A Lativ Londonban járt – Golders Green lativos szemmel

„Magyarországon vallásos zsidónak lenni nehéz.” Ezt olyan sokszor mondjuk, olyan sokszor halljuk. „Nehéz a diaszpóralét, mennyivel könnyebb lenne Izraelben élni.” Ez bizonyos, hogy így van, azonban az Angliában töltött néhány nap alatt találkozhattam egy olyan diaszpóraléttel, amelyben a vallásos zsidó élet tényleg működik, ahol van a zsidóságnak egy olyan struktúrája, amely egy „mini Izrael” érzését kelti az emberben London északi részén.

Golders Green zsidónegyede mindössze néhány utca, körülbelül húsz perc alatt körbe lehet sétálni a területét. Ha még nem jártál itt, akkor érdemes elmondani, hogy Golders Green maga a kóser álom. Telis-tele kóser boltokkal, cukrászdákkal, pékségekkel, éttermekkel, kávézókkal, zsinagógákkal, na és persze zsidó emberekkel. Az ember tényleg elfelejti, hogy hol jár, milyen országban, milyen városban, és csak a tudat erősödik, hogy ilyen az a zsidó életforma, amely flottul működik, a ráeszmélés arra, hogy milyen nagyon messze vagyunk Budapesten ettől a diaszpóraléttől. Golders Greent olyan családok lakják, akik számára fontos a vallás, és tudják, hogy a vallás megélésében és a micvák teljesítésében fontos szerepet játszik a környezet. Ők sem véletlenül költöztek ide, többségük nem tősgyökeres angol, így nem véletlen, hogy több magyar származású családnál is jártunk.

Időnk nagy részét a JLE (Jewish Learning Exchange) épületében töltöttük. A JLE egy közösségi tér, ahol egész nap előadásokon vehettünk részt. Azt hiszem, minél többet foglalkozom a zsidósággal, annál inkább megbizonyosodom arról, milyen rengeteget kell még tanulnom. Milyen rengeteg kérdés van bennem, s ezek száma nem csökken az idővel, sokkal inkább gyarapodik.

Rabbi Danny Kirsch, az intézmény elnöke elmondta, hogy pontosan ezen okból alapult a „Learning exchange”: egy hely, ahova mikor az ember belép, legyen az zsidó vagy nem zsidó, kérdezhessen, és a kérdésére választ kapjon.

Az előadások során három fő téma állandóan visszaköszönt: a „jó” fogalma, az adás fontossága, illetve a férfi-nő viszony, kapcsolat. Ezekről az előadásokról azt gondolom, egy egész cikket lehetne külön-külön írni, azonban egy kicsit az exchange kifejezésnél maradva idéznék néhány gondolatot a tanulásokból. Az Örökkévaló a saját képére teremtette az embert, ezt tudjuk. Azonban mit jelent ez Mrs. Claris Goodman előadása alapján? Az Örökkévaló, az a hatalmas jóság, amelyet mi elképzelni sem bírunk, adni akar és jót tenni, ezt a „tulajdonságot” adta az embernek, aki kezdetben egyedül volt férfi s nő egyszerre. Azt akarta az Örökkévaló, hogy az ember megérezze annak a vágyát, azt az igényt, hogy jót akar adni, jót akar ő is tenni valakivel, s miután Ádám megérezte ezt az igényt, megteremtette mellé Chavát. Mindannyiunkban megvan ez a vágy, hogy adjunk, és jót tegyünk, hiszen ezt kaptuk az Örökkévalótól.

Dunstan úti zsinagóga, David Howard – flickr.com

Rabbi DovBer Cowan Sábeszről szóló előadásából meg­ta­nulhattuk, hogy a sábesznek is van egy ilyen rendkí­vül fontos vonatkozása, hogy az ember ezen a kiemelt napon a hétből egy kicsit visszalép, és minden tulajdonképpen lényegtelen dologról, amelyet olyan fontosnak vél hétköznap, lemond az Örökkévaló javára. Az ember emlékezteti önmagát, hogy mindannyian és azok a dolgok is, amelyekről azt gondoljuk, mi uraljuk,valójában az Örökkévaló uralma alatt állnak.

A szombati vendégfogadás micvájának köszönhetően három teljesen különböző család fogadott minket, az érzés mégis ugyanaz volt. A sábeszi asztal csak ránk várt, mindhárman kitárták előttünk az otthonukat. Kíváncsiak voltak ránk, és próbáltak egytől-egyig megismerni bennünket, ami nem lehetett egyszerű, hiszen nagy csapatban érkeztünk. De nemcsak minket próbáltak megismerni, hanem magukról is sokat meséltek.

Számtalan dróse hangzott el az étkezések alatt, és a leg­jobb lenne, ha mindegyiket meg tudnám osztani vele­tek, mégis csak egyet emelnék ki. A következő történet hangzott el a szombati asztalnál. Vendéglátónk Bodrog­ke­resztúrra látogatott, hogy felkeresse édesapja sírját. A temetőt keresve egy öreg úrba botlott, aki, mint kiderült, nem csak, hogy útba tudta igazítani, de az édesapját is ismer­te. Az öregember elsírta magát és a nyakába borult. Azt mesélte, apja egy szőlőskertben dolgozott, amely vendéglátónk édesapjának tulajdonában volt. Az öregember elmondta, hogy az apja minden este úgy tért haza, hogy hálát adott, amiért egy ilyen jó embernek dolgozhat. Ebből a történetből is megláthatjuk a „cheszed” fontosságát, ami olyan apró dolgoknál kezdődik, mint a téged körülvevő emberekkel való kedvesség, jóindulat.

Anglia rengeteget adott, rengeteg motivációt mind az egyén fejlődése szempontjából, mind a közösségépítés szempontjából. Sábeszkor a reggeli ima alatt Rabbi Danny Kirsh azt mondta, mikor reggel felkelünk, s leöntjük a kezünk, már akkor arra kell gondolni, mire valók számunkra ezek a kezek? Mit tehetünk ma ezekkel a kezekkel, milyen jóra használhatjuk őket? Ezt magamon is tapasztalhatom, hogy mikor reggel leöntöm a kezem, és nézem, ahogy folynak a vízcseppek a tenyeremről, az az első gondolatom, hogy mégis mi az a jó, amire ma használnom kell őket?

Golders greeni utcakép, Elliott Brown – flickr.com