Adjunk helyet az Örökkévalónak ros hásánákor

Az újévet megelőző hónap, elul neve úgy is ismert, mint a következő néhány héber szó mozaikszava: Ani l’dodi v’dodi li – „én a kedvesemért és a kedvesem énértem”. Ebben a hónapban különleges lehetőségünk van közelebb kerülni az Örökkévalóhoz, a „dod”-hoz, kedves barátunkhoz, aki izgatottan várja, hogy halljon rólunk.

Azonban ahogy ros hásáná közeledik, és megkezdődik a tíz bűnbánó nap, az Örökkévalót már „Avinu Malkeinu”-nak hívjuk – Atyánk és Királyunk. Mi lett a „baráti” Örökkévalóval, akit eddig ismertünk? Mi ez a hirtelen váltás a szeretetből és közelségből egy szigorú királyi alaktól való félelemre?

Az idegentől a barátig és családtagig

Elulban az Örökkévaló egy látogató barát, aki kopog az ajtónkon, ahogy az Énekek énekében látjuk (5.2): „a barátom (dodi) hangja kopog”. A kérdés a következő: hall­juk-e a kopogást? És ha igen, kinyitjuk-e az ajtót, és be­engedjük-e Őt?

Elul hónapban az Örökkévaló már nem az az idegen, akit állni hagyunk a zárt ajtó előtt. Ő a közeli barátunk, akit szívesen látunk az otthonunkban, remélve, hogy marad is egy ideig. Amikor a behívott vendég távolról érkezik, kinyitjuk az ajtót, segítünk neki bejönni a csomagjaival, elpakoljuk a dolgainkat a szobában, hogy helyet csináljunk neki, áthúzzuk az ágyat és gondoskodunk róla, hogy otthon érezze magát.

Hasonlóképp gondoskodnunk kell arról, hogy az Örök­kévaló jól érezze magát az otthonunkban, mint ven­dég. Először is egy pár dolgot el kell távolítanunk, hogy helyet csináljunk a számára. Vagyis helyet kell csinálnunk a szívünkben. Nagyon udvariatlan lenne, ha tudomást sem vennénk a vendégünkről. Időt kell szakítanunk a számára, olyan témákról kell beszélnünk, amelyek érdeklik Őt, meg kell kérdezni, mit szeretne, és hogyan tudunk a kedvében járni. Ez elul hónap feladata, amikor „én a kedvesemért [vagyok] és a kedvesem értem”.

Mennyi helyet kell biztosítanunk az Örökkévaló szá­mára? Az Énekek énekéről szóló Midrásban ez áll: „Nyiss egy akkora nyílást számomra, mint a lyuk a tűn és cserébe én annyira megnagyítom, hogy egy szekér is átférjen rajta.” Az Örökkévalónak csak akkora nyílásra van szüksége, mint a lyuk a tűn. Ha te megteszed az első lépést, és beengeded az Örökkévalót az életedbe egy pici lyukon keresztül, nagyságrendileg nagyobb eredményt fogsz látni.

Hogy ültetjük ezt át a gyakorlatba elul idején? A hely előkészítését az Örökkévaló számára kezdd el azoknak az akadályoknak és vágyaknak az eltüntetésével, amelyek el­térítenek az úttól. Minden embernek más formában je­lennek meg ezek az akadályok. Van, akinél ez azt je­lenti, hogy túl sok időt tölt az internet böngészésével, té­vé­zéssel vagy moziban. Mások mértéktelenül esznek, vagy nem tudják megosztani a vagyonukat másokkal, me­gint mások hajlamosak szavakkal, hazugságokkal vagy hűtlenséggel megsérteni szeretteiket. Ez az az idő, ami­kor szembesülhetünk az értékeinkkel, prioritásainkkal, át­he­lyezhetünk néhány bútordarabot, és cselekvési tervet ké­szít­hetünk az átszervezéshez.

A Kotzki Rebbe azt mondja, hogy az Örökkévaló csak akkor nagyítja meg az apró nyílást, ha az állandóan nyitva van, úgy, mint a tűé. Nem csukódhat be néhány nap után. Az Örökkévalót – vagy saját magunkat – nem lehet becsapni időleges változtatásokkal, hogy néhány hónap múlva ugyanott találjuk magunkat, ahonnan indultunk.

Ahogy közeledünk ros hásáná felé, határozottan el kell szánnunk magunkat, hogy egy állandó, meghatározott helyet hozunk létre, ahol az Örökkévaló jól érzi magát, a család része lesz, és beköltözik az otthonunkba. Nemcsak egy hétre toljuk félre a dolgokat, és várjuk, hogy a vendég távozzon, hogy ismét visszakapjuk a szabad helyünket. Hanem apró lépéseket teszünk az életünkben ott, ahol tudjuk, hogy valamin javítanunk kell, és ezt a kis területet átengedjük az Örökkévalónak. Most ez az a hely, amit Ő a magáénak tudhat. Ez lehet kezdetben kicsi, de az Övé. Az állandó tartózkodási helye. Az Örökkévaló a család része lesz, az „avinunk”, apukánk, aki közel költözik hozzánk!

Megkoronázni a királyt

Ros hásánákor megváltozik a viszonyunk az Örök­ké­va­ló­hoz, a szeretett barátból Király lesz. Rájövünk, hogy Ő nem csak egy vendég a háznál. Nem is egy idős apuka, akit beengedünk az otthonunkba. Hanem Ő a Király! Ez az Ő háza. Ő a házigazda, és jó szándékkal ellát minket minden szükségletünkkel, hogy kényelmes és termékeny életet élhessünk. Ros hásánákor királlyá koronázzuk az Örökkévalót, nem feledve, hogy az egész világ és ben­ne minden az Övé. Mindegyikünkkel célja van. Ezt fi­gye­lembe kell vennünk az újév első napján, amikor be­állít­juk a GPS-ünkön az útirányt az elkövetkezendő évi utazáshoz, és kijelöljük céljainkat és prioritásainkat. Ez kell legyen a jövőképünk.

Nem mi csináljuk a helyet az Örökkévalónak; Ő az, aki helyet ad nekünk.

fordítás • Stern Goldi

forrás • aish.com