Városok

Észtország

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2014. Február

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2014. Február

Egy „zsidómentes” ország zsidóságának visszatérte

Észtország nem sokkal az 1941-es német invázió után judenreinnek (azaz zsidómentesnek) nyilvánította magát, hetven évvel a holokauszt borzalmai után viszont ismét virágzik észt földön a zsidóság. No de mit kell tudnunk Észtországról, és hogyan kerül a zsidóság egyáltalán a térségbe?

Észtország (Eesti Vabariik) észak-európai állam a Bal­ti-tenger keleti partján, a balti államok egyike. Észa­kon és nyugaton a Balti-tenger, keleten Oroszország, délen Lettország határolja. A mai Észtország területének lakóit először Tacitus említi aesti néven i. sz. 98-ban. A korai skandináv népek Eistlandnak hívták a Finn-öböl déli részét. Az országot 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolják (a történelem folyamán másodszor kerül „orosz” kézre), majd 1991-ben nyeri el függetlenségét. Ezt a függetlenséget és a mai Észt Köztársaság létrejöttét az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió szembesülve belső nehézségeivel birodalma külső területeinek magára hagyása mellett döntött.

Észtország népessége rohamosan fogy, 2011-ben 1 294 236 állandó lakosa volt, ami 5,5 %-al (76 ezer fővel) kevesebb, mint az ezt megelőző utolsó népszámlálás évében, 2000-ben. 1989-ben még több, mint 1,5 millió ember élt az akkori Észt SZSZK-ban (azaz Észtország mintegy 20 év alatt elveszette népessége 17%-át). A lakosság 68%-a (889 770 fő) észt, 25%-a (321 000 fő) orosz. Noha a főbb vallások mind jelen vannak az országban, Észtország lakóinak 75%-a vallja magát felekezeten kívülinek, esetleg ateistának. (Forrás: oroszvilag.hu.)

Észtország fővárosa Tallinn. Fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak, bár az ország legjelentősebb egyeteme, az Észt Állami Egyetem Tartuban található. Napjainkban Tallinn legdinamikusabban fej­lődő gazdasági ágazatai a bankszektor, az infor­matikai és elektronikai ipar.

A zsidóság észtországi története főként egyes magánszemélyek megjelenésének nyo­maival (adásvételi szerződések, bírósági ira­tok, illetve más hivatalos iratok) kezdődik a XIV. századtól. Közösség viszont csak a XIX. század második felében tud létrejönni, miután 1865-ben II. Sándor orosz cár beengedi őket a térségbe, mindaddig azonban a zsidók megtelepedését szigorú törvények szabályozták.

II. (Nagy) Katalin orosz cárnő ugyanis a Lengyelország 1772-es megcsonkításával orosz kézre került nyugati területeken létrehozza a Zsidó Letelepedési Körzetet (angolul Pale of Settlement, jiddisül ), ennek kormányzóságaira korlátozza azt a területet, ahol zsidók élhetnek. II. Katalin rendelete az orosz kereskedők védelmében 1795-ben megtiltja a zsidók letelepedé­sét az eredeti orosz területeken, csak az újonnan szerzett ún. Elkülönített Körzet váro­saiban engedélyezi azt. Oroszországban reformbizottságot állítanak fel a zsidóság helyzetének rögzítésére. A Zsidó Letelepedési Körzet reformbizottság által kidolgozott és 1804-ben elfogadott statutuma („Zsidó Statútum”) rögzíti a körzet határait 1804-ben.

A statútum szerint Oroszországon belül zsidók csak itt élhetnek, és a városokban kötelesek letelepedni. A Letelepedési Körzetetet Oroszországban véglegesen csak 1917-ben törlik el egy kormányrendelettel (egy sor nemzetiségi és vallási megkülönböztetéssel együtt), garantálva a birodalom népei és vallásfelekezetei (köztük a zsidóság) törvény előtti egyenlőségét. Ezzel formálisan is megszűnik a háború szétzilálta Zsidó Letelepedési Körzet. (Forrás: Erdélyi Magyar Adatbank.)

A tallinni hitközséget 1830-ban alapították, máig ez a legnagyobb Észtországban, majd ezt követte a tartui hitközség 1866-ban, amikor az első 50 család megtelepedhetett a városban. Számos zsinagóga épült ezekben az időkben, a legnagyobb Tallinnban 1883-ban, míg Tartuban 1901-ben – sajnos mindkettőt megsemmisítették a II. világháborúban. Az 1890-es évekre több más észt városban is imaházak, illetve zsidó temetők létesülnek (pl. Valgában, Pärnuban és Viljandiban), talmud-, illetve általános iskolák is nyílnak. A zsidóság döntő többsége elsősorban két dologgal foglalkozott ezekben az időkben: kereskedtek vagy kisiparosként dolgoztak, csak néhányuknak adatott meg a lehetőség, hogy tudományos munkával foglalkozzanak. Mint ahogyan Európa nagy részén is, a XIX. század végének társadalmi változásai a zsidókat érintő oktatási rendeletekre is hatással voltak, a Tartui Egyetem felvett néhány zsidó hallgatót, ami később jócskán hozzájárult a zsidó kultúra és oktatás magasabb szintre emeléséhez és kiszélesítéséhez. 1917-ben pl. megalakult a Tartui Zsidó Dráma Klub is.

A maroknyi észt zsidóság 75%-a menekül a holokauszt elől a Szovjetunióba, a hátramaradt 950-1000 zsidót meggyilkolták 1941-ig, többek között Észtország egyetlen rabbiját, a zsidó tudományok professzorát is a Tartui Egyetemről, valamint az értelmi fogyatékosokat, illetve több kikeresztelkedettet is. Kevesebb mint egy tucatnyian élték csak túl a háborút.

A II. világháború után a represszió és a kivándorlás kö­vet­­keztében a baltikumi Észtország, Lettország és Lit­vánia területén a zsidók száma az 1897-es 8,6%-ról 1,0%-ra csökken. A három köztársaságban (1970) élő 65,5 ezer zsidó közül Észtországban 5,3 ezer (0,4%), Lettországban 36,7 ezer (1,6%) – 83%-uk (30,6 ezer fő) Rigában (a város lakosságának 4,2%-a, az egész régió zsidó etnikumának 47%-a –, Litvániában 23,6 ezer (0,8%) zsidó él, 70%-uk (16,5 ezer fő) Vilniusban (a város lakosságának 4,4%-a). (Forrás: Erdélyi Magyar Adatbank.)

Az 1988-ban bekövetkező észt függetlenségi törekvésekkel egy időben Tallinnban megalakul a Zsidó Kul­tu­rális Egylet, amely az első ilyen jellegű szervezet a Szovjetunión belül – és noha a szándék hasonló szervezetek létrehozására a Szovjetunión belül máshol is megvolt, számos politikai akadályba ütköztek még ez idő tájt is. Az egylet főleg koncerteket és előadásokat tartott, de hamar felmerült az igény egy zsidó iskola létrehozására, amely 1989-ben létre is jött. Megalakult a Tallinni Zsidó Gimnázium, illetve 1990-ben az 1–9. osztályos általános iskola, ugyanis a tallini zsidó gyerekek számára zsidó iskola eddig nem, csak vasárnapi klub létezett a város főrabbija, Smuél Kot és neje, Chana jóvoltából.

Zsidó kulturális klubok nyílnak az egylet védőszárnyai alatt Tartuban, Narvában és Kohtla-Järvéban, majd őket követi többek között a Maccabi – mondhatni, visszatér a zsidó élet. A tanulás terén is nagy fejlődés következik be: hatalmas könyvtár nyílik izraeli és más országok zsidó közösségeinek támogatásával, illetve beindul a héberoktatás. 2007. május 16-án pedig új zsinagóga nyílt Tallinnban (észtül Tallinna sünagoog), amely egy 180 férőhelyes modern imaház, de 230 férőhelyessé bővíthető szükség szerint. A zsinagógához mikve és étterem is társul.


Tallinn-i Zsinagóga

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás