Evolúció − racionális vagy véletlenszerű

Kategória: Egyéb

Az élet egyszerűen túl bonyolult, hogy bármilyen hihető időtartamon belül megszerkeszthető legyen.

Szerző: Dr. Gerald Schroeder
Forrás: SimpleToRemember.com
Fordította: Schiller Ávigdor
Megjelent: Forrás – 2011. augusztus

Amerika egyik legjobb egyetemének – Massachusetts Műszaki Egyetemének – az egyik fizikusa górcső alá veszi Darwin elméletét, a fosszilis leleteket és a véletlen evolúció valószínűségét.

A modern darwini felfogás két alapvető feltételezésen nyugszik: az élőlényben bekövetkező változások az egyed génkészletében véletlenszerűen bekövetkező változások eredményei, valamint, hogy ezek a mutációk a növény, illetve az állat túlélését előnyösen vagy hátrányosan befolyásolják. Az evolucionisták szerint a természet szelektál és ezáltal a törzsfejlődés nem véletlen folyamatok eredménye csupán(?). Az evolúció egyáltalán nem a véletlen műve, hanem a környezeti erők működésének hatására alakul ki, legalábbis ezt mondják nekünk. Ennek ellenére a véletlen marad az alapvető hatás, amely a később szelektálódó mutációk kialakulásáért felelős.

A kérdés az, hogy a véletlenszerű mutációk magyarázatot adnak-e az élet kialakulására?

Az evolúció főként az „élettörténelem” vizsgálatából áll, és mint ilyen, a statisztikai elemzést nehezíti. Fel kell tételeznünk, hogy azok a folyamatok, amelyeket vizsgálunk, mindvégig változatlanok voltak ezen hosszú idő alatt. A mutációk gyakorisága, az „eredeti DNS” tartalom és a környezeti tényezők mind hatással vannak az újonnan kialakult egyedekben bekövetkezett morfológiai változások gyakoriságára és a változások irányultságára. És ezek mind ismeretlen faktorok.

A világi nézet szerint tabunak számít a kérdés, hogy mekkora az esély arra, hogy egy bizonyos számú mutáció után egy meghatározott állat jöjjön létre. Ez az evolúció irányultságára utalna, ami pedig Darwin egyetlen elméletével sem egyeztethető össze, melyeknek alapvető kitételük, hogy az evolúció teljesen véletlenszerű. A létrejött változásoknak és ez által az új egyedeknek teljesen véletlenszerűen kell kialakulniuk. A környezeti kihívásoknak legjobban megfelelő egyedek fognak megmaradni és a többiek pusztulásra vannak ítélve.

Fehérje kombinációk

A megfelelő háttér-információk birtokában hozzáfoghatunk az evolúció vizsgálatához. Az élet voltaképpen a fehérjék szimbiotikus együttműködése (természetesen még néhány másik összetevő is szerepet játszik, de most az egyszerűség kedvéért ezek tárgyalásától eltekintünk). Az „élet történelme” arra tanít, hogy nem minden fehérje kombináció egyeztethető össze az élettel. Egy ilyen történelmi „esemény” − amit kambriumi robbanásként ismerünk, és őslénytani maradványok révén van róla tudomásunk − is ezt támasztja alá. Ekkor mintegy 50 új állattörzs tűnt elő hirtelen és egyidejűleg a semmiből a fosszilis leletekben. Ez volt az összetett élőlények előfordulásának első megjelenése. Azonban csak 30-34 törzs maradt meg, a többi elpusztult. Azóta új törzsek nem jelentek meg sem a fosszilis leletekben, sem a jelenlegi flóra és fauna alapján. Egy később bekövetkezett katasztrofális esemény hatására (feltételezhetően egy üstökös vagy meteor becsapódásának következtében) a Földön található minden életformának a 90%-a elpusztult. Tárva-nyitva volt a kapu új törzsek megjelenésének, ami soha nem következett be. Ez arra utal, hogy csak korlátozott számú törzs életképes a Földön. Nem csoda, hogy a legolvasottabb tudományos folyóirat, a Scientific American (November 1992) felteszi a kérdést, hogy vajon az evolúció mechanizmusa alapvető változásokon ment-e át, amelyek megakadályozzák a fundamentális változásokat a növény és állatok anatómiai felépítésében. Nem az evolúció mechanizmusa változott meg, hanem a mi felfogásunknak kell változnia a törzsfejlődés működését illetően, azért, hogy egybevágjon az őskori leletek és a molekuláris biológia felfedezéseivel.

Nehéz és fájdalmas mélyen gyökerező tévhiteket félretenni, amikor az igazság mibenlétét keressük. A neo-darwinizmus szerinti véletlenszerű mutációs elmélet, mint az evolúció hajtóereje, nem állja meg többé a helyét a tornyosuló tudományos eredményekkel szemben. A teljesen materialista szemléletbe való érzelmi kapaszkodás nehézzé teszi a bizonyítottan téves elméletektől való megszabadulást. Vizsgáljuk meg annak a valószínűségét, hogy az élet véletlenszerű mutációk révén jött létre. A mai élet a fehérjék szimbiotikus együttműködésén alapszik, és mint láttuk, csak bizonyos kombinációk eredményeznek életképes egyedeket, a többiek elpusztulnak.

Az ember mintegy 50000 génnel rendelkezik. Ez arra utal, hogy – a legkonzervatívabb nézet szerint − mintegy ötven és százezer közöttire tehető egy emberben fellelhető fehérjék száma. Becslések szerint körülbelül 30 törzs található a Földön. Ha mindegyik törzs külön fejlődési vonalon ment végig, akkor mintegy 3 millió (30×100000) fehérjének kell léteznie, ha nincs átfedés a fehérjék között (azonban tudjuk, hogy ez nem igaz, és eltérő fajokban gyakran fellelhetők azonos fehérjék). (A valós szám lényegesen alacsonyabb, mint 3 millió.) Vizsgáljuk most meg annak a valószínűségét, hogy ez a 3 millió fehérje a véletlen eredményeképpen jött létre. Vegyük figyelembe azt is, hogy az állati élet kambriumi robbanása, valamint az állati élet 90%-ának későbbi elpusztulása azt tanítja nekünk, csak bizonyos fehérjekombinációk életképesek.

A proteinek bonyolult csavarulatokból álló, általánosságban kétszáz aminosavból felépülő molekulák. A molekulák száma a gyakorlatban kevesebb, mint 100-tól több, mint 1000-ig terjednek. Ha egy tipikus fehérjét 200 aminosavból állónak tekintünk, és 20-féle aminosav fordul elő a természetben, akkor megkapjuk egy tipikus fehérje kialakulásának a valószínűségét, ha 20-at vesszük a 200-ik hatványon. Hogy képet kapjunk arról, ez mekkora szám, átszámíthatjuk tízes alapú hatványban, ami megközelítőleg 10 a 260-adikon. Tehát az előforduló 3 millió fehérjét választotta ki a természet az összes lehetséges változat közül, vagyis 10 a 254-ediken nem életképes fehérje közül.

Simon Conway Morris, aki a növénytan professzora a Cambridge-i Egyetemen és a Royal Society of England tagja, hozta nyilvánosságra a kambriumi robbanás jelentőségét az állatvilág egészére. A kudarcot vallott élőlények tengeréről, mint „multidimenzionális biológiai valóság” tárgyalja.

„Lehetséges, hogy az élet véletlenszerű mutáció hatására alakult ki?”

Lehetséges, hogy az élet véletlenszerű mutáció hatására alakult ki? Nem, ha a statisztika törvényei helytállóak. Az élet kialakulásának a valószínűségére annyi esély lenne, mintha a természet belenyúlt volna egy zsákba, amiben milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárd működésképtelen fehérje van és kihúzott volna egy jót. És ezt eljátszotta volna egymilliószor. Ilyen esélyekkel meglepő, hogy a természetnek vagy az emberi testnek valaha összejön bármi is.

Talán ugyanakkor nem minden aminosav képes bármelyik aminosavval kötést létrehozni. Ha valóban ez a helyzet, akkor a lehetséges kombinációk száma lecsökken. Hogy valami fogalmunk lehessen róla, mi történne a kudarcot vallott élőlények „multidimenzionális biológiai valóságával”, hat aminosav-kombinációt vizsgáltam meg, amelyek a valóságban tényleg léteznek. Ezek a kombinációk a marha inzulinjában és a ribonukleázában találhatók meg. A lehetséges kombinációk száma ebből a csekély kiindulási mintából 10-20 lehetséges kombinációt eredményez. Tehát itt is a természetnek 100 milliárdszor milliárd lehetséges fehérjekombinációból kellett volna egyetlen helyeset kiválasztania. Vagy a statisztikai ismereteink hiányosak, vagy itt valami másnak is közre kell játszania a puszta véletlenen kívül.

Stephen Jay Gould nyugalmazott harvardi professzor azzal a javaslattal állt elő, hogy az élet folyama a törzsek mentén van „áramoltatva”.

Professor de Duve a szerves kémia professzora és az élet eredetének kutatásában vezető szerepet betöltő tudós a következőket írja kiváló könyvében, a „Tour of a Living Cell„-ben: „Ha egy baktérium születését az atomok véletlenszerű összeállásával magyarázzuk, akkor ehhez a végtelent is meghaladó időre van szükség. Szembesülve a sikeres húzások rendkívül kis valószínűségével, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen mértékig van mindez beleírva az univerzum szöveti struktúrájába.” − ami talán egy kicsit túl metafizikusnak hangzik.

Morris az „Élet megoldásai” (Cambridge Egyetemi Nyomda, 2003) című könyvében a következőt írja: „Az élet egyszerűen túl bonyolult, hogy bármilyen hihető időtartamon belül megszerkeszthető legyen (…) az evolúció rejtélyes képessége, hogy megtalálja a legrövidebb utat a multidimenzionális biológiai valóságban. Van egy sejtésem, miszerint a tudomány feltárhatja az univerzum egy mélyebb szöveti struktúráját…” Másutt Morris a „mélyebb szöveti struktúrát metafizikus vonatkozásban tárgyalja”.

A véletlenszerű elméleteket támogató teóriák ugyanolyan lehetetlenek, mint Shakespeare műveit vagy bármilyen értelmes betűsort létrehozni egy véletlen betűgenerátor segítségével. Az eredmény mindig halandzsázás, mert az értelmes kombinációkat mindig messze meghaladja az értelmetlen lehetőségek száma. Az élet vonatkozásában az ilyen halandzsázás mindig is halálos volt és lesz.

Röviden tehát, a véletlen nem lehetett az élet sikere mögötti mozgatórugó.

vissza

Egyéb

„Lehetséges, hogy az élet véletlenszerű mutáció hatására alakult ki?”