Türelemmel és méltósággal kell várni.
Forrás: Evrey.com
Fordította: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Forrás: Evrey.com
Fordította: Sasvári Ildikó
Megjelent: Forrás – 2012. november-december
Hetiszakasz: Vájésev
A hetiszakasz így kezdődik: „És Jákob lakott atyja tartózkodásának helyén, Kánaán országában”. (1Mózes 37:1.)
Figyeljük meg az itt használt héber szót, vájésev (és lakott). Ahhoz, hogy megértsük a jelentését, meg kell ismerkednünk egy szinonimájával: vájiskon. Ennek szónak a gyöke – sochén – azt jelenti, hogy részt vesz, jelen van – csakúgy, mint a Sechiná szóban (az Örökkévaló jelenléte). De jelentheti azt is, hogy a „szomszédságban van”, mint a sáchén (szomszéd) és a schuná (település, környék).
Mi a különbség ezek között az igék között? Miért használja a mi hetiszakaszunk pont a vájésev szót? A magyarázat Ráv Sámson Ráfáel Hirsch (a XIX. században élt, kimagasló tudású tanító) tórakommentárjának azon részében található, amely Lót helyzetét elemzi. Ráv Hirsch rámutat, hogy ugyanezt a szót használta a Tóra Lót esetében is, amikor Lót Szodomában lakott (1Mózes 13:12), hiszen amikor földet választott, akkor csakis a materiális dolgokkal törődött – a kényelemmel és azzal, hogy a föld termékeny legyen. Nem vette figyelembe a körülményeket, a szomszédokat, akik a környéken laktak. Ezek elhanyagolása ahhoz vezetett, hogy Lót Szodoma pusztulásakor elveszítette mindenét, amije csak volt: a vagyonát, a gyermekeit és a feleségét.
Ezt a gondolatot – a környezet meghatározó voltát – sok zsidó könyvben megfigyelhetjük. A Talmudban, a Pirké Ávot (Atyák tanításai) traktátusban találjuk azt a tanítást, melyben egy bölcs arra keresi a választ, hogy mi az, ami mindennél rosszabb, ez pedig a „rossz szomszéd” – ami pedig a legjobb, az a „jó szomszéd”. (Pirké Ávot 2:10.)
Miért nem jó Jákobnak a ráhagyott ország, ahol az apja élt? Az ikrek viszályának Izsák, Ábrahám és a Teremtő áldásáért – amely magában foglalta a föld tulajdonjogát is – az volt a következménye, hogy Ézsau eldöntötte, megöli Jákobot – ez azonban nem következett be. Ézsau végül elment a saját földjeire élni, míg Jákob az ígéret földjére ment.
Jákob meggazdagodott, megházasodott, tizenkét fia született, és a jövendő Izrael népének vált az atyjává. Mi mást kívánhatott még? Olyannak tűnt a helyzet, hogy végül megpihenhet.
„Jákobnak […] mindig késznek kellett lennie bármely változásra, azért hogy teljesítse az Örökkévalótól kapott új feladatokat.”
Ugyanakkor a kommentátorok azt mondják, hogy ezt ő nem tudta megtenni: igaz emberként sohasem tudott megnyugodni. Mindig késznek kellett lennie bármely változásra, azért hogy teljesítse az Örökkévalótól kapott új feladatokat. És csak hogy megnyugodhasson, mindig új próbák várták – ebben a világban ez volt a feladata.
Emlékszünk, hogy amikor a Teremtő megkötötte a szövetséget Ábrahámmal, azt mondta ősapánknak, hogy a leszármazottai idegen országokba fognak kerülni, azonban később visszatérnek Kánaán országába.
Jákobnak muszáj volt minden pillanatban várnia a költözésre szólító parancsot. Azt mondják Bölcseink, hogy a képesség türelmesen és méltósággal várni azt, amit teljesítenünk kell – az Örökkévaló által meghatározott időben és a törvényeknek megfelelően –, ez különbözteti meg az igaz embert azoktól, akik híján vannak a jámborságnak, és a saját vágyaikat szeretnék azonnal megvalósítani.
Ugyanakkor az igaz emberek is néha tévednek. Például Ádám, amikor evett a tiltott gyümölcsből, vagy Dávid király, aki sietett, hogy Bátsevával egyesüljön. És úgy tartják, hogy ők emiatt az eljövendő világban sokkal később fogják megkapni a jutalmukat.
Kánaán földjét a Teremtő csak négyszáz év múlva (a fejezetünkben megírt események után) adta Izrael népének, amikor a Józsua, Nun fia által vezetett zsidó nép kiment a pusztából, amikor e nép – amely Kánaán földjén lakott és amely nem javult meg az Örökkévaló által megszabott időn belül – bűnének „pohara” végleg megtelt.
Jákob idejében Kánaán országa már lezüllött, bálványimádó népek laktak benne – és valójában még nem volt kész arra, hogy elfogadja Jákobot, a népét és a gyermekeit.