Női szemmel

Eszter vs. Vásti

Bárhol felfedezhetjük a Teremtőt – saját szívünkben, mások szívében.

Szerző: Tziporah Heller
Forrás: Here you are c. könyv
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. március

Szerző: Tziporah Heller
Forrás: Here you are c. könyv
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. március

Vásti

A purimi történet katalizátora Vásti, aki megtagadta Áchásvéros parancsát. Első pillantásra ezt akár hősies, öntudatos tettnek is tekinthetjük: méltóságán alulinak érezte, hogy ruha nélkül parádézzon a részeg tivornyázók előtt. Ezzel azonban van egy kis probléma. A zsidóság a hősiességet a következő módon határozza meg: túljutni egy spirituális cél elérését akadályozó nehézségen. Az akadályt természetesen mindig a Teremtő állítja elénk, és leküzdése különböző mértékű áldozatot kívánhat az embertől: az ego, a büszkeség, anyagi javak, vagy akár az élet feladását is. Nézzük, milyen spirituális cél felé haladt Vásti és mi állt az útjában.

Vásti nagyapja Nabukodonozor volt, az a babilóniai király, aki lerombolta a jeruzsálemi Szentélyt és száműzetésbe hurcolta a zsidókat. Apja Belsácár volt, akinek drámai haláláról Dániel könyvében olvashatunk: hatalmas lakomát rendezett, ahol mindenkinek a Szentély edényeiből kellett inni, és az „arany és ezüst isteneit” dicsérni. Ekkor azonban egy ujj jelent meg a falon, és írni kezdte: „Az Örökkévaló megszámlálta a királyságod napjait és véget vetetett neki… a királyságodat felosztotta és a Médeknek és Perzsáknak adta.” Aznap éjjel e két nép megtámadta a palotát, Vásti volt az egyetlen túlélő. Apja hódító-leigázó szelleme benne élt tovább. Később hozzáment Áchásvéroshoz, aki eredetileg Belsácár lovászfiúja volt.

A Talmudból (Megilla 12) tudjuk, hogy Vásti zsidó nőket dolgoztatott meztelenül Sábeszkor. Fenyegetve érezte magát a zsidó nők által, mert ők a szó legmélyebb értelmében leigázhatatlanok voltak. Azzal, hogy Sábeszt tartottak, azt demonstrálták, hogy létezik egy Uralkodó, aki a király felett áll. Alapvető tulajdonságuk, a cniut, pedig azt bizonyította, hogy belülről határozzák meg magukat, nem pedig felszínesen. Hozzáférhetetlenek voltak, és ez az, ami miatt Vásti szinte kényszeres vágyat érzett arra, hogy megtörje őket. Ha Vásti nem volt szemérmes (mint az ebből látszik), akkor miért tagadta meg, hogy meztelenül megjelenjen Ahasvéros és részeg társai előtt? Amiatt az arrogancia miatt, amit az olyan ember tanúsít, aki saját maga fontosságának a rabja. A legegyszerűbb módszer számukra ezt az érzést elérni, az, ha a másikat lekicsinylik és ócsárolják. Ez felsőbbségtudatot ad nekik, anélkül, hogy valóban többnek kéne lenniük. A Midrás Rábában olvashatjuk Vásti szavait (Áhásvéroshoz): „Az apám lovászfiúja voltál. Szajhák parádéztak előtted. Most visszatérsz oda, ahonnan jöttél?” Látjuk, nem az volt a szándéka, hogy magát építse, vagy, hogy megőrizze az integritását. Egyszerűen csak meg akarta alázni Áchásvérost. Nyoma sem volt itt hősiességnek.

Eszter

Eszter királynő első látásra akár passzív szereplőnek is tűnhet, aki nem meri elárulni a származását és először nem mer közben járni a népéért. Valójában azonban ő volt egyike azon kevés zsidóknak, akik a perzsa száműzetésben elkerülték az elérzéketlenedést, és akik meglátták a purimi történetben az Örökkévaló rejtett jelenlétét.

Ki volt Eszter? Apja akkor halt meg, amikor az anyja állapotos volt, az édesanyja pedig a szülésnél. A prágai Maharal mondja, hogy a születésének körülményei természetesen nem véletlenszerűek. A magány is egyfajta eszköz arra, hogy azzá váljunk, akivé válhatunk. Ebből az ürességből táplálkozott Eszter Istenhez való mély kötődése. Az Eszter szó héber gyökere széter, ami elrejtést jelent. Eszter királynő lényegi tulajdonságát hordozza a neve: a képességét arra, hogy felfedezze a Teremtőt ott, ahol el van rejtve, ahol senki más nem találja meg. A magány és vágyakozás éveiben megtanulta, hogy hogyan hatoljon be a felszín mögé, az embert körülvevő fal mögé. Megtanulta meglátni az Istent mindenhol, ahova csak tekintett.

Eszter másik neve Hádászá volt, magyar jelentése: mirtusz, egyike a szukoti csokor négy növényének. Az etrog szív alakú, és azt is szimbolizálja, a luláv a gerincet, az árává az ajkakat és a hádász a szemeket. Eszter szemei a belső valóságot ugyanolyan tisztán látták, mint a mi szemeink a külső valóságot. Ezenkívül Eszter nem hivalkodó külseje (cniut) a belső erejét rejtette.

A Talmud – elég titokzatosan – azt mondja, hogy Eszter, mint a mirtusz, zöld volt. Ez azt jelenti, hogy Eszter lényegét a zöld szín jelképezte. A zöld kékből (hideg) és sárgából (meleg) áll. Eszter belső fénye is szenvedélyből, erős akaratból és hűsítő gondoskodásból állt össze. Az, hogy „zöld” volt, a szerénységét, fogékonyságát és érzékenységét jelképezte.

Ha képesek vagyunk lehámozni az életünkről a felszínes csillogást, akkor felfedezzük, hogy akárcsak Eszter, mi is át tudunk hatolni a páncélokon – másokén, és a magunkén is –, és akkor bárhol felfedezhetjük a Teremtőt: saját szívünkben, más szívében, és az apró, hétköznapi eseményekben, melyek életünk szövetét alkotják.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás