Devárim

Építő kritika

A gyengéd intelmek szépségéről.

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Negyven hosszú, forró év a sivatagban. Ez a korszak Mózes ötödik könyvével, Mózes hattyúdalával, a zsidó néphez intézett utolsó kérésével zárul le. Ez a hetiszakasz nagyrészt abból áll, hogy Mózes több dolog miatt meginti a zsidókat, többek között az aranyborjú, Korách lázadása, illetve a hús és a víz miatti panaszkodás miatt. Miért döntött úgy Mózes, hogy most, a halála előtti napokban kell negyvenévnyi felgyülemlett feddést népére zúdítania?

A Tóra azt mondja: „Intsd meg a felebarátodat, de ne vétkezz közben!” (3Mózes 19:17.)

A megintés rendben van, kivéve, ha a hatása negatív lesz. Ha a másik védekezni fog, vagy dühös lesz, vagy visszautasítja a kritikát, jobb nem elmondani.

Mózes felmérte, hogy mivel az élete utolsó napjai voltak ezek, a nép hallgatni fog rá, mert:

1. Nem kell majd megismételnie a feddést (nem kell „nyaggatnia” őket).
2. A népnek nem kellett elviselnie azt a kellemetlenséget, hogy a szidás után még
     találkoznak vele.
3. A nép nem fogja azt érezni, hogy védekeznie kell, és fellázadnia ellene.
4. Nagyon fognak figyelni, tudván, hogy ezek Mózes utolsó, legjobban megválogatott és
     legfontosabb szavai.

Ha a másik azt érzi, hogy a saját érdeked a fontos neked, és nem az övé, akkor nem fog hallgatni rád. A megintésnek tisztán a másik ember érdekéből kell kiindulnia. Tudnia kell, hogy törődsz vele, az ő oldalán állsz, és a legjobbat akarod neki. Ezért mondta el Mózes a feddő beszédét azután, hogy megnyerték Szichon és Og ellen a harcot. Éppen most bizonyította be újfent a nép iránti elkötelezettségét. A zsidók tudták, hogy ha kritikával élt is, ez csak szeretetből volt.


A PUDING PRÓBÁJA AZ EVÉS

Az eredeti héber szöveg világosabbá teszi a fen­tieket. A Tóra azt mondja: Adj tocháchát (megintést) a felebarátodnak. Ez ugyanabból a szóból származik, mint a hocháchá (bizonyíték). A Tóra azt mondja, hogy ahhoz, hogy a felebarátunk megváltozzon, nem az éles szidás, vitázás vagy okos meggyőzés a legjobb út, hanem a tiszta és nyilvánvaló bizonyíték. A Talmud (Beráchot 7a) azt mondja: „Jobb, ha az ember maga jön rá az igazságra, mint ha 100 ütéssel beleverik.”

Amikor József vissza akarja tartani Benjámint, a testvérek azt mondják neki, hogy az apjuk nem élné túl egy gyereke elvesztését. Ekkor József felfedi magát, és azt mondja: „Én vagyok József, él még az apám?” Ez volt József tocháchája: „Azt mondjátok, hogy az apánk nem élné túl egy gyereke elvesztését, de figyelembe vettétek-e ezt, amikor 22 éve engem elszakítottatok tőle?”

Senki sem szereti, ha dirigálnak neki, ezért akkor nem fog ellentámadásba lendülni, ha saját maga jön rá a dolgokra, és így lesz hatásos a tocháchá. Ahogy József is elérte, hogy a testvérei maguktól jöjjenek rá az érvelésük logikai hibájára, Mózes is csak utalt a nép bűnére, amikor a Dij Záháv (Elég Arany) nevű várost említette (melyben az aranyborjú vétkére utalt).

A tocháchá nem durvaság, a tocháchá nem más, mint a valóság szépsége, amely nyíltan feltárulkozik előttünk.

SZERESD A FEDDÉST!

Persze senki sem szereti, ha piszkálják. De senki nem is tökéletes. Ha el akarod érni a maximumodat, akkor keresd az építő kritikát.

Az egyik kedvenc történetem a XIX. századi híres tóratudósról, Szfát Emetről szól. Egyszer, tizenkét éves korában, egész éjjel Tórát tanult egy barátjával, majd hajnalban a legkorábbi minjánnal imádkoztak, és aztán pár órára lefeküdtek. Utána bementek a jesivába, ahol találkoztak a Szfát Emet nagyapjával, a nagy tudású Rabbi Jichák Meirrel, más néven a Chidusé háRimmel. Ő nem tudta, hogy a fiúk egész éjjel fenn voltak, és megszidta őket, mert nem jelentek meg a szokásos reggeli imán. Amikor elment, a másik fiú azt kérdezte a Szfát Emettől, hogy miért nem védte meg magát ezzel az igazságtalan feddéssel szemben. Ő azt válaszolta: „Nem minden nap kapok ilyen személyes visszajelzést a szent életű nagyapámtól.” Ezt mondta Salamon király is: „Ints meg egy bölcs embert, és szeretni fog téged.” (Példabeszédek 9:8.)

TÖRŐDÉS

„Ha tényleg szeretünk valakit, nem nézhetjük tétlenül, ahogy helytelen úton jár.”

Tocháchát adni mindenki kötelessége. Nem szabad elfordulnunk a másiktól a szükségben. Ezért áll e mellett a vers mellett az, hogy „Ne állj testvéred vére mellett.” (3Mózes 19:16.) Ha tényleg szeretünk valakit, nem nézhetjük tétlenül, ahogy helytelen úton jár. Ki kell nyúltanunk felé a kezünket, és segítenünk kell. A Talmud (Sábát 119) azt mondja, hogy Jeruzsálem azért lett lerombolva, mert az emberek nem utasították rendre egymást. Ma a zsidó nép lassan elvérzik az asszimiláció miatt. Proaktívnak kell lennünk a Tórához való közelítésükben. Hogyan?

Jobb példát mutatva. A tocháchá nem azt jelenti, hogy ordibálunk vagy kritizálunk, hanem példamutatást jelent. Ha a szekuláris izraeliek nem értékelik a Sábesz melegét és szentségét, az azért van, mert a vallásosok nem tartják meg azt a megfelelő módon. Ha igazán sugároznánk magunkból a Tóra szépségét, akkor az mindenki számára nyilvánvaló lenne. A Talmud azt mondja, hogy Mózes azért tudott hatni a népre, mert maga járt elöl a jó példával.

A Bölcseink kérdezik: honnan fogjuk tudni, hogy valóban ő a Messiás, amikor majd eljön? A válasz: magától értetődő lesz. Persze lesznek technikai bizonyítékok is, de a személye nyilvánvaló lesz. Olyan édes és tiszta Tóra-szavakat fog beszélni, hogy senki sem érzi majd a szükségét, hogy megkérdőjelezze. Tiszta, pozitív energia lesz, mely mindent felülír. És ilyen az igazi tocháchá szépsége is.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás