Ros hásáná (השנה ראש) a zsidó újév, az ember teremtésének évfordulója (a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete). A kifejezés igazi jelentése: az év feje. Ahogyan a nevében is benne van ez a nap az év feje, s mint ilyen a hagyomány szerint nem annyira az önfeledt ünneplésnek, hanem sokkal inkább a következő évre való készülődésnek kell szentelnünk magunkat. Ezen a napon a lelkünkbe pillantunk, és megpróbáljuk a múlt év hibáit javítani. Ros hásánát a Talmud az ítélkezés napjának (jom hádin) nevezi, és így ír róla: „Ros hásánákor minden élőlény elvonul Isten előtt…” Úgy tartjuk, ilyenkor három könyv van nyitva Isten előtt, az első könyvbe az igazak kerülnek, a másodikba a gonoszok, míg a harmadik könyvbe a közepesek. Az igazak ítélete és pecsételése: jó, tehát az élet. A gonoszok ítélete és pecsételése: rossz, tehát a halál. A közepesek ítélete és pecsételése: haladék. Róluk ilyenkor Isten még nem dönt, ők haladékot kapnak arra, hogy javítsanak az életükön.

A következő évre minden ember sorsa be lett írva. De jom kippurig még van pár napunk, nézzük, mi történik addig.
Ros hásáná első napjának délutánján – ha szombatra esik, akkor másnap – van a táslich szertartás, melyet többnyire folyóparton végzünk. Szimbolikusan a vízbe vetjük bűneinket, hogy ezáltal tisztán kezdhessük meg az újesztendőt. Ezt egészen pontosan úgy kell elképzelni, hogy elsétálunk egy folyópartra, ahol a zsebünkből a morzsákat beleszórjuk a vízbe, amely elviszi azt, vagy egyszerűen csak kicsit belerázzuk a ruhánkat a vízbe. Ezért mondták, hogy a zsidók a halakkal etetik meg a bűneiket.

Az ünnepen, a templomban kötelező meghallgatni a sófár, vagyis egy kos szarvából készült kürt hangját. Ez tórai előírás. A vallási törvények szerint napi minimum harminc sófárhangot kell hallani. Annak, hogy miért kell sófárt szólaltatni, több magyarázata is van. Az egyik ilyen az, hogy felébreszti az embereket, és bűnbánatra készteti őket. Ami valóban igaz, nagyon hátborzongató, misztikus hangja van. Egy másik magyarázat szerint a sófár hangjára megnyílik az ég, és az imák és könyörgések közvetlenül az Örökkévalóhoz jutnak.

Akár ezt is el tudom képzelni, annyira furcsa érzés vesz erőt az emberen, amikor ezt a hangot hallja. Az ünnep első napján Izsák megszületését, míg a második napon Izsák megkötözését olvassák a Tórából. Ez utóbbi történet arról szól, hogy amikor az Örökkévaló megakadályozta Izsák feláldozását, akkor Ábrahám egy kost áldozott fel a fia helyett, amely egy bokorba volt gabalyodva a szarvánál fogva. Ez is az oka, hogy a sófár kosszarvból készül általában. Ros hásáná ünnepén szokás különleges ételeket fogyasztani. A kalács ilyenkor nem hosszúkás, hanem kerek, áldásmondáskor nem sóba, hanem mézbe mártjuk a kalácsot.

Almát is szoktunk mézbe mártva fogyasztani. Gránátalma sem hiányozhat, hiszen a hagyomány szerint ennek 613 magja van, vagyis amennyi tórai parancsolatot kell betartanunk. Ezen kívül szokás halfejet is enni (na, ezt mi kihagyjuk), és persze mézes sütit is (amit holnap megsütök) A sok édes, kerek étellel kívánjuk szimbolizálni, hogy az év kerek, teljes, és édes legyen.

Én ételkészítés szempontjából sosem bonyolítom túl a dolgokat, de igyekszem mindenkinek a kedvében járni.

Mindenféle édes dologgal készülök, sütök kerek kalácsot, eszünk 613 magvú gránátalmát, mézédes fügét, sárgarépa-salátát, mézes tölgylevélsalátát, erdei gombás marhasültet. Ilyenkor szokás valami újat enni, amit abban az évben még nem ettünk, nálunk ez most a mézzel grillezett füge lesz.

Erdei gombás marhasült

A marhát már egy hete pácoltam a hűtőben, babérlevél, boróka, fokhagyma, és dijoni mustár keverékében. Összekötöztem, olíva olajon sütöttem meg hirtelen, majd hagymán, fokhagymán, és fehérboron sütöttem puhára alacsony hőmérsékleten négy óra alatt.
A pecsenyelét kiszedtem egy szószos serpenyőbe, hozzáadtam 30 dkg erdei gombát, két evőkanál konyakot, kakukkfüvet, zöldborsót, pici vizet, és beforraltam sűrűre. Ez az öntet a hús mellé.

Ros hásáná napján szokás halfejet is enni, de legalábbis minden zsidó asztalán van valamilyen halétel, és halnak bizony ott a feje, de általában le van vágva a farka. Ros hásáná ugyanis az év feje, és a hal egyébként is a szaporodás szimbóluma. Aztán ugye nagyon fontos, hogy az elkövetkező év során mi legyünk a fej, és ne a farok.

Íme egy tejes menü azoknak, akik valamiért nem fogyasztanak húst:

Pisztráng kéksajtos almával

A pisztrángokat besóztam, meglocsoltam kevés citromlével, és rozmaringot dugtam a hasukba. Vajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat.
Fejenként két almát karikákra vágtam, és szintén vajban megsütöttem.
Egy serpenyőben megpirítottam fejenként 1-1 marék tökmagot és mogyorót, majd késes robotgépben viszonylag apróra vágtam. Hozzákevertem 5 dkg kéksajtot, és kb. 1 dl tejszínt.
A sajtos krémet sóztam, borsoztam, majd rákanalaztam az almára.
Persze szórtam pár gránátalma magot is a halra, ha már ilyen sokat használja a zsidó konyha ros hásánákor ezt a gyümölcsöt. A hal farkának a helyét pedig citromkarikákkal fedtem el.

Én személy szerint nem vagyok oda a mézes süteményekért, de van, aminek én sem tudok ellenállni.

Ilyen a Mézes sütiben sült alma.

A mézes süti illata annyira intenzív, hogy a sütés után napokkal is érzem, ahogy belépek a lakásba.

Hozzávalók
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 evőkanál olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1/2 kávéskanál őrölt szerecsendió
1 kávéskanál fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd
Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadtam a mézet, tojást, olajat, a citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekevertem, majd sütőpapírral bélelt őzgerincformába öntöttem. Beletettem az almákat, és mindegyik közepébe tettem egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem.

A tetejét megszórtam gránátalmamagokkal, ami ros hásánákor elmaradhatatlan.

Egy másik hasonlóan népszerű recept az édes sütemények körében a

Rusztikus mézes almapite

Hozzávalók
20 dkg liszt
5 dkg cukor
1 evőkanál fahéj
10 dkg vaj
pár kanál jéghideg víz.
A hozzávalókat a víz kivételével késes robotgép táljába teszem, és egy fél órára berakom a fagyasztóba. Mikor kiveszem, gyorsan beleteszem a vizet, összedolgozom, a géppel, kicsit kinyújtom, majd belenyomkodom a formába. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom 10 percre.
Közben elkészítem a tölteléket:
4 szem alma
10 kanál méz
2 kk. fahéj
4 ek. kalácsmorzsa
pá csepp citromlé
1/2 narancs héja
Az almát kimagozom, szeletekre vágom, és a mézzel leöntve egy lábosban 2-3 percig párolom, belereszelem a narancshéjat is, és csepegtetek rá per csepp mézet. Az elősütött tészta aljára (?!) szórom a kalácsmorzsát, a tetejére halmozom az almát, és 10-15 perc alatt megsütöm. Mikor megsült, még forrón az asztalnál mindenki csorgat rá mézet. Édes. Nagyon édes.

Az utolsó recept ebben a számban a Cimesz.

Ez lehet bármilyen általatok elkészített húsos étel körete. Megfelel minden újévi elvárásnak: édes, mézes, ünnepi.

Hozzávalók

8 szál sárgarépa lereszelve

16 szem érett szilva

1 kávéskanál őrölt fahéj

1 csipet só

3 evőkanál méz

8 evőkanál olívaolaj

2 szem szegfűszeg

1 késhegynyi currypor

1 evőkanál reszelt gyömbér

A sárgarépát és a gyömbért lereszelem, majd a félbevágott és kimagozott szilvákkal együtt megdinsztelem az olajon nagy lángon a sóval. Ha nem túl friss a sárgarépa, kell hozzá egy deci víz. Beleszórom a fűszereket, és a mézet is hozzáöntöm. Aki szereti, ekkor tegyen bele mazsolát is.

Fűszerezem, megszórom a dióval, és pirítom még negyed órát.

Ahogy a finomságokat, a recepteket se felejtsétek el megosztani a családotokkal és a szeretteitekkel!

Shana Tova!

Baranyi Zsanett