A tudós XVI. századi rabbi a híresek között is a leghíresebb.

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishEncyclopedia.com
Megjelent: Forrás – 2012. április

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishEncyclopedia.com
Megjelent: Forrás – 2012. április

A rabbi, akiről ebben a számban szó lesz, a híres Lőw család talán leghíresebb tagja. Mielőtt Júdáról lesz szó, néhány gondolat erejéig szükséges megemlékezni két másik híres Lőwről. A Lőw rabbidinasztia több neves rabbit adott a zsidóságnak, és nem meglepő, hogy a család magyarországi vonatkozásokkal is rendelkezik: a prágai Lőw rabbi egyik leszármazottja volt a híres Lőw Lipót, aki az 1848/49-es szabadságharc tábori rabbijaként szolgált, majd a szabadságharc leverése után, 1850 decemberétől negyed évszázadon át (haláláig) a szegedi hitközség rabbiszékében ült.

Fia, Im­mánuel szintén rabbi és világhírű botanikus volt: neki köszönhető, hogy a szegedi zsinagóga kertje valóságos botanikus kert volt. Lőw Immánuel 1854-ben született, és ’78-ban választották meg apja utódjául a szegedi rabbiszékbe. Ezt a posztot 66 éven át töltötte be. A napfény városában olyan tiszteletnek örvendett, hogy amikor végigsétált a Kárász utcán (Szeged főutcáján), a szegediek (vallásra való tekintet nélkül) kezet csókoltak neki. 1944 januárjában 90. születésnapja alkalmából még méltató cikk jelent meg a városi napilapban a „földkerekség legtudósabb rabbijáról”, pár hónappal később azonban az sem számított, ha valaki 90 éves tudós volt: deportálni kellett. Protekcióval sikerült el­in­tézni, hogy Pestre kerüljön, de pár nap múlva elhunyt a budapesti gettóban. Ágy nem jutott neki, így a Wesselényi utcai kórház padlóján halt meg: Scheiber Sándor készíttetett megrázó grafikát az elhunytról.

Térjünk vissza a „Maharal” né­ven ismertté vált Lőwhöz! Juda ben Becálél Lőw a XVI. században élt és alkotott. Miért hívják Maharalnak? A szó a „Mo­rénu HáRáv Lőw” szavak kez­dőbetűiből alkotott mozaik­szó, jelentése „tanítónk, Lőw rab­bi”. Júda Lőw születésének helye bizonytalan: annyi bizonyos, hogy a család a németországi Worms városából származik, és egyes források ezt a német helységet emlegetik a rabbi szülővárosaként is, de valószínűbb az a verzió, hogy a lengyelországi Poznań városában látta meg a napvilágot. Születési ideje körül is apróbb eltéréseket találunk a források között. 1520 vagy 1525 körül született: de az évszámok ismerete nem életbevágóan fontos, nekünk annyit illik tudnunk, hogy Maharal a XVI. században élt, és annak második felében alkotott.

„Bámulatos matematikai, csillagászati ismeretei voltak, de a […] hét szabad művészet egyéb területein is olyan teljesít- ményt mutatott fel, amelynek csodájára jártak nem zsidó kortársai.”

Fiatalon korának egyik legnagyobb talmudtudósává vált. Nem volt még harminc éves, amikor felkérték, hogy Morvaországban, Nikolsburg városában legyen rab­bi. A Nikolsburgban eltöltött évek alatt olyan tekintélyt és hírnevet szerzett magának, hogy felkérték: legyen a prágai kile (közösség) rabbija. A spanyolországi soá (holokauszt) alapvetően átrendezte a zsidóság helyzetét: nyom nélkül letörölték a térképről a spanyol zsidóságot, kiirtották és elkergették a zsidóság szellemi központját működtető spanyolországi zsidókat. A zsidó világ központja Erec Izraelbe, illetve Közép- és Kelet-Európába tevődött át. A zsidó világ egyik központja éppen Prága lett: ennek a hitközségnek a vezetésére kérték fel Júda Lőwöt. Megalapította a híres „Klaus” nevű jesivát, amely halála után mintegy nyolcvan évvel a tűz martalékává vált, a később újjáépített imaháznak a „Klaus” nevet adták. A „Klausban” a kor legkiválóbb talmudtudósai és ha­lachikus autoritásai tanították a bóchereket.

Ami abban a korban egyedülálló volt: Maharal világi tudása. Ennek köszönhetően a nem zsidó világban is kiemelkedő hírnevet szerzett, és addig soha nem látott tiszteletet vívott ki magának. Bámulatos matematikai, csil­lagászati ismeretei voltak, de a „septem artes liberales”, a hét szabad művészet egyéb területein is olyan teljesítményt mutatott fel, amelynek a csodájára jártak nem zsidó kortársai. Barátja volt a kor híres csillagásza, Kepler, aki bemutatta II. Rudolf császárnak. Számos legenda kering arról, hogy Rudolf – aki a kor egyik leghatalmasabb uralkodója és legtehetségesebb hadvezére volt – jelentős összegeket fizetett Lőw rabbinak, hogy éjjelente találkozzon vele, és együtt vitassák meg a politikai élet és a tudomány nagy dolgait. Ezekből a találkozásokból sokat tanult Rudolf császár, de a legtöbbet mégis a zsidó közösség profitált: a rabbi a találkozásokat és az ezek nyomán kialakult barátságot arra használta fel, hogy fenyegetés vagy veszély esetén a császár védelmét és segítségét kérje a népe számára.

A prágai régi-új zsinagóga, ahol Júda Lőw tanított és tartott istentiszteletet

vissza