Ünnepek

Jónás és a cethal

Belülről, magunknak kell fölismernünk az utunkat.

Szerző: Rebbetzin Tziporah Heller
Forrás: Aish.com
Fordította: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Szerző: Rebbetzin Tziporah Heller
Forrás: Aish.com
Fordította: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Jónás az első Szentély idején élt próféta volt. Az első feladatát Élijáhutól (Illés), az első Templom leghíresebb prófétájától kapta: i.e. 705-ben fel kellett kennie Jehut királlyá. Viharos időkben élt: a zsidó népet spirituális hanyatlás ejtette foglyul, mely először az asszír birodalom hódításába és a tíz törzs száműzetésébe torkollott i.e. 607-ben, majd Jeruzsálem pusztulásával és 70 évnyi száműzetéssel ért véget.

Mivel próféta volt, Jónás jól tudta, mi vár a népre, ha nem történik változás – sokkal jobban mint mi azt el tudjuk képzelni.

Második küldetése volt jó útra téríteni II. Jeroboámot, Jehu utódját. Miután ez nem sikerült, megkapta az utolsó feladatát.

„Jónás
utazását mindnyájan megtesszük”

Egy olyan küldetést kapott Istentől, melyet képtelen volt elfogadni. Asszíria fővárosába, Ninivébe kellett mennie, és megbánásra bíztatni a lakosokat. Milyen furcsának tűnt neki ez a megbízatás! A saját népe megállíthatatlanul zuhant a feneketlennek tűnő szakadékba, őt pedig mások megmentésére küldték – méghozzá Izrael ős-ellenségéhez!

Jónás a küldetése sikerétől sokkal jobban rettegett, mint a sikertelenségétől. Hogy viselhetné el a próféciája hatására Istenhez visszatérő asszírok és a saját maguk spirituális megmetésére minden esélyt makacsul visszautasító zsidók ellentétét. Ezért megpróbált elmenekülni a végzetétől.

Jónás hajóval menekült el Izraelből a prófécia hangja elől, amely csak a Szentföldön hallatszik. De egy tengeri vihar által kénytelen volt beismerni, hogy Isten elől lehetetlen megszökni. Tajtékzó hullámok közé vetett hajója a hajótörés határán volt. A tengerészek elindultak, hogy isteneikhez könyörögjenek.

Jónás aludni ment.

Tudta az igazságot. Ő maga volt, aki minden kapcsola­tot megszakított Istennel, nem volt mit mondania, nem volt miért imádkoznia.

Szenvtelen viselkedése felkeltette a tengerészek kíván­csiságát. Elmondta nekik a történetét: hisz Istenben, mé­gis, menekül előle.

Tudta, hogy ő a vihar okozója, ezért arra kérte a tengerészeket, hogy dobják ki a hajóból, hogy legalább magukat megmentsék. A tengerészek jóindulatú emberek voltak, így egészen az utolsó pillanatig tiltakoztak, amíg világossá nem vált, hogy pillanatokon belül mindnyájan odavesznek. Ekkor kidobták őt a forrongó mélységekbe. A vihar azonnal elcsendesült. Jónás azt gondolta, hogy története ezzel véget ért.

ÖNVIZSGÁLAT

Valójában csak ekkor kezdődött. Lenyelte egy cethal, amit csodálatos módon túlélt. A hal sötét mélységeiben felfe­dezte azt, amit sohasem akart igazán meglátni. Prófétaságának talán legemelkedett pillanataiban meg-érezte Isten közelségét és törődését, minden emberrel és minden pillanattal. Prófétaként nem Isten jelenlétének érzése volt számára az újdonság. Viszont Isten kegyel-mének határtalansága az volt.

Ekkor csinált Jónás tesuvát, azaz megtérést: visszatért Istenhez, és a legjobb énjéhez.

Felismerte, hogy függetlenül attól, hogy számára mi-lyen fájdalmas lenne számára az asszírok és a zsidók közötti különbség, az Örökkévaló motivációja mégis csak a kegyelem lehet. Amint felismerte ezt az igazságot, ké-szen állt arra, hogy megnyissa azokat a kapukat, amiket ő zárt be oly elszántan: az ima kapuit. Készen állt arra, hogy élete legjelentősebb vállalkozásába fogjon.

A cethal kiköpte Ninive partjain.

Elmondta Ninive lakosainak, mi vár rájuk: vagy komoly változásokat hoznak életükbe a következő negyven nap során, vagy a város az Örökkévaló haragjának martalékaivá válik.

Ninivében forradalmi és drámai változások álltak be. Maga a király vezette a népet a teljes megújulásba. Ni­nive pusztulása 40 évvel későbbre tolódott.

Minden, amitől Jónás félt, valósággá vált. A megtért Ninive és a bűnös Izrael közti szembeötlő különbség a valóságban még élénkebb volt mint a próféciában. Egyetlen utolsó kérése az volt, hogy ne lássa saját népének pusztulását, amiről tudta, hogy az asszírok kezén fog száradni. Az, hogy a zsidók nem vesznek jó példát Ninivéről, az lesz az utolsó csepp a pohárban, ami végképp megpecsételi sorsukat. Isten nem válaszolt Jónás kérdésére szavakkal. Tettel viszont igen.

Miután Jónás elhagyta Ninivét, a külvárosba ment, és egy kikájon fa árnyékában pihent meg. Ez vigasztalta elkeseredésében, ezzel emlékeztette magát Isten szeretetére. De Isten egy férget küldött, ami átrágta a fa ágait és elpusztította a fát.

Erre Jónás minden felgyülemlett fájdalma és érzése elöntötte ajkait. Az Örökkévaló így felelt: „te szánod ezt a fát, amin nem dolgoztál […] és én ne szánjam a hatalmas Ninivét, ahol több mint 120 000 ember él, aki nem tudja megkülönböztetni jobb kezét a baltól, és rengeteg állat is?”

Más szavakkal, Isten azt mondta el Jónásnak, hogy Ninive lakosainak hiányosságai nem veszik el a létjogosultságukat. Minden ember része a világ szellemi körforgásának, és segíti is a világot – éppúgy, ahogyan a kikájon fa segítségére volt Jónásnak.

AZ ÖRÖKKÉVALÓ KEGYELME

A Jálkut Simoni, talán a legtartalmasabb midrás­gyűj­temény (melyet Ráv Simon hádársán írt a XIII. században) mély betekintést enged Jónás életének legfontosabb felismerésébe:

Abban a pillanatban az arcára borult, és azt mondta: „urald világodat irgalmas tulajdonságod szerint”, ahogyan írva van: „Tiéd, Örökkévaló a kegyelem és a megbocsátás”.

Jónás próféciájának üzenete mindegyikünkhöz szól. A Vilna Gáon tanítja, hogy Jónás utazását mindnyájan megtesszük. Azzal a tudatalatti ismerettel jövünk a világra, hogy van egy küldetésünk. Megpróbálunk megszökni, mivel ez a küldetés gyakran félelmetes.

Jónás történetének szövegéből megtudjuk, hogy Jafóba és Társisba akart eljutni. Noha ez a két hely ilyen néven va­lóban létezik, a városnevek jelentése szó szerint „szépség” és „gazdagság”.

A felszínen meg tudjuk vigasztalni magunkat ezekkel a dolgokkal: az anyagiak megteremtésén fáradozva, minél szebb dolgokkal körülvéve magunkat. De mindezzel csak a belső küldetéstudatunk elől menekülünk. A testünk Jónás hajójához hasonlít. Az életben vannak pillanatok, amikor a test törékenységének gondolata megkerülhetetlen. Például amikor betegséggel vagy veszéllyel kell szembesülnünk. Ilyenkor egy örökkévalóságnak tűnik a nehéz időszak, mindaddig, amíg meg nem oldódik.

A hajó tengerészei a tehetségünk és a képességeink, amik értünk dolgoznak. De még ők sem tudnak megmenteni attól az értelmetlen vágyunktól, hogy elmeneküljünk magunk elől. A cethal jelképezi a végső szembesülésünket a felismeréssel, hogy egy nap el kell mennünk. Van, akinek pont ez jelenti a megmenekülést, amire vágyott. Másokat éppen a halállal való szembenézés képes végül az aktív életbe visszahozni!

Ahogyan Jónást is, a saját sebezhetőségünk megértése tud rávenni arra, hogy végül legyőzzük az egónkat és azt a vágyunkat, hogy minden eseményt mi irányítsunk, és hogy végül kezdjük el elfogadni saját küldetésünket, bármi is legyen az.

Az élet hányattatásain keresztül talán rájövünk arra, hogy mi magunk okoztuk ezeket a viharokat. Ezután már hajlandóak vagyunk az életcélunkkal foglalkozni, de még mindig nem szabadultunk meg teljesen a minket gyötrő érzésektől. Egészen addig, amíg végül fel nem ismerjük, hogy utunk minden egyes lépésénél az isteni jóakarat vett minket körül.

Ez az a pillanat, amikor készen állunk arra, hogy visszatérjünk Istenhez. Noha mindannyiunk útja eltérő, és még soha senki más nem járt rajta, Jónás ismerte az elejét és a végét ennek a mindnyájunk által megtett utazásnak.

Jom Kipur az a nap, amikor mindegyikünk átélheti Jó­nás utazását. Tegyük meg utunk következő lépését, bármi is legyen az, hogy beteljesítsük azt a küldetést, amiért idejöttünk. Használjuk ezt a különleges pillanatot arra, hogy visszatérjünk Istenhez örömben és szeretetben.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás