Ha belegondol az ember, elképesztően kicsik vagyunk. A Föld nem egyéb, mint egy porszem az univerzum kavargó végtelenségében. A Talmudban ez áll: „Minden embernek kötelessége azt mondani, hogy a Világegyetem értem lett teremtve.” Furának tűnhet, de néhány tudós bizonyítékot talált arra, hogy ebben több igazság rejlik, mint általában gondolnák az emberek.

A Goldie Locks Zóna

A Naprendszerünkben az élet fenntartására alkalmas zóna, sáv viszonylag keskeny, messze a Vénusz keringési pályáján kívül kezdődik, és kicsivel a Mars pályája előtt ér véget. Ha a Föld csak 5%-kal volna közelebb a Naphoz, ugyanaz lenne a sorsa, mint a Vénusznak, ahol a hőmérséklet esetenként elérheti a 900 °C-t. Fordított esetben, ha 20%-kal messzebb lenne a Naptól, a Föld felső atmoszférájában szén-dioxid-felhők jelennének meg, ami hideg és meleg időszakok periodikus váltakozásához vezetne.

Éppen úgy, ahogy a bolygó elhelyezkedése a Naprendszerben optimális, a galaxisban is pont az ideális helyen található. A Tejútrendszer egy spirális galaxis: lapos, és úgy néz ki, mint egy korong, amelyből spirális karok nyúlnak ki. Mi a galaxis közepe és széle között körülbelül félúton vagyunk. Az életre leginkább ártalmas hely a galaxis közepén található, ahol a csillagok és szupernóvák (az éppen felrobbanó csillagok) sűrűsége és a halálos sugárzás rendkívül nagy.

Ugyanakkor a galaxis külső régióiban a nehéz elemekből található igen sok (például a vas, magnézium, szilícium), és az oxigén előfordulása relatíve alacsony. Ezekre szükség van a Föld méretű bolygók létrejöttekor, illetve az élet fenntartására.

Az életre alkalmas helyet a Tejútrendszerben Lakható Galaktikus Zónának nevezték el. Még ezen a területen is találhatók az élet számára kedvezőbb és kevésbé kedvező régió. A Föld az egyik kedvező térben található, amely viszonylag biztonságos és nem túl zsúfolt.

A kiváltságos bolygó

Ha maga a Föld kisebb méretű lenne, a mágneses tere is kisebb erejű lenne, és a szoláris szelek pedig tönkretennék az atmoszférát, aminek eredményképpen a bolygó a Marshoz hasonló kietlen pusztasággá változna.

Az atmoszféra egy vékony kék héj, amely a Föld átmérőjének kevesebb, mint 1%-át teszi ki. Az összetétele a nélkülözhetetlen elemek éppen megfelelő arányú keverékét tartalmazza, ami az élhető klíma meglétéhez szükséges, megvéd a Nap sugárzásától, és lehetővé teszi, hogy a víz folyékony formában legyen jelen.

Ha a Hold nem létezne, akkor sok tudós szerint az élet sem létezne a Földön, mert a gravitációs hatása stabilizálja a Föld forgási tengelyét, ami biztosítja az évszakok váltakozásával járó viszonylag enyhe hőingadozást.

Ha a Nap kisebb lenne – a galaxisban található csillagok 90%-ához hasonlóan –, a zóna, ahol az élet elképzelhető, is kisebb volna. Ebben az esetben a Földnek közelebb kellene keringenie a Naphoz, hogy élet legyen a bolygón. Azonban az így megnövekedett gravitáció hatására a Föld forgása a Nap rotációjával kerülne szinkronba, ami lényegében azt jelentené, hogy a Föld egyik fele mindig a Nap felé nézne, a másik pedig sohasem fordulna abba az irányba. A Napra néző oldal folyamatosan ki lenne téve a káros sugárzásnak, a bolygó ellenkező oldalán pedig állandó jég és fagy lenne az úr.

Az antropikus alapelv

Azonban ez a hatalmas szám szembekerül az élet kialakulásának valószínűtlenségével. A kutatók felállítottak olyan egyenleteket, amelyekkel megbecsülhető, mennyi az esélye, hogy csak akár húsz esszenciális, az élethez alapvető tényező egyszerre legyen jelen adott helyen, adott időben. Ez a szám végeláthatatlanul kicsi, mintegy 10 a mínusz 10-15-en, ami annyit jelent, hogy 1-et osztjuk 1-gyel, amelyet 15 db nulla követ. Ha ezt a számot összevetjük még egy akkora számmal is, mint a 100 milliárd, eredményként egy elhanyagolhatóan kicsi számot kapunk, más szóval nagyon kicsi a valószínűsége az élet kialakulásának.

A Földünk létezése kész csoda! Néhányan ezt antropikus alapelvnek nevezik meg, ami egyszerűen fogalmazva annyit tesz, hogy úgy tűnik, minden nekünk lett teremtve az univerzumban, éppen úgy, ahogy a Bölcseink a Talmudban már régen megírták.

Mennyire esélytelen – a világegyetemben létező elképesztő mennyiségű naprendszer megléte ellenére is –, hogy legyen egy kis porszem az univerzumban, amelyet úgy hívnak, hogy Föld. Egy bolygó, amely alkalmas az élet fenntartására, sőt még arra is, hogy elgondolkozzanak olyan dolgokon, mint az antropikus alapelv.