Történelem

Hár, azaz hegy

Az a csodálatos héber nyelv, avagy mit rejt egy-egy szó, kifejezés

Szerző: Fináli Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. november

Szerző: Fináli Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. november

Félelmetesség és gondoskodó védelem egy szóban.

A hár, melynek jelentése „hegy”, több mint ötszáz alkalommal fordul elő a Tanachban. A hegy a szótári meghatározás szerint egy a dombnál magasabb és meredekebb, környezete fölé magasodó földfelszíni kiemelkedés, földtömeg.

A hegyek az emberi elmében és az emberiség történetében mindig is meghatározó szerepet játszottak. Egyik oldalról csodálatot, szerénységet, alázatot, és akár félelmet, valamiféle tiszteletet is ébresztenek lelkünkben, mert méretükkel az ember felé tornyosulva mutatják meg saját helyzetében az ember kicsiny voltát és valódi erejét. Másik oldalról ugyanezen tulajdonságának köszönhetően a hegyek mindenkor védelmet és biztonságot nyújtottak emberi közösségeknek és országoknak, sokszor jobban és többet, mint megannyi vár és erődítmény. Gondoljunk csak a bevehetetlen és szinte legendásan legyőzhetetlen országokra vagy arra az érdekes tényre, hogy nagy despotikus rendszerek majd’ mindig alföldek és nagy folyók mentén letelepedett emberek fölé tudtak csak emelkedni. Az emberek tömegei hegyek-hegységek mögé rejtőzve könnyebben tartották meg autonómiájukat, nyelvüket stb.

A hegy kettős alaptulajdonságát nagyon is visszaadja a héber nyelv másik két szava, melyeket szintén a hegy (H. Á. R.) szógyökből képzünk. Az egyik a hore, azaz szülő (többes számban horim), amely visszaadja a hegynek az utóbb említett – vagyis a védelmet, biztonságot nyújtó – aspektusát.

A szintén ebből a szóból képzett more, vagyis tanító kifejezés pedig tartalmában az ember szerénységét és végességének érzését hordozza magában. Alázatra késztet, a felfuvalkodottságot, amely az Éden óta kísér mindnyájunkat, lohasztja. Szintén a more, azaz tanító vagy tanár szóból származtatott az édeni ballépésünkre kapott „gyógyszer”, a Torá is, hiszen annak a pontos jelentése: Tanítás! Milyen érdekes, hogy a zsidó hagyomány a történetének eseményeit két hegy körül határozza meg – ha a hegyek aspektusából nézzük a zsidó történelmet. Az egyik a Szináj, a másik a Templom-hegy Jeruzsálemben, vagyis maga a Cijon: ahol át lett adva, és ahol el lett ültetve az élet fája. Bibliai szimbolikával élve az egyik helyen a férj elvette menyasszonyát, és odaadta a tanítását szóban és írásban, a másik helyen végleges otthonként az anya, vagyis az izrael népét képviselő közösség – Izrael bírái, papjai, levitái, prófétai és királyai a szentélyben és a mellette székelő szandhedrinben – igazgatták a rájuk bízott szent közösség útjait. Hárim hegyek, horim szülők. Amikor a zsoltáros kimondja, hogy „szememet a hegyek felé emelem” (Zsoltárok 121:1), csak a magánhangzók döntik el, hogy szülőt vagy hegyet kell-e értenünk a szövegben. Nem nehéz „belelátnunk” a szövegbe a szülőket is, az apát, aki adta, és az anyát, aki művelteti a Tant. Külön érdekesség, hogy a herajon, „terhesség” szót is leginkább hegyesedésnek lehetne szó- illetve gyök szerint lefordítani, valamint a „sok”, azaz harbe héber szót is „egy hegynyi”-ként lehetne legpontosabban lefordítani.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás