Viták a házasságban – lehet ezt jól csinálni?

Számos házasságban lezajlik a következő, vagy ehhez nagyon hasonló vita:

Feleség: Drágám, hoztál tejet?

Férj: Nem, nem hoztam. Nem kértél.

Feleség: Dehogynem. Reggel, mielőtt elindultál itthonról, kértem, hogy hozz tejet.

Férj: Nem, nem kérted, hogy hozzak tejet.

Feleség: Nem emlékszel, hogy kértem, hogy hozz tejet?

Férj: Emlékszem, hogy nem kértél, hogy hozzak tejet.

Feleség: De kértem.

Férj: Nem kértél.

Két ember harcol a saját igazáért. Mindketten foggal-körömmel igyekeznek meggyőzni a másikat az igazukról, az egyik arról, hogy kért tejet, a másik arról, hogy nem kért a másik tejet. Nyilvánvaló, hogy az egyiknek igaza van.

Azonban az is nyilvánvaló egy jól működő házasságban, hogy az, hogy kinek van igaza – egyáltalán nem számít.

A fenti párbeszéd nem két felnőtt, érett ember párbeszéde, hanem két gyerekes gondolkodású, éretlen emberé. A jó házasság ugyanis nem arról szól, hogy legyőzzük a másikat, illetve meggyőzzük őt arról, hogy nekünk van igazunk, még akkor sem, ha egyébként tényleg nekünk van igazunk.

Az egónk, illetve neveltetésünk arra sarkall minket, hogy álljunk ki az igazunkért. A fenti párbeszédben a férj azt mondja magában: „nem hoztam tejet, mivel tényleg nem kért meg. Emlékszem, hogy nem kért meg, ő emlékszik rosszul. Nehogy már engedjek, és azt mondjam, hogy bocsánat, ne haragudj, hogy nincs itthon tej, pedig szerettél volna tejet tenni a kávédba. Rosszul emlékszik, számon kéri rajtam a tejet és még bocsánatot is kérjek?? Amikor teljesen ártatlan vagyok?? Na, azt már nem!”

Nézzünk egy másik változatot. A hároméves gyermek odajön az apjához, és azt mondja:

– Apa, hoztál tejet?

– Nem, nem hoztam.

– De kértem, hogy hozz tejet.

Ezen a pontot az apa nem valószínű, hogy leáll vitatkozni a gyerekével. Nem lesz ideges. Sokkal valószínűbb, hogy azt mondja, hogy „nem emlékszem, hogy kértél tejet, de lehet, hogy tévedek”, vagy „nem hoztam tejet, de mindjárt elmegyünk venni”, vagy hasonlót. Biztos, hogy nem áll le az apuka vitatkozni és egóharcot folytatni a hároméves gyerekkel arról, hogy mi is az igazság abban a tekintetben, hogy kért-e tejet vagy nem. Semmiféle problémát nem okoz az apukának bevallani, hogy akár tévedhetett is (még akkor is, ha a gyerek tényleg nem kért tejet!).

Miért van az, hogy a gyerek esetében sokkal in­kább képesek vagyunk félrerakni az egónkat, az igazság­érzetünket? Hogyan lehet, hogy kedvesek tudunk marad­ni, és a megoldásra tudunk koncentrálni?

Az első válasz erre a szeretet. Az Örökkévaló mindannyiunkba beültette azt a fontos képességet, hogy szeretjük a gyermekünket. Természetes szeretetet érzünk a gyermek iránt. Gondoskodni akarunk róla. Része ennek a szeretetnek az, hogy akármit is csinál a gyerek, türelmesek vagyunk vele. A gyermekkel való kommunikációnkba nem szól bele az egónk. Nem állunk le a gyerekkel vitatkozni, hogy kinek van igaza. Ez a természetes programunk.

Az Örökkévaló másik fontos ajándéka, amelyet a szülőknek adott, az az, hogy képesek elvárások nélkül viszonyulni a gyermekhez. Nem várjuk el egy másfél évestől, hogy megértse: nem jó dolog a főzeléket a földre borítania. Nincsenek elvárásaink egy kisgyermekkel kapcsolatban.

A jól működő párkapcsolatban képesek vagyunk pont úgy viselkedni, mint ahogy a gyerekkel viselkedünk, amikor számon kéri rajtunk a tejet. Ki kell alakítanunk magunkban ugyanazokat a programokat a feleségünk/férjünk iránt, mint amelyek természetes módon bennünk vannak a gyerek kapcsán. Miért? Mert rá kell jöjjünk, hogy ez az a nő/férfi, akit szeretek, és ugyanúgy, ahogy semmiféle problémát nem okoz azt mondani a gyermekemnek, hogy lehet, hogy én tévedtem, ugyanígy a feleségünknek/férjünknek is meg kell tanulnunk azt mondani, lehet, hogy én tévedek, és neked van igazad.

Gondoljunk bele: semmi gond nincs azzal, ha elfelejtettünk tejet venni. Megesik. Sokkal fontosabb, hogy kimondjuk magunkban: a társunk az a személy, akit szeretünk, és ő sokkal fontosabb, mint egy gyerekes egóharc. Hogy kért-e tejet, valójában nem számít. Ahelyett hogy beleállunk egy fölösleges harcba, mondhatjuk azt is: „nem hoztam tejet. Ne haragudj, nem emlékszem, hogy kértél volna, de lemegyek, és hozok”.

Az alapvető kérdés, amit fel kell tenni magunknak: mi a fontosabb, a férjem/feleségem iránt érzett szeretet, vagy az ego által felállított szabályok? A jó házasság egyik sajátossága, hogy a másik iránt érzett szeretetünk fontosabb, mint az egóharcaink.

forrás • Machon Meir

a rabbi siurja alapján írta • E.G.