Ha minden azonnal kell, nem tudunk a belsőnkre figyelni.
Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Hetiszakasz: Toldot
Valamennyi testvérek közti rivalizálás közül valószínűleg az ikerfiúké a legerősebb. Jákob és Ézsau, Izsák és Rebeka ikerfiai már az anyaméhben elkezdtek küzdeni! Úgy nőttek fel, hogy az apjuk, Izsák figyelméért versenyeztek.
Egy nap Jákob lencsét főzött, és Ézsau éhesen jött be a mezőről. Ézsau kijelentette: ki vagyok éhezve. Kérlek, etess meg azzal a vörös étellel. Jákob azt mondta: „Cserébe add el nekem az elsőszülöttségedet.” Ézsau azt mondta: „Íme, meghalok mindenképp, mire jó hát nekem az elsőszülöttség egyáltalán?!” Így Ézsau beleegyezett, hogy eladja az elsőszülöttségét. Jákob adott neki kenyeret és lencsét. Ézsau evett, ivott és elment az útjára, megvetve az elsőszülöttséget.
Miért használná ki ilyen tisztességtelenül Jákob az éhes bátyját?
Nem volt szó tisztességtelen kihasználásról, mert először is Ézsau nem akarta az elsőszülöttséget, mert az elsősorban spirituális és nem anyagi gazdagságot jelentett. Ráadásul sok felelősséggel is járt példaképként élni a zsidó nép számára. Ézsau a könnyű életet akarta, nem keresett több felelősséget! Ezért mondja a Tóra, hogy „megvetette az elsőszülöttséget”.
De ez még nem igazán válaszolja meg a kérdést. Ha Ézsau valóban az éhhalál szélén állt, akkor hogyan kényszeríthette bele Jákob ebbe az üzletbe? A zsidó jog egyértelműen kimondja, hogy az embert nem kötik az életveszélyben megkötött egyezségek!
A választ a szöveg alapos olvasása fedi fel: Jákob adott neki kenyeret és lencsét. Először kenyeret adott neki, hogy csillapítsa a sürgető éhségét, és kihozza a „fenyegető éhhalál” státuszából. Csak ezután adta a lencsét, amit Ézsau elfogadott, és ezzel szabályosan megpecsételte az alkut.
Most azonnal akarom!
Egy mélyebb szinten egy másik értelmezését is megtaláljuk Ézsau kijelentésének: meghalok mindenképp. Itt felfedi az életfilozófiáját: „A világ az én születésemmel kezdődik, és a halálommal ér véget. Ki akar olyan megfoghatatlan dolgokkal törődni, mint a spirituális elsőszülöttség? Fogom a lencsét, és most leszek boldog!”
Ézsaut a fizikai vágyai irányították. Csak az itt és most érdekelte.
Azt mondta: „Etess meg azzal a vörös étellel!” Annyira hedonista volt, hogy még annyi erőfeszítést sem akart tenni, hogy maga emelje fel a tálat. „Csak öntsd le a torkomon!”, mondta Jákobnak.
1. Úgy említette a lencsét, hogy „vörös dolog”. Az tetszett neki, ahogy látta, a felszínes, érzéki perspektívából.
2. Ézsaut annyira a vágyai irányították, hogy kész volt a félig nyers lencséből enni. Na azt jelenti: félig főtt, mint a Mózes2 12:9-ben, neki mégis azonnal kellett! (Meám Loáz 1Mózes 25:30.)
Az érettség jelei
Minden ember két részből áll össze – a fizikaiból (test) és a spirituálisból (lélek). Mindkét részt táplálni kell és fenntartani, de mindkettő esetében más módon érhető ez el. A test kényelmet és azonnali elégedettséget keres: ételt, alvást, pénzt. A lélek hosszabb távú, örök örömöket keres: értelmet, szeretetet, jótetteket, kapcsolatot az Istennel.
„Ézsau […] elvesztette
a test és lélek közti csatát.”
A Talmud azt mondja: „Ki a bölcs? Aki látja a jövőt.” Az a képességünk különbözteti meg az érettséget az éretlenségtől, hogy felismerjük a hosszú távú következményeket. Ha máshogy történt volna, akkor a zsidó ősapák Ábrahám, Izsák és Ézsau lettek volna. Ézsau azonban elvesztette a test és lélek közti csatát. Így több ezer éve, máig több millió zsidó imádkozik „Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéhez”.
A lélek étele
Ma mindannyian Ézsau csatáját vívjuk. A test a lélek ellen. A több milliárd dolláros médiagépezet folyamatosan az azonnali, instant életstílusra csábít minket. A gyorséttermek, az iPod Touch, az online banki ügyintézés mind arra kondicionál bennünket, hogy az „instantizmus” a normális. Ennek pedig az a hatása, hogy elveszítettük a perspektívában való látásmódunkat.
A marketingszakértők azt akarják, hogy gyermekek maradjunk, és játékokat, valamint azonnali örömöt követeljünk. Hiszen, ha felnövünk, az impulzív vásárlásaink csökkennek.
Felelős előrelátással nyerhetjük meg a csatát, azzal, ha spirituális tevékenységeket folytatunk. Akár azzal is, ha az evés előtt megállunk egy pillanatra, és elmondjuk az áldást, ezzel a fizikai cselekvést spirituális élménnyé változtatjuk, és ellensúlyozzuk sürgető igényünket.
Változás
Ézsau tudat alatt tudta, hogy elveszítette a spirituális értékeket, és a Midrás azt írja, hogy ahogy öregedett, elkezdte tisztábban látni a prioritásokat. Kész volt megválni egész vagyonától azért, hogy része legyen a zsidó nép örökkévalóságában. A gyerekei azonban megakadályozták ebben, nem akarták, hogy az ő örökségüket valami ilyen megfoghatatlan dologra költse. Ézsau csalódott volt, de aztán megértette, hogy honnan tanulhatták ezt a gondolkodásmódot…
Gondold meg!
Halála után Ézsau feje begurult a Máchpéla barlangba, Hebronban, ahol az ősapák és ősanyák (Ráchel kivételével) vannak eltemetve. Ebből látjuk, hogy nem volt ő gonosz, csak összezavarodott. A feje kiérdemelte, hogy ott nyugodjon, a teste viszont azt okozta, hogy el lett vágva az örökkévalóságtól.
Mi számunkra ebből a tanulság? A cselekedeteink és választásaink ma nemcsak a mi életünket befolyásolják, hanem a jövő generációkét is.