A felismeréssel kezdődik a gyógyulási folyamat
lyen az emberi természet: észreveszel valamit a bőrödön, valami olyasmit, ami eddig nem volt ott. Vagy tévedsz, eddig is ott volt? Hirtelen jelent meg, egyik napról a másikra? Meg kellene nézetni egy orvossal, de minek a felhajtás? Majd a legközelebbi általános kivizsgáláson – ha egyáltalán jársz olyanra.
A modern ember számtalan félelemmel kénytelen együtt élni. Míg a felmenőink azon aggódtak, hogy hogyan szerzik be az aznapi élelmüket, mi inkább a betegségek miatt aggódunk. Míg ők a következő menetrendszerűen bekövetkező sorscsapás okán rettegtek, mi attól, hogy jövőre kevesebb lesz a habzsi-dőzsi, mint idén. Néhányunk így okoskodik: ha nem nézetem meg magam orvossal, sohasem leszek beteg. Miért? Mert a betegség nem igazi dolog, csupán az orvos szubjektív értékítélete.
Az egyetlen baja ennek az érvelésnek az, hogy teljesen hamis.
A Tóra azt tanítja, hogy létezik egy különleges bőrbetegség, melynek kiváltó oka nem szervi probléma, sokkal inkább szellemi. Ami látható: hólyagok jelennek meg
a bőrön. Tegnap még ugyanez a bőrfelület teljesen ép volt. Egyértelmű a probléma: meg kell vizsgálni. A vizsgálatot végző személy azonban nem egy orvos, hanem egy kohén –ennek azaz oka, hogy a kiváltó ok a szellemi valóságban keresendő. A fizikai bőrbetegséget szellemi hiba okozza.
Ez a betegség a cáráát. A Tóra leírja, hogy ez az állapot nemcsak emberen, hanem házon és ruhán is meg tud jelenni. Leggyakoribb fordítása az, hogy lepra, de sok tóramagyarázó úgy véli, hogy a lepra nem jó fordítás – egészen egyszerűen nincsen szavunk erre a betegségre.
Mi a kiváltó oka? A zsidó hagyomány azt mondja, hogy nem más, mint a helytelen beszéd, gyűlöletkeltő megnyilvánulások, karaktergyilkosság, de még akár a nem építő jellegű beszéd is.
A kohén vizsgálata az első lépés a szellemi gyógyulás felé. Ez a lépés azonban kihagyhatatlan! A gyógyulás folyamata nem kezdhető meg, amíg a kohén ki nem nyilvánította az állapotot. A fizikai lepra, akár kimondja az orvos, akár nem, halálos lehet. A cáráát azonban nem cáráát, amíg a kohén azt nem mondja (Rási a 3Mózes 14:36-ra).
Az első lépés, vagyis a probléma felismerése létfontosságú. De csak akkor, ha nem vagyunk tagadásban a problémát illetően. Elméletileg az ember élhet teljes tagadásban, elrejtheti a tüneteket, és elkerülheti a kohénnal való találkozás hercehurcáját, és az azt követő „kezelést”. Ha azonban nincs kezelve, a cáráát is lehet halálos – ugyanúgy, ahogy egy fizikai betegség lehet halálos, a cáráát is halálos, a szellemi síkon. Egészen pontosan: az elharapózó cáráát, ahogy erősödik, egyre több fájdalmat okoz a körülöttünk élőknek.
A Tóra azt tanítja, hogy érzékenynek kell lennünk – minden kis változásra a személyünket illetően, a ruházatunkban, az otthonunkban, és a körülöttünk lévők érzéseit illetően. Ahogy vigyáznunk kell a fizikai egészségünkre, és figyelnünk kell testünk minden apró változására, ugyanígy a körülöttünk lévők szellemi egészségére és jólétére is ügyelnünk kell. Ha valamilyen negatív változást érzékelünk, az első lépés az, hogy megpróbáljuk pontosan meghatározni, mi az oka a „hibás működésnek” – csakúgy, mint a cáráát esetében, ahol meg kell vizsgálnia a cárááttal sújtott egyénnek, hogy milyen mélyen megbúvó spirituális okai lehetnek a betegségnek, legfőképpen azt, hogy hogyan használta rosszul a beszéd képességét. A cárááttal sújtott egyén a gyógyulása idejére egyedül marad, kizáródik a közösségből. Bár ez szörnyűnek tűnik elsőre, de talán mégsem az: időt és lehetőséget kap a beteg, hogy megvizsgálja saját magát. Ezalatt az idő alatt megtanulhatja, hogyan használja a beszéd ajándékát arra, amire igazán való: mások felemelésére, bátorítására, gyógyítására, arra, hogy másokból kihozza a lehető legjobbat, ami bennük van – az isteni szikrát.
forrás • aish.com
fordítás • E.G.