Intellektus vagy képzelőerő – melyik a fontosabb?
Amikor visszaemlékezem az azokra a nagyszerű tanárokra, akiket szerencsém volt megismerni az életem folyamán, nem tudok nem gondolni arra, hogy mennyire különbözött mindegyik a többitől. Egyikük egy idősebb úriember, aki bevezetett a Chumás (Mózes öt könyve) tanulmányozásába negyedikes koromban. Hetedikesként az egyik tanárom arra ösztökélt, hogy olvassak világirodalmat, és próbáljam ki, mennyire megy nekem az írás. Egy másik tanárom, egy igazi talmudtudós irányított a rabbinikus pályára tizennyolc éves koromban. Egy hithű római katolikus pszichiáter volt a mentorom pszichiáterhallgató koromban. Mi a közös bennük? Mindannyian gondolkodók és értelmiségiek voltak, mindegyik a saját területén kiemelkedő. És még valami: mindannyian hatalmas képzelőerővel rendelkeztek. Ötvözték a széchelt (intellektust) a regessel (érzelmekkel), az információkat, ami a fejükben volt, a kreativitással.
A negyedikes tanárom saját kezűleg készített vizuális anyagokat használt a bibliai történetek illusztrálására. A hetedikes tanárom olvasott nekünk a hosszú tanítási napok végén. Olvasott, és nem akárhogy. Dráma volt az előadásmódjában, sokszor sírtunk és nevettünk vele – mindezt annak köszönhetően, ahogy képes volt élővé varázsolni a történeteket, amelyeket olvasott. A rabbi, aki képes volt izgalmassá tenni a talmudtanulást, nem csinált mást, mint történeteket mesélt a nagy talmudistákról, élénk színekkel lefestve, hogy kik is voltak ők, és mit is csináltak. A száraz, sokszor elvont jogi szövegek hirtelen élővé váltak. A mentoromtól pedig megtanultam, hogyan kell megérteni az embereket. És még valamit: az álmok jelentőségét. Azonban ő nem a betegek álmaira volt kíváncsi, hanem a sajátjaira és a mieinkre, a hallgatóiéira. Szerinte az álmok megértése alapvető fontosságú saját magunk megértése szempontjából, csak így lehetünk hatékony pszichiáterek. „Ahhoz, hogy magunkban kifejlesszük a képzelőerőt, ami ahhoz kell, hogy megismerjünk más embereket –mondta –, tisztában kell lennünk a saját álmainkkal és azzal, hogy mit is jelentenek”.
A mostani hetiszakaszunkban Józseffel, az álmodóval találkozunk. Nem ő az első a Bibliában, aki álmodik. Az ő dédapja, Ávrahám szintén álmodott, és az apja, Jákov többször is álmodott. De József nemcsak a maga álmaival volt elfoglalva. Figyelt mások álmaira is: a bebörtönzött fogolytársaiéra és a Fáraóéra is. József volt az első a Bibliában, aki megpróbálkozott az álmok értelmezésével. Mai szóhasználattal élve, ő volt az első, aki az értelme segítségével megpróbált értelmezi tisztán érzelmi jelenséget, vagyis az álmot. Nem csoda, hogy József volt az első, aki úgy neveznek, hogy chacham, bölcs ember.
A zsidó hagyomány mindig nagy becsben tartotta az intellektust. A legfontosabb parancsolat a tóratanulás – és ezt az értelmünkkel csináljuk. Büszkék vagyunk a történelmünk hatalmas intellektuális óriásaira: Rabbi Akiva, aki képes volt az értelmével „hegyeket kiszakítani”, Rambam, aki a misnához írt kommentárját tizenéves korában írta meg, Vilna Gaon, aki zseni volt a Tóra minden területén, és még a matematikában és a csillagászatban is.
