik­kem elején említettem, hogy mennyire ámultam Ráv Ke­leti unokáján a tavalyi első széderen. Azonban nem min­denki van olyan műveltségi és értelmi szinten, mint ő. Illetve, ahogy írtam, könnyen lehet, hogy valaki egy­sze­rű­en csak introvertált és nem mer megnyílni egy nagyobb kö­zönség előtt.

Éppen ezért azt gondolom, hogy bár a hagyo­má­nyunk­ban fontos szerepe van a négyes számnak, és bár ez kifejezetten igaz a peszáchra,2 oda kell figyelnünk ar­ra is, hogy ne ítéljünk meg egy kérdezésre felhívott fiút sem a kérdése, sem annak stílusa alapján. A feljebb vázolt ese­tek bármelyike fennállhat, sőt az is lehet, hogy azokon kívül még számos más aspektus van, amelyet figyelembe kellene vennünk akkor, amikor a kérdező fiú jóságáról elmélkedünk. Lehetséges, hogy az a fiú, aki közönség előtt még kérdezi sem tud, chevrutában úgy brillírozik, hogy mindannyian a csodájára járnánk. Ám ez egyetlen széderesti kérdésből vagy annak hiányából nagyon valószínű, hogy nem fog számunkra kiderülni.

Kérdezni?

Úgy gondolom, hogy örömteli ha egy zsidó fiú érdeklődik ősei és családja hagyományai iránt. Azonban a kényszert nem tartom jó megoldásnak. Inkább tűnjön egy fiú olyannak, aki kérdezni sem tud, és derüljön ki évekkel később, hogy ő egy derék ember, aki befelé forduló, vagy éppen meg volt szeppenve, mint hogy – a család nyomására – egy rossz, erőltetett élmény esetleg kiirtsa belőle az érdeklődést a széderesték, és a zsidóság hagyo­mányai iránt.