Óvjuk gyerekeinket a káros hatásoktól!
Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2012. június
Szerző: Rabbi Boruch Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2012. június
Találkoztatok már engedékeny szülőkkel? Olyanokkal, akik a „nyitottság” nevében hajlandók voltak odáig elmenni, hogy a saját gyerekeiket is bárminek kitették? Mindezek után azt állítják: „Mivel a gyerekeinknek megtanítjuk a megfelelő értékeket, nem igazán számít, hogy mit látnak és mit hallanak. A gyerekeknek meg kell engedni, hogy belenézzenek az igazi világba, így pedig nem lesznek többet naivak. Az igazi értékek tudatában egyszerűen el fogják utasítani azokat az idegen nézeteket, melyek ellentétesek az igazi értékekkel.”
Igazuk van-e ezeknek a szülőknek? Természetesen nem. Rási a mostani hetiszakasz, a Nászo kapcsán elmagyarázza, hogy miért nem.
„Miért áll a názir törvénye azon szabályok mellett, melyek a házasságtöréssel gyanúsított nőket (szotá) érintik? Azért, hogy ha bárki lát egy szotát megszégyenülve, akkor inkább tartózkodjon a bortól (ez a názirság egyik törvénye), mivel pontosan a bor az, ami hűtlenséghez vezethez.”(Rási, 4Mózes 6:2.)
Rási kommentárjával kapcsolatban azonban felmerül bennünk, hogy mi ennek pontosan az ellenkezőjét gondolnánk: nem azt várnánk, hogy ha látunk egy bűnöst, egy szotát, amint megalázzák, akkor mi is inkább tartózkodni fogunk attól, hogy vétkezzünk?
Hogyha azt látjuk, hogy a későn érkező kollégát leüvöltik a folyosón, az eset nem buzdít-e minket is inkább arra, hogy különösen figyeljük – nehogy véletlenül elkéssünk? Miért van az, hogy a Tóra szerint végignézni a szotá szégyenét mindinkább arra fog vezetni, hogy mi magunk is tartani fogunk attól, hogy később bűnözni fogunk? Miért tesz valaki óvintézkedéseket a bűn elkerülése érdekében, azzal hogy tartózkodik a bortól, miután látta, hogy a szotá nő Tórát szegett?
A válasz az, hogy a saját előre kialakított nézeteink nem igazak. A valóság az, hogy végignézni a bűnt függetlenül attól, hogy a bűnöst megbüntetik-e, vagy sem – csökkenti a spiritualitásunkat. Hogyha valaki „áthágja a szabályokat” az iskolában, az óhatatlanul a szabályok kiüresedéséhez vezet, és csak idő kérdése, ameddig a szabályszegés maga nem válik szabállyá. Így van ez a Tórával is. Minthogy az Örökkévaló szabályai és micvái nem fognak megszűnni, ezek megsértése automatikusan csökkenti a tisztelet és félelem szintjét, mellyel őket övezzük. Tudat alatt azt érezzük, hogy a bűn már nem egy megfoghatatlan dolog, amelyről még csak nem is álmodjuk, hogy valaha megtesszük – hanem a bűn már lehetőség lesz. És amint megnyílt a bűn lehetőségének a csúszós lejtője előttünk – a szörnyű következmények is elkerülhetetlenül bekövetkeznek.
„ahogy látni
és részt venni egy micvában, az is micva – úgy bűn az, ha végignézzük a kihágásokat”
Ezért írja Rabbi Moshe Feinstein azt (Igrot Moshe, Yoreh Deah 1:156), hogy csak úgy, mint ahogy látni és részt venni egy micvában, az is micva – úgy bűn az, ha végignézzük a kihágásokat, pláne akkor, ha azt igazából el is tudnák kerülni. Az Örökkévaló Tórájának a megsértése – mint írja – az, amikor látjuk, hogy az Örökkévalót megalázzák, és tiszteletlenül bánnak a nevével. Ez negatívan hat a saját istenszolgálatunkra is, mivel bizonyos mértékben mi veszítünk az Örökkévaló iránt érzett tiszteletünkből.
Így a názir názirsági fogadalmat tesz, minthogy látott egy vétkező szotát. Ráébred arra, hogy időlegesen a szentség speciális törvényeire van szüksége, azért, hogy visszatérjen az Örökkévaló törvényei és parancsolatai tiszteletének egy korábbi állapotához, melyet megsértettek.
A környezet és a nevelés különlegesen fontos szerepet töltenek be az ember életében. Ezt a tényt nem lehet tagadni. Ahogy Maimonidesz mondja: „Az ember útját a barátai és az őt körülvevő emberek cselekedetei és viselkedése fogja befolyásolni. Épp ezért igaz emberekkel kell körülvenni magunkat, azért, hogy tanuljunk az ő útjukból, és távolságot tartsunk a bűnös emberektől.” Maimonidesz egyébként rá nem jellemző módon nem hoz forrást ennek tórai idézetnek az alátámasztására. Ez az élet egyszerű igazsága.
Nem annyira szokták felismerni, hogy mindaz, amit látunk és tapasztalunk – egyben a részünkké is válik. Ha megengedjük, hogy a gyerekeink mindenféle korlátozás nélkül tévét és mozifilmeket nézzenek, akkor lehetséges, hogy káros hatásoknak tesszük ki őket. Nicholas Johnson, az USA Kommunikációs Bizottságának egyik megbízottja egyszer azt mondta: minden televíziós adás oktató jellegű. A kérdés csak az, hogy mire?
Világos, hogy a gyerekek körében elterjedt szexuális promiszkuitás és aktivitás, erőszak, fegyverek az iskolában, a csökkenő intelligencia és eredmények a tévéműsorok és mozifilmek hatásainak a következményei. (Tudományos tanulmányok és kutatások részleteiért lásd Lawrence Keleman Meggyújtani a lelket – To Kindle a Soul – című munkáját.)
A nyitottság a nevelésben című tanulmány szomorú eredménnyel zárult. Hogyha felelős szülők vagyunk, akkor meg kell próbálnunk mindent, hogy megóvjuk a gyerekeinket a káros hatásoktól annyira, amennyire csak lehet. Nem kell, hogy értékes fiatalságuk alatt több ezer gyilkosságot és erőszakot nézzenek végig a tévében. Ha ezt megengedjük nekik, akkor elveszíthetik a mások megsértése iránti érzékenységüket, és erkölcstelen emberekké válhatnak.
Amit megnézünk, az a részünkké válik. Meg kell próbálnunk elkerülni azt, hogy a saját gyerekeinket kitegyük a világ gonoszságának. A társadalom felismerte, hogy a gyerekek számára jó, ha a mozikat osztályozzák (Magyarországon a korhatáros filmek rendszere – ford.) – ugyanakkor még így is maradnak kifogásolható dolgok az olyan filmekben, melyeket egyébként elfoghatónak tartanak (ez Amerikában az „R” osztály).
Azt a kérdést kell magunknak feltennünk, hogy ami nem megfelelő a gyerekeknek, az miért jó nekünk? Különösen figyelnünk kell arra, hogy mi mit látunk, és mi mit tapasztalunk.
Emlékezzünk arra, hogy amit látunk, azt megkapjuk – az értelmünkben és a lelkünkben.