De mi a helyzet a képzelőerővel? Van helye a hagyományunkban? Vessük el, mivel nincs köze az intellektushoz? Másodlagos az értelemhez képest? Vagy fordítva: lehet, hogy magasabb szinten van, mint az intellektus? A válasz ezekre a kérdésekre két fontos tóratudós filozófiai munkájában van elrejtve. Az egyik könyv Maimonidész Tévelygők Útmutatója, a másik Rabbi Jehuda Halévi Kuzarija. Itt most csak röviden foglalom össze, hogy mit gondol ez a két tóraóriás a koach hadimjonról, a képzelet erejéről.
Maimonidész azt tanítja, hogy az intellektus az ember alapvető jellemzője. Az értelem a legerősebb jellemzőnk, és a legfontosabb is. A képzelőerő Maimonidésznél egyértelműen másodlagos, csupán az érzékszervi világhoz köthető, és nem lehet az intellektusnál fontosabb. Még a próféta is, aki a képzelőerejét hívja segítségül, hogy az emberekhez szóljon, azt a filozófiai tudásával, vagyis az intellektusával kapcsolja össze. A képzelőerő a prófétánál sem áll önmagában. Rabbi Jehuda Halévi azonban másképp gondolja. Ő úgy látja, hogy a képzelőerő nagyon is fontos, és egyáltalán nem másodlagos az értelemhez képest. Az intellektus képes felfogni a fizikai világot, de a képzelőerő képes érzékelni a spirituális valóságot. Rabbi Jehuda szavaival a képzelőerő képes kapcsolódni az injan elokihez, az isteni faktorhoz. A próféta – mondja – elsősorban misztikus, és nem filozófus.
Ezen a ponton elgondolkodhatunk, hogy mi a jelentősége a filozófiai vitáknak a mindennapi életünk szempontjából. Ehhez egy ötödik tanítómhoz kell forduljak. Ez a tanár nem más, mint a tapasztalat, amelyet évtizedek alatt összegyűjtöttem az oktatásban, pszichológiában és rabbinikus munkám során. Hiszen, ahogy mondják, a tapasztalat a legjobb tanító. A tapasztalat azt mondatja velem, hogy a képzelőerő segíthet nekünk elérni fontos célokat, melyek emberi kapcsolatainkon múlnak. Először is a képzelőerő segítségével mások helyébe tudjuk képzelni magunkat, át tudjuk érezni hogy min mennek keresztül. Ez az empátia képessége, ami elengedhetetlen, ha másokkal ki akarunk jönni. Ahhoz, hogy érezzük, mit érez a másik, erős képzelőerőre van szükség. Gyakran nem sikerül megfelelően átéreznünk a másik problémáját, mivel csak a saját magunk érzéseit érezzük, és a saját reakcióinkat ismerjük. Nehéz felfognunk, hogy mások érzései különböznek a mienktől, és a reakcióik is mások – még ha a körülményeik ugyanazok is, mint a sajátunk.
A képzelőerő nem csak akkor fontos, amikor ki akarunk jönni másokkal. Akkor is szükséges ha sikeresek akarunk lenni az életben, mivel a sikerhez az is kell, hogy elképzeljük a lehetőségeinket, és kreatív módon válaszoljunk a felmerülő problémákra. A problémamegoldás nem csak az intellektuson múlik, a rugalmasság és a kreativitás alapvető fontosságúak.
Mi teszi nagy zsidó hőssé Józsefet? Egy chacham és navon volt, bölcs és előrelátó ember. De ő egy álmodó is volt, aki képes volt empatikusan érdeklődni a másik ember hogyléte felől. Képes volt megkérdezni másoktól, hogy „miért vagy olyan csüggedt”? Az ő képzelőereje által volt képes elhárítani az éhínséget, mely a világ akkori legfejlettebb államát teljes pusztítással fenyegette. Józseftől megtanulhatjuk, hogy a sikeres ember az, aki az intellektusát a képzelőerejével ötvözi. Ez szükséges ha igazán meg akarjuk érteni egymást, ha sikeresek akarunk lenni az életben, és ha a lehető legtöbbet akarjuk elérni szellemi fejlődésünkben.
forrás • TorahTidbits
fordítás • E.G.