Mexikó a világ 14. legnagyobb és 11. legnépesebb állama (kb. 120 millió fő). Napjainkban a helyi zsidóság nem éri el a népesség egy százalékát sem, azonban ez az egyik a diaszpórában található izraelita közösségek közül, ahol a zsidóság lélekszámának növekedése prognosztizálható.

Herman Cortes 1521-ben foglalta el Mexikót, számos „titkos” zsidó katonája kíséretében, ők az úgynevezett conversosok, kényszerrel keresztény hitre áttért zsidók. Ez időben a zsidó vallás tiltva volt Spanyolországban, ezért sok izraelita kerekedett útra és Nueve Espanába (Új Spanyolország), azaz Mexikóba vándorolt, annak reményében, hogy itt igazi zsidó életet tudnak majd élni. Mexikó első spanyol vezetője, Antonio de Mendoza, történészek szerint szintén conversos volt.

A spanyol inkvizíció, mely tiltotta a zsidó vallás gyakorlását, 1571-ben terjedt el Mexikóban is. Az üldöztetések elől sok mexikói izraelita Peruba menekült, azonban sokan nem féltek a kivégzésektől, és Mexikóban továbbra is gyakorolták hitüket. 1606-ban a spanyol király egy rendeletet küldött Mexikóba, mely szerint szabadon kell engedniük a bebörtönzött conversosokat. Ebből is látszik, hogy a közép-amerikai ország inkvizíciója a spanyol közelébe sem ért. A XVII. század első felében egyre több és több új conversos érkezett Mexikóba, főként Mexikóvárosba, Acapulcóba, Veracruzba és Campechéba. Azért e városokba, mert ezekben adódott a legtöbb lehetőség a kereskedelemre. 1642 és 1649 között a conversosok és a kriptozsidók egy újabb inkvizíciót szenvedtek el, például koholt istenkáromlásokért és erkölcsi jogsértésekért hurcolták meg őket. Ezután a teljes gyarmatosítás időszakában sem Spanyolországba, sem a fennhatósága alá tartozó területekre vallásgyakorló zsidó nem léphetett be.

Egy figyelemre méltó történet az Új Leóni Királyságból

II. Fülöp spanyol király megalapította az Új Leóni Ki­rály­­ságot (1582), melynek kormányzójává Don Luis de Car­vajalt nevezte ki. Carvajal conversosok leszármazottja volt. Az új királyság területén Carvajal örömmel fogadta a zsidókat és keresztényeket egyaránt, a helyiek 75%-a con­versos volt. Unokaöccse, Louis Rodriguez Carvajal, nem titkolta zsidó mivoltát a királyságban, sőt másokat is ar­ra biztatott, hogy vállalják fel származásukat. 1589-ben azonban a Carvajal családot üldözni kezdték nyílt vallásgyakorlásuk miatt, a mexikói inkvizíció egyik első áldozataivá váltak. Sajnálatos módon a Carvajal família tagjait vagy máglyán égették el vagy a börtönben haltak meg.

Függetlenségtől az egyenjogúságig

Miután Mexikó elnyerte függetlenségét (1821), teljesen eltörölte az inkvizíció intézményét. A hivatalos államvallás a katolikus lett. A továbbra is itt élő kriptozsidók ezután sem gyakorolhatták szabadon a zsidó vallást, azonban 1825 és 1860 között egyre több zsidó rituálé épült be a mindennapjaikba. Ezen években néhány német és kelet-európai izraelita érkezett az országba, ők azonban nem kaptak mexikói állampolgárságot, gazdasági helyzetük sokkal nehezebb volt, mint vallási vagy társadalmi létük. 1861-ben egy csoport egy csarnokot bérelt ki, ahol megtartottak a ros hasanai és jom kipuri imákat, ez az első regisztrált nyílt zsidó szertartás az ország történetében. 1865-ben I. Miksa császár egyik rendeletében vallási toleranciát rendelt el. Európai és amerikai zsidó szervezetek vezetőivel Mexikóba látogatott, hogy felmérjék az ide vándorlás lehetőségeit. 1864 és 1867 között a mexikói uralkodó sok zsidót hívott meg Franciaországból, Belgiumból és az Osztrák–Magyar Monarchiából, hogy telepedjen le országában. 1867-ben mindössze 20 zsidó család élt a közép-amerikai országban.

A reformháború éveiben megerősödtek a liberális eszmék az országban, aminek következményeként az államba érkező zsidók állampolgársághoz és egyenjogúsághoz jutottak. Az 1880-as években nagyon sok zsidó érkezett Mexikóba, mert a helyi kormány izraelita bankárok segítségével akarta felélénkíteni az ország gazdaságát. Továbbá a II. Sándor cár ellen elkövetett merénylet következtében rengeteg zsidó hagyta el Oroszországot, és költözött ide. Ők főleg Mexikóvárosban és vidéki területeken találtak új otthonra, gyakori foglalkozás volt körükben az utazóügynökösködés. A jelenlegi mexikói zsidóság közel felének ősei e menekülthullámmal érkezett az országba.

Egy másik jelentős zsidó csoport érkezett ugyanebben a korszakban az államba, mégpedig a francia iparosoké. Többségük azonban amint vagyonra tett szert Mexikóban, elhagyta az országot. De nem mindenki tett így, néhányan helybeliekkel házasodtak össze, és olyan neveket hagytak hátra főleg Mexikóvárosban, mint a Herczog, a Scherer vagy a Levy.

A Monte SinaÍ alapítvány zsidó iskolája a Kommunikációs Egyetemen

A XIX. század legvégén és a XX. század elején szefárdok és közel-keleti zsidók (a jelenlegi Szíria és az egykori Oszmán Birodalom területéről) is érkeztek Mexikóba. Ők alapították a Maguén David és a Monte Sinaí közösségeket. A szefárdok általában alacsonyabb társadalmi pozíciót töltöttek be, mint az askenázok Mexikóban, sokuk kétkezi munkás, szabó, cipész, házaló és szűcs volt. Mielőtt Mexikóvárosba költöztek volna, kisebb városokban éltek. Mivel a szefárdok kultúrája (és nyelve) közelebb áll(t) a helyi többségi társadaloméhoz, sokkal könnyebb volt számukra az integráció, mint az askenázoknak.

Élet a XX. században

Az 1900-as népszámlálás adatai szerint mindössze 134 zsidó élt Mexikóban. 1950-ig 7300 zsidó érkezett Ke­let-Európából, 2640 Spanyolországból és az egykori Osz­mán Birodalom területéről, 1620 pedig Kubából és az Egye­sült Államokból. Ezen különböző zsidó csoportok megalapították saját hitéleti és szociális intézményeiket. 1901-től a török zsidók nyílt istentiszteleteket tartottak, 1905-ben pedig megalapították az ország első Talmud Tó­ra központját, fiúk részére. Az első hivatalos zsidó szer­vezet az országban az 1912-ben létrehozott Monte Si­naí volt. A mexikói forradalom kezdetén (1910) rengeteg zsidó hagyta el az országot, de amint vége lett a megmozdulásnak, ismét szép számban érkeztek az államba. 1917 és 1920 között főként Oroszországból, Len­­gyelországból, Litvániából, a Balkánról valamint a Közel-Keletről vándoroltak ide az izraeliták. 1929 után, a nagy gazdasági világválság éveiben azonban csökkent a migráció, és felerősödött az elvándorlás.

Mexikó zsidó lakosainak számát 1930-ban 21 000 főre becsülik. 1940-ig sokan menekültek ide a nácizmus elől, azonban a kor migrációs hullámának mérete jelentősen az előzőké alatt maradt. A II. világháború elől főleg azok érkeztek az államba, akik rendelkeztek itt családdal vagy barátokkal.

Annak ellenére, hogy erős katolicizmus jellemzi az ország lakosságát, és az inkvizíció évei sem kedveztek a zsidóknak, a helyi társadalomban kevés ellenállás és intolerancia volt a zsidókkal szemben. Míg a XIX. században a katolikus egyház eléggé zsidóellenesnek mutatkozott, a kormány retorziói és az erősödő protestantizmus a XX. században sokkal hevesebb indulatokat váltottak ki, mint a zsidó közösség jelenléte.

Zsidó élet napjainkban

40-50 ezer körülire becsülhető a jelenleg Mexikóban élő zsidók lélekszáma, kiknek 75 százaléka Mexikóvárosban él. A Comité Central Israelita in Mexico City nevű közösség adatai alapján lakik ennyi izraelita az államban, azonban ők csak az ortodox és konzervatív zsidókat tartják számon, a vallástalan és egyéb, pl. reform irányzatok követőit nem. Mexikóban a világon a legalacsonyabb a vegyes házasságok aránya; a zsidók 94 százaléka egy másik zsidót választ magának házastársul. Majdnem a teljes mexikói zsidó lakosság (95%) kapcsolatban áll a hitközséggel, és a zsidó gyerekek 95 százaléka a 16 zsidó iskola valamelyikében tanul.

A Szefárd zsinagóga belseje Mexikóváros központjában

A mexikói zsidó közösség erős gyökerekkel rendelkezik és nagyon kevés problémája van az országban. Nyíl­tan zsidó személyek magas politikai pozíciókat töltenek be, sok mexikói zsidó található az üzleti, gazdasági, és művészeti életben is. Ha van is nézeteltérés a zsidó közösség és más társadalmi csoportok között, általában békés megoldás születik. A Vallásközi Tanács foglalkozik az ilyen problémák kezelésével.

Mexikó legrégebbi zsinagógája, az 1923-ban Mexikóvárosban épült Szefárd Zsinagóga. 1941-ben épült a Justo Sierra, Askenáz Sul, amely egy csodás Litvániában található zsinagóga pontos mása. Az intézmény építői a litván zsinagóga fotói alapján dolgoztak mexikói másán. Bár a mexikói zsidóság egységes, mégis öt különböző csoportról beszélhetünk, akik ragaszkodnak hozott hagyományaikhoz. Két szír közösséggel találkozhatunk; az aleppóival és a damaszkuszival, a kelet-európából érkezett askenázokkal, a balkánról érkezett szefárdokkal és meglepő módon egy Egyesült Államokból a közelmúltban idevándorolt közösséggel.

Napjainkban a zsidó közösség az élet minden területén megtalálható, legyen szó mentőszolgálatról, jóléti szol­gáltatásokról, de még emberrablás-ellenes csoport is szer­­veződött az izraelita hitközség égisze alatt.