Hetven gondolat – és mennyi értelem?

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. január

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. január

Hetiszakasz: Vájigás

Hány különböző értelmezése van egy tórai versnek? Öt? Tíz? Tizenöt? A misztikus hagyomány azt mondja, hogy hetvenféleképpen tekinthetünk egy tórai versre vagy gondolatra. Néhány mondat esetében nehéz ezt elképzelni, de sok versnek rengeteg magyarázata van.

Ha viszont arra gondolunk, hogy milyen finom különbségek vannak aközött, ahogy egyes emberek olvassák ugyanazt a gondolatot, több száz, ezer vagy akár millió értelmezése lehet ugyanannak a dolognak.

A fenti hagyomány arra utal, hogy az Örökkévaló hetven különböző „elmét” teremtett, azaz az emberiség hetven különböző módon nézhet mindenre. Azt a fontos leckét tanulhatjuk meg ebből, hogy a világban különböző emberek élnek, különböző nézőpontokkal, és egy bizonyos ember látásmódja nem az egyetlen létező látásmód. Ahogy egy gyémánt csiszolt felületeit több szögből is lehet nézni, és az egyik oldal nem érvényteleníti a másikat.

A zsidó hagyomány azt is megemlíti, hogy hetven nép van a világon, vagyis a Bábel tornyától máig minden időben hetven különböző népcsoport létezik a világon. Természetesen nemzetek jönnek és mennek, és a népek az egész világon változnak, de a hetven nép fogalma azt hangsúlyozza, hogy a világ népei sok különböző módon gondolkozhatnak. (Mózes első könyvének 10. fejezetében Noé leszármazottainak száma hetven.)

Ez a hetven nép történetesen nem foglalja magába Izrael népét, úgy tűnik, hogy amikor a hetvenes számot szimbolikus értelemben használjuk, mindig van egy „plusz”. Ezért amikor a hetvenes szám szimbolikus értelemben megjelenik a Tórában, akkor valójában mindig hetvenegyről van szó.

Egy másik gondolat: van egy olyan szokásunk, hogy nem szá­moljuk meg közvetlenül az em­bereket. Mi lehet a gond a szá­molással? Az Örökkévaló egysége úgymond meg lett zavarva azáltal, hogy valami más illúziója megteremtetett. Amikor megteremtette a világunkat, az Isten a saját lényegét elrejtette. Ezért a teremtés célja, hogy a teremtett lény – mi magunk – visszatérjen az egységhez. Így a számlálás saját természeténél fogva a világban rejlő különbözőséget és elkülönülést hangsúlyozza, amit pedig mi próbálunk kijavítani.

HETVEN BÖLCS

Ennek példája a nagy Szan­hedrin, a bölcseknek Mózes idejében alapított irányító testülete. Hetven bölcsből állt, akiket Mózes választott, illetve nevezett ki, akik a nép irányítását, vezetését látták el. Az egyik bibliai kommentár összekapcsolja ezeket a témákat.

A Teremtő égi bírósága a hetven nép hetven őrzőangyalából áll, akik felett maga az Isten „elnököl”. Ezt imitálja a Szanhedrin a maga hetven bírójával, akik Mózes és később az utódai, a Ná­szik (elnökök) fennhatósága alatt álltak. A hetvenes szám az emberiség valamennyi gondolkodásmódját magába foglalja, ugyanúgy, ahogy az említett versben szereplő hetven ősi nép alkotja a teljes emberi fajt. Így a hetven bíróból álló testület valamennyi lehetőséget számba fogja venni, és helyes ítéleteket fog hozni.
Bölcs tanulságot találunk itt.

Nemcsak az emberi kapcsolatokban hasznos megvizsgálni a dolgokat a másik szemszögből is, hanem ez vezető és irányító pozíciókban is életbevágó. A szülők, tanárok, tanácsadók is vezető pozíciókban vannak. Azok a döntéseik, amelyek másokat érintenek, azt igénylik, hogy a döntéshozók más látószöget is megértsenek.

JÁKOB HETVENESE

Amikor Jákob és a családja lementek Egyiptomba, megszámolták őket. Ha jól megnézzük, hatvankilenc a végeredmény. A szöveg viszont azt mondja, hogy Jákobék hetvenen voltak. Könyvelési hiba? Ki lehet a hetvenedik személy?

Egy vélemény szerint Jákob, más vélemény szerint Jocheved, Mózes anyja, épp akkor született, amikor bementek Egyiptomba. Me­gint mások szerint a Sechina (isteni jelenlét) volt, vagy a Tóra egyszerűen csak kerekített.

A bibliai szövegben eddig minden nép megosztott volt. Minden nemzedékben előfordultak megosztást generáló tényezők: a Bá­bel tornyánál, Izsák és Ismáel harca, Jákob és Ézsau küzdelme. Most először látunk egységet: egy nép, amely nem a genetikán vagy területen alapszik, hanem egy életfilozófián, egy család és leszármazottjai által képviselt eti­kai monoteizmusán.

Ebben a pillanatban Egyiptom ép­pen elnyelni készült a zsidó né­pet. Megdöbbentő, de a zsidó nép a végén érintetlenül, egy családként egyesülve hagyja el Egyiptomot. (Sajnálatos módon a történelem folyamán a zsidók ezt a mintát követik majdnem minden országban.)

A dalai láma 1989-ben, miután kiűzték az országából, a zsidókhoz fordult tanácsért. Ho­gyan tudnak a szokásoknak, illetve a vallásnak elkötelezett életmódot folytatni szülőföldjüktől távol? Hogyan éljék túl a száműzetést?

Ez a bibliai vers megmagyarázhatja ezt a kérdést. Egység. Nem klónok egysége, hanem egy olyan csoport egysége, amely meg­érti, hogy noha különböző módon tekinthetnek a dolgokra, közösek a célok és az értékek.

Mindannyian érezzük néha a harcot, amely az individuális, illetve a közösségi énünk között folyik. El kell döntenünk, hogy az életünk mely aspektusai közösségiek, és melyek személyesek. Ezek a döntések meghatározzák a közösségünk lényegi erejét.

vissza