Lativ hírek

Jó volt, kösz!

Amikor nincs jobb szó a jónál…

Szerző: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2011. április

Szerző: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2011. április

Beszámoló a 2011. március 4-6-i hétvégéről

Mikor Sije múltkor kikérde­zett arról, hogy hogyan éreztem magam Ráckevén, szerintem milyen volt a program és a társaság, azt feleltem, “jó volt”. Valamiért mindig ezt mondom. De ha egyszer tényleg jó volt! Milyen volt a könyv, az előadás, a koncert, a kiállítás? Jó volt. Mit is mondhatnék még? Hát nem fejez ki ez a rövid szókapcsolat mindent? Miért pocsékolnám az időmet olyan modorosságokra, mint például kiváló, remek, fantasztikus, nagyszerű, mikor ott van ez az egyszerű, velős szószerkezet? Ami jó, az szükségképpen nem rossz, na és ami rossz, az szükségképpen nem jó… Igaz, ami igaz, amikor megkérdezik, hogy milyen volt a munkahelyen vagy az iskolában vagy az óvodában, valamiért arra is az a válasz (nekem legalábbis az szokott lenni), hogy jó volt, ugyanis pontosan ugyanolyan volt, mint az összes többi napon. Rossz semmiképpen, tehát a logika szerint jónak kellett lennie, csak hagyjanak már békén! Tehát mindenféle félreértés elkerülése miatt, kénytelen leszek egy rövid, alázatos magyarázatot adni, hogy miért is volt jó, és akkor a dolog el is lesz intézve.

Sajnos én később érkeztem, mint a többiek, ezért nem kellett pakolnom, csak amolyan úri módon, a hasamat vakarva várnom, hogy elibém rakják a vacsorát; sőt a Rebecen előadásának is csak a végére értem oda, így arról nem is tudok írni. Kárpótlásul viszont a vacsoránál a Rebecen mellém ült és közölte, hogy ez honour neki (neki!). Tulajdonképpen egészen furcsán éreztem magam a vacsoránál emellett a hihetetlenül kedves, közvetlen és nagytudású asszony mellett. A gyerekeiről meg Izraelről, de főleg rólam beszélgettünk. Miután jól bevacsoráltunk, ha jól emlékszem a díszterembe mentünk, ahol Bán Dénes tartott előadást, vagyis inkább szemináriumot a hetiszakaszról. A szeminárium után nemcsak többek lettünk, de ráadásul még inkább össze is hangolódtunk. A testünk után a szellemünket is jóllakattuk. Elnézést, túl didaktikus lettem, maradjunk annyiban, hogy nagyon jó előadás volt.

Ezután az Izraelből érkezett Rabbi Friedmann két órás, héber nyelvű előadása következett a titkos társaságokról. A rabbi többek között arról beszélt, hogy bizonyos titkos társaságok tagjai óriási hatalommal és befolyással bírnak, amelyek az európai társadalmat mozgató nagy eszméket használták és használják fel a saját hasznukra. Egy teljesen vallástalan társadalmat szeretnének, épp ezért ellenségük a zsidóság. Mindezt, mialatt éppen a marhapörköltet emésztettük, elég nehéz volt lenyelni és elhinni, főleg miután elmúlt éjfél. Rebecen Schatz mesélte, hogy ha Amerikában tart előadást, a hallgatók rendszeresen kijárkálnának az óráról, hogy aztán később egy csésze kávéval térjenek vissza. Nekem ez az este folyamán többször is eszembe jutott, és ezúttal sajnáltam magamban egy kicsit, amiért nem vagyok amerikai.

Másnap, szombaton is igazán pompásan (na, mit szóltok/szólnak?) zajlott minden. Én sajnos átaludtam a Tóraolvasást, de a kiddusra és Dov Lévi hetiszakaszról tartott előadására éppen odaértem. A második étkezés is békésen és vidáman zajlott. Mindenki nagyon jókedvű volt és talán nem csak a házi szatmáritól. Ezután egy kis csendes pihenő következett, majd minden folytatódott úgy, ahogy ez a zsidóknál szokásos: ettünk és tanultunk, azután imádkoztunk, majd énekeltünk, közben ettünk. Igazán kár, hogy nem megyünk minden nap Ráckevére!

A vidám és felszabadult (már ha ezt egy eseményre lehet mondani) meláve málká után a hétvége másik fővendége, Rav Greeneman tartott előadást nagy cadikokról. Döme egyszer a kolelban egy óráján megkérdezte, hogy akarunk-e cadikok lenni, erre nagy csönd lett. Ezen el is csodálkozott, mert ez nyilván egyértelmű, hogy az ember cadik akar lenni, pont úgy, mint ahogy gazdag meg művelt. Na de azt mondani, hogy “én, kérem, az leszek, ti. cadik, jónapot”, nem furcsa? Hát szerintem a rabbi előadása után már végképp nem merné senki mondani. A mesék után a Szirákról már jól ismert vitaest következett: először a cionisták az anticionistákkal, majd az ortodoxok a neológokkal csaptak össze, persze csak “játszásiból”, hogy ezt a jó kis szót a gyerekkoromból is felelevenítsem. A témák és az ellenük, illetve mellettük szóló érvek is igen súlyosak voltak. A közönség is elégedett lehetett, jó kis parázs vitákat hallhattunk, éles eszű vitázókkal.

Na, mármost a beszámoló kezd hosszúra nyúlni, és még rengeteg mindenről nem írtam, például a wellnessről, ami igazán kitűnő volt. Meg arról sem, hogy mennyi család vett részt, mennyi kisgyerekkel. Bármilyen közhelyes, azért el kell mondani, hogy a gyerekek annyira szépek és kedvesek és aranyosak! Találtam magamnak vőlegényt is, igaz, még várnom kell kicsit, míg megnő. Igen, jó volt látni ezeket a családokat, mert… jó volt, no, meghatóan jó.

Mindenekfelett − ezt is elmondom, aztán vége − a társaság volt “jó”. Nemcsak azért, mert olyanokkal voltam együtt, akikkel a kolelban is szoktam hétfőnként meg szerdánként, és mindig örülök, ha velük lehetek, hanem amiatt a sok más ember miatt is, akiket nem ismertem, s akikkel együtt mégis közösség voltunk.

Közösségben néha jó, néha meg rossz. Jó, mert az ember nincs egyedül, rossz, amiért meg mégis egyedül van. Ez a közösség, a ráckevei, a Lativ Kolel közössége, viszont más, talán mert van valamiféle “közös célunk”, összeköt minket valami, amitől igazi közösség leszünk. Többen is az ismerőseim közül köszörülték azon a nyelvüket, hogy mi csak azért, mert “énispiszeteispisze”, elmegyünk három napra dőzsölni egy wellness hotelba, és milyen nehéz azt elmagyarázni, hogy ez nem így van. Végső soron szerintem inkább a vallás, mint a történelem az, ami összeköt minket, bocsánat, hogy ezt így kijelentem.
Ezen a ráckevei sabaton nagyon-nagyon jól éreztem magam személy szerint, és biztos vagyok benne, hogy mindenki más is így van ezzel. Köszönöm az egész diákság nevében a szervezőknek, elsősorban Rav Keletinek, és persze mindenki másnak is, aki segített vagy ott volt. Elég lett volna talán csak annyit írni, hogy tök jó volt, kösz… Most már mindegy.

Szombatbúcsúztató tánc
Rabbik egymás közt

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás