Ékev

Élesítsük egymást

Vitázva tanulni igazi nagy micvá, a bölcsesség kapuja.

Szerző: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Szerző: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Ebben a hetiszakaszban többek között a Szentföld dicsérete hangzik el. Itt olvassuk: „Erec áser ávánehá bárzel” – azaz „ország, melynek kövei vas”. (5Mózes 8:9.) A Talmud így magyarázza, értelmezi ezt a dicséretet: ne úgy olvasd, hogy ávánehá (kövei), hanem bonehá (építői). Kik ezek az építők? Nem mások, mint a Tóra tanulói, akik tudásukkal felépítik az országot.

Miben hasonlítanak a tóratanulók a vasra? Ezt Salamon király Példabeszédeiből tudjuk meg: „A vasat a vas élesíti, az ember élesíti a társa tekintetét.” (27:17.) Azok, akik együtt tanulnak, vitáznak, egymást élesítik. Az Örökkévaló akarata az, hogy a különböző háttérből jött emberek különböző véleményeiket, kialakult látásmódjuk szerint megvitassák. A nagy tóratudósokban kialakul egy idő után egy kép, egy nagy egész, a világról, a Tóra szemüvegén keresztül, de ez a kép csakis az ő képe lesz, az ő személyiségére legjellemzőbb módon. Ebből is látszik, hogy a zsidó felfogásnak nem ideálja a „szabvány”, a sok egyformán gondolkodó ember. A Tórához mindenkinek a saját módján kell közelítenie.

„…a zsidó felfogásnak nem ideálja a »szabvány«, a sok egyformán gondolkodó ember.”

A Pirké Ávot (6:6) leírja a 48 utat, amely a Tórához elvezet. Ezek közül az egyik az alapos (szinte szőrszálhasogató) vita a tanulótársakkal (dikduk cháverim). Aki csak elolvassa a tanulandó szöveget, de nem „köt bele”, nem kezd el rajta vitázni, ezt a lépcsőfokot nem fogja meglépni, így nem fog teljes tudásra jutni. Szerencsére népünknek nem ez a legnagyobb problémája, hogy keveset vitatkozna, a zsidóknak ehhez közismerten nagy kedvük van.

Hogyan tudnánk pontosan megfogni a vitán keresztül elérhető pozitív eredményeket? Hasonlítsuk össze a kezdő tanulót a haladóval, az egyedül tanulót a párban vitatkozóval, és nézzük meg a különbségeket. A zsidóságban a hagyományos tanulási forma a chevruta, a párban tanulás. Ez manapság a gyakorlatban, kezdő tanuló esetén a szekuláris világ „magántanár” fogalmához hasonlóan működhet, de fontos különbség, hogy akihez magántanárt hívnak, mert problémái vannak az előrehaladással, gyengének, tehetségtelennek érezheti magát, ezzel szemben a chevrutában tanuló „micvét teljesít”. Ezért aztán gyökeresen másfajta élmény a ket­tő. A chevruta a mindenkinél személyre szabott haladási tempó. A tanulópárok között kialakuló személyes viszony lehetővé teszi a kérdést, vitázást, így aztán mindenki azt értheti meg az anyagból, ami őt a legjobban érdekli. Ezáltal a Tórához is személyes kötődése lesz a tanulóknak. Nem utolsósorban mivel a chevrutában tanulás különlegesen nagy micve, ezért (szemben a gyakran borsos árú magántanárokkal) a chevruta világszerte teljesen ingyenes.

Az idő előrehaladtával a tanulóból tanító lesz, illetve önállóan is alkalmas lesz a tanulásra. Olyan chevrutában is részt vesz, amelyben mindkét tanuló nagyjából ugyanazon a szinten van. Ez a vita egy újabb szintjét teszi lehetővé. Az emberben ugyanis idővel kialakul egy világnézet, egyfajta értelmezése mindennek, amit tapasztal: mi miért van, hogyan jött létre, hogyan, miért alakult ki éppen így. Aki egyedül, „remeteként” tanul, annak esélye sincs arra, hogy megtapasztalja, hogy más emberek ugyanarról a világról másként is vélekedhetnek. A másik fél véleményének értelmezése képesség, mely fejleszthető, gyakorolható. Az ilyen közös tanulások során az ember ráérez erre, szinte bele tud helyezkedni a másik bőrébe, és olyan, mintha kétszeres ereje lenne, hiszen most már nemcsak a saját fejével tud gondolkodni, hanem a másikéval is.

Gondoljunk csak bele, mekkora potenciált is jelent ez. Azt mindnyájan tudjuk, hogy vannak „zsenik”, mondjuk, 100 emberből 1. (Azt a különleges képességet már sajnos kevésbé érezzük, amit az Örökkévaló minden emberbe, így belénk is elültetett, amilyen szempontból mi magunk is „zseninek” számítunk.) Ha két zseni összeül, és egy téma megértésén, egy célon dolgoznak, mivel teljesen más szemszögből látják a világot, óriási rálátásuk lesz. Ha tovább növeljük a számot, és csak a saját ismeretségi körünket vesszük alapul (ami mondjuk 600-700 fő), az máris 6-7-szeres energia. Mindennek fényében érthetetlenné válik, hogy egyáltalán, hogyan is létezhetnek még problémák a világon? Ha megtapasztaltuk az 1 (egyéniség) erejét, majd a 2 (chevruta) erejét, és ezt gondolatban továbbvisszük csoportokra, esélyünk van arra, hogy megérezzük azt a nagy cselekvőképességet, amivel az Örökkévaló az embereket felruházta. Fontos, hogy ennek a potenciálnak mindig tudatában legyünk, mert csak így van esélyünk arra, hogy meg is valósíthassuk.



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás