Háláchá

Izrael kapuinak őrzője

A mezuzá jelentősége és használatának szabályai.

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2012. június

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2012. június


A zsidó házak egyik legszembetűnőbb ismertetőjele, egy kis doboz, ferdén felhelyezve az ajtófélfára, a mezuzá. A „dobozban” pergamen van, amelyre két tórai rész van írva, a Smá olvasásának az első két szakasza. (5Mózes 6:4–9.; 5Mózes 11:13–21.) A doboz külsejére általában az Örökkévaló egyik nevét (Sá-dá-j), vagy annak az első betűjét, a sin betűt szokták írni. A mezuzá micvája tórai tevőleges parancsolat, forrása a Smá első és második szakaszának a végén is említve van: „Uchtávtám ál mezuzot béjtechá uviseárechá” (És írd azokat házaid és kapuid ajtófélfáira). A micvá értelmezését (pl. hogy mit is írjunk az ajtófélfánkra) és egyéb részleteit Bölcseink hagyományából ismerjük.

A Széfer háchinuch (423. micvá) szerint ennek a micvának az a célja, hogy jöttünkben és mentünkben állandóan emlékeztessen minket az Örökkévalóban levő hitünkre. Tehát amikor valaki elhalad az ajtófélfája mellett és látja az ott elhelyezett dobozt, mindjárt bele is gondol, hogy mi van beleírva. Az van beleírva, hogy Smá Jiszráél, „Halljad Izrael, az Örökkévaló, az Istenünk, az Örökkévaló egy”. A mezuzá emlékeztet bennünket az Örökkévaló létezésére, egységére és arra, hogy az Örökkévaló felügyeli a világát. Ezt még „sima” gondolati szinten sem könnyű teljesíteni, de igazából ez több is lehet, mint egy száraz gondolat.

Mi alapvetően a fizikai világot érzékeljük, az érzékszerveink csak fizikai létezőket képesek tapasztalni. Viszont ebből még nem következik, hogy nincsen létezés a fizikain túl, illetve hogyha van, az ember nem képes megtapasztalni a fizikain túli létezést. A Tóra azt tanítja, hogy mi a létező világot fordítva tapasztaljuk, mint az igazi valóság. Az igazi, állandó és örök létező az Örökkévaló. Ő létrehozott fizikai létezőt is. Az embernek sem a teste az igazi énje, hanem a mélyebb, az Örökkévalóban „gyökerező” nesámája (lelke). Ezt a valóságot kell elérnünk és megtapasztalnunk. Ez alapvetően a micvák feladata, hogy segítsen beljebb húzódni és „megtapintani” az igazibb létezést.

Minden micvára azt az áldást mondjuk, hogy „áser kidsánu bemicvotáv…”, aki megszentelt a parancsolataival. A szentség egyben elválasztottságot is jelent, itt, az anyagi világtól, és szentséget mint belső létezést. Az egyik fő feladat az életünkben, hogy ne engedjük meg az érzékszerveinknek, hogy hozzákössenek minket a fizikai valósághoz, és emiatt csak azt érezzük létezőnek. Folyamatosan igyekezzünk, és erőltessük meg magunkat, nehogy lecsússzunk erre a szintre. Tehát eszerint a mezuzá micvájának az lenne a célja, hogy amikor elhaladunk az ajtófélfánk mellett, és észrevesszük a mezuzát, az rögtön felébressze bennünk, hogy ha egy rövid ideig el is távolodtunk a valódi létezés érzékelésétől, és közelebb kerültünk az érzékszerveink által tapintható világhoz, gyorsan térjünk vissza ahhoz az érzethez, amely a valós világ megtapasztalása. Ha ebben a pillanatban ez nehéznek tűnik nekünk, gondoljunk csak arra, milyen könnyen idéznek fel bennünk akár távoli utalások kedvenc ízeket, érzékeléseket.

„nincs más dolgunk,
mint […]
minél gyakrabban
és minél intenzívebben megélni és megtapasztalni ennek a
belső
létezésnek
az élményét”

Miért? Ennek az elsődleges oka, hogy a kedvelt ízek élményszerűségét sokszor és élvezettel éltük át, ezért könnyen felidézhetők. Eszerint nincs más dolgunk, mint először is minél gyakrabban és minél intenzívebben megélni és megtapasztalni ennek a belső létezésnek az élményét. Ez lehetséges akár egy elmélyült imádkozás, egy sábeszi élmény vagy egy elmélyült tóratanulás által. Utána csak arra kell figyelnünk, hogy minél többször visszatérjünk erre a megtapasztalásra, és hogy sohase távolodjunk el ettől az érzéstől, így könnyen felidézhető marad.

Természetesen nagyon komoly feladat ilyen szintet megközelíteni, de ez egy általános szabály a micváknál: a micvá külső, fizikai megnyilvánulását viszonylag könnyű teljesíteni, lehetséges nagyjából minden ember számára, minden szinten, nem mondjuk senkinek, hogy csak akkor fogod tudni teljesítni, ha eljutottál egy bizonyos szintre. Azonban, aki a micvá belsőbb tartalmát is ki szeretné nyerni, szeretne teljesebbé válni a micvá által, annak már nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennie, magasabb szellemi színvonalra kell eljutnia, hogy ez sikerüljön.

Amikor Bölcseink azt a kijelentést tették, hogy akinek tefilin van a fején és a karján, cicit a ruháján és mezuzá az ajtófélfáján, az nem fog egyhamar bűnt elkövetni, világos, hogy nem e micvák egyszerű gyakorlati végrehajtására gondoltak, hanem arra, aki képes eljutni ezeknek a micváknak a mélyebb tartalmához. De ez egy általános szabály: Bölcseink sohasem beszélnek a felszínről, a külső világról, minden mondásukat a belső, mélyebb világ szemszögéből fogalmazták meg. Ez rengeteg esetben okoz értetlenséget és félreértéseket, ugyanis ha az, aki olvassa a szavaikat, a külső világ szemszögéből próbálja értelmezni, értelmetlennek vagy akár bizarrnak fogja találni őket.

A MEZUZÁ TÖRVÉNYEI

A mezuzá törvényei sok esetben bonyolultak és összetettek, egy cikk keretén belül csak az alapvető és lényegi dolgokat tudjuk leírni. Javasolt, hogy aki gyakorlatban szeretné teljesíteni a micvát, előtte egy hozzáértő rabbival beszélje át pontosan a részleteket.

Az alapvető kötelesség, hogy a házunk minden kapuján, ajtaján legyen mezuzá, azon­ban ennek vannak feltételei:

1. A helyiség alapterülete ne legyen kisebb, mint négyszer négy ámá (kb. 2-2,5-szer 2-2,5 méter). Ha ennél kisebb, az ajtajára nem rakunk mezuzát. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez nem ilyen egyértelmű. Például ha az egyik oldal rövidebb, mint négy ámá, de a másik hosszabb, így az alapterület mérete önmagában megfelelő lenne, vagy ugyan kisebb a kelleténél az alapterület is, de a helyiség teljesen alkalmas arra a használatra, amire szolgál, vagy egy nagyobb szobára nyílik ez a kicsi szoba, és mivel a köztük levő ajtó a nagyobb szoba ajtaja is, ezért kellene rá mezuzá, ezekben az esetekben lehetséges, hogy mégis szükséges a mezuzá, és minden ilyen esetben áldás nélkül rakjuk fel a mezuzát.

2. Szükséges, hogy az ajtónak „ajtó” formája legyen, úgy nézzen ki, hogy két ajtófélfája van, illetve szemöldökfája. A mezuzá szót alapvetően magára a dobozra, illetve a benne levő pergamenre szoktuk használni, de a szó valódi jelentése: ajtófélfa, ugyanis a dobozt az ajtófélfára kell rögzíteni. Ajtófélfán nem feltétlen az ajtókeretet értjük, hanem ha maga a fal kiad egy ajtóformát három oldalról (két oldal, plusz felül), az megfelelő, kötelező mezuzát rakni rá. Ha azonban nincsenek ajtófélfák, az ajtó mentes a mezuzá alól. Ha egyik oldalt van ajtófélfa, de a másik oldalt nincs, akkor kérdéses, hogy kell-e mezuzát rakni.

3. Az adott helyiségnek legyen plafonja, mert ha felülről nyitott, a helyiség nem számít lakásra alkalmasnak, az ajtaja mentes a mezuzától. Ez azonban csak olyan helyiségekre vonatkozik, amelyek alapvetően fedettek, de azoknak a helyiségeknek, amelyek nem szoktak feltétlenül fedettek lenni, mint például kert vagy erkély, az ajtajukra akkor kell mezuzát rakni, ha nem fedettek.

4. Az ajtófélfáknak minimum tíz tefách (kb. 80-100 cm) magasaknak kell lenniük, még akkor is, ha nem érnek fel egészen az ajtónyílás tetejéig. Ha ennél alacsonyabbak, arra az ajtófélfára nem rakunk mezuzát. Ebből az is következik, hogy csak a függőleges ajtónyílásokra teszünk mezuzát, a vízszintesekre (pl. tető, pincelejáró) nem.

5. Csak olyan helyiség ajtajára teszünk mezuzát, amely ún. dirát kávod, tisztelt helyiség. Emiatt mellékhelyiségek vagy fürdőszoba ajtajára nem teszünk mezuzát. A szeméttároló helyiségek ajtajára szintén nem teszünk.

6. Csak olyan helyiségek ajtajára teszünk mezuzát, amely állandó lakásra van, de amely csak átmeneti lakásra van, arra nem teszünk. Ez az oka annak, hogy a szuká (sátor) ajtajára nem rakunk mezuzát Szukotkor.

Hova kell a mezuzát rögzíteni? Az ajtónyílás légterében, a helyiségbe belépő jobb oldalára. Ha a bal oldalra tette, le kell venni és újra fel kell rakni a jobb oldalra, áldással. Az általános szokás, hogy kicsit ferdén rögzítik a mezezát, úgy, hogy a felső fele legyen befelé, ha azonban az ajtófélfa túl keskeny, és nem lehet ferdén rakni, akkor állítva helyezik el. Ha fejjel lefelé helyezte el a mezuzát, szintén le kell venni, és újra, áldással felrakni. Az áskenáz döntés szerint a mezuzát az ajtófélfa felső harmadában kell elhelyezni, lefele egy centit sem csúszhat, felfele pedig legalábbis egy tefách (8-10 cm) távolságban kell lennie az ajtónyílás tetejétől.

Fontos, hogy a mezuzát az ajtónyílás légterén belül helyezzük el, ugyanis több vélemény szerint ha az ajtónyílástól kifele, az ajtón kívül, vagy befele, az ajtón belül helyeztük el, nem tettünk eleget a micvának. Azonban előfordul, hogy az ajtófélfa nagyon keskeny, és az ajtó pontosan rázáródik, tehát gyakorlatilag lehetetlen a mezuzát az ajtónyílás légterében elhelyezni. Ilyenkor ha van rá lehetőség, hogy az ajtófélfába magába egy kis mélyedést vájjunk, és abba helyezzük a mezuzát, ez a leghelyesebb. Ha erre nincs lehetőség, akkor lehet a mezuzát kívülre elhelyezni. És ha egy külső, bejárati ajtó esetében valakiben ez félelmet keltene, vagy magát a mezuzát féltheti, hogy ellopják, vagy megrongálják, akkor lehet támaszkodni azokra, akik megengedik, hogy belülre rakja.

A mezuzát rögzíteni kell az ajtófélfára, a legjobb szögekkel, vagy csavarokkal. Ebben az esetben két szögre, vagy csavarra van szükség (egy felül és egy alul), mert ha csak felül van odaszögelve, ugyan leesni nem fog, de mozgatható lesz. A mezuzának fixen kell állnia a helyén! Ragasztóval is lehet rögzíteni, amennyiben az elég erősen tartja a mezuzát. Mielőtt felraknánk a mezuzát, elmondjuk rá az áldást: „…áser kidsonu bemicvajszov vecivonu likvajá mezuzo” (aki nem saját lakására teszi fel mezuzát, az azt az áldást mondja, hogy: „…vecivonu ál keviász mezuzo”). És mivel minden áldás elmondásánál az a szabály, hogy rögtön utána, megszakítás nélkül el kell kezdenünk a micvá gyakorlati végrehajtását, itt ez azt teszi szükségessé, hogy mielőtt még az áldást elmondjuk, odakészítsük a megfelelő szerszámokat, a szöget, csavart, kalapácsot stb.

Minden olyan helyiségben, ahol kétséges, hogy kell-e rakni mezuzát, az a leghelyesebb, ha egyszerre több ajtóra teszünk, és olyan ajtónál mondjuk az áldást, ahova biztosan kell rakni. Ha ez nem megoldható, áldás nélkül helyezzük fel a mezuzákat. Egy pár példa erre: olyan hely, ahol nem laknak (iroda, gyár, bolt, iskola stb.); olyan helyiség, amelynek kisebb az alapterülete, mint négyszer négy ámá, de ilyen méretben is teljesen alkalmas a használatára; olyan ajtó, amelynek nincs szemöldökfája stb.

Aki mezuzát vásárol (pontosabban a dobozban levő pergament) vigyázzon, hogy csak olyantól vásárolja, aki szakmailag is megbízható (jól ismeri a mezuzára vonatkozó háláchákat, meg tudja állapítani, hogy az adott mezuzá kóser, vagy sem) és személyében is megbízható, nem fogja becsapni a vásárlót. Sajnos gyakran előfordul, hogy vagy hozzá nem értő személyek árulnak mezuzákat, azt gondolják, hogy ha van egy doboz, amelyben egy pergamenre héber szöveg van írva az már kóser mezuzá, vagy talán el is tudják olvasni de azt nem tudják megállapítani, hogy tényleg kóser-e a mezuzá. A vásárló pedig jóhiszeműen megveszi, felrakja az ajtófélfájára és azt gondolja, hogy ezáltal teljesíti a micvát. Egy vallásos társadalomban sem feltétlenül ért minden eladó a mezuzák kóserságához.

Ha már sikerült megvásárolni a kóser mezuzát, és felhelyeztük az ajtófélfára, akkor ezután hétévente kétszer kell ellenőrizni a pergamen, illetve az azon levő betűk épségét. Ezt viszont már nem feltétlenül szükséges, hogy különösen hozzáértő ember végezze. Aki jól ismeri a héber betűket, az is megtekintheti. Azt fontos nézni, hogy először is épségben van-e a pergamen, nem érte-e víz, nem lett-e penészes stb. Ezután ellenőrizze, hogy a betűk épek és jól olvashatók maradtak-e. Ha mindent rendben talált, tegye vissza a pergament a dobozba, és helyezze vissza a dobozt az ajtófélfára.

Alapvetően, egy rabbinikus tilalom miatt, olyan mezuzát, amelyet már felhelyeztek az ajtófélfára, nem szabad leszedni onnan, még akkor sem, ha elköltözik az ember, kivéve, ha attól lehet tartani, hogy a következő lakó nem fog ügyelni a mezuzá szentségére. Például ha bérel egy lakást (a bérlő kötelessége, hogy felrakja a mezuzát, nem a bérbeadóé), és egy idő után kiköltözik, később pedig valaki más kiveszi a lakást, nem szabad levennie a mezuzát, ott kell hagynia, még akkor is, ha a következő bérlő nem fizeti ki neki a mezuzákat. Azonban ha a következő bérlő mentes e micvá teljesítése alól, akkor leveheti a mezuzákat.

A mezuzá dobozára kívülről – mint azt feljebb már említettük – az Örökkévaló egyik nevét (Sá-dá-j) szokták írni. Ennek egyik oka, hogy ugyanezek a betűk a következő szavak rövidítései lehetnek: Somer dáltot Jiszráél, Izrael kapuinak őrzője. Minél inkább teljességében sikerül ezt a szép micvát teljesítenünk, annál inkább érdemesülhetünk arra, amivel Onkelosz (az egyik római császár unokaöccse, aki betért, nagy zsidó tudós lett, és ő írta a Tóra egyik, máig is használatos arámi nyelvű fordítását) érvelt az ő üldözésére küldött római katonáknak: „A világ szokása – hús-vér király bent van, és a szolgái őrzik kívülről, míg az Örökkévaló – a szolgái vannak belül és Ő őrzi őket kívülről.” (Ávodá zárá 11a.)



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás