Kultúra

Kedvesem kopog – Joseph B. Soloveitchik rabbi Izraelről

Izrael sok emberből heves reakciót vált ki. Bár a néhai Soloveitchik rabbit nem lehet azzal vádolni, hogy az érzelmek uralták volna, a híres Rav itt egy szenvedélyes, eredetileg jiddisül tartott előadást tár elénk írott és lábjegyzetekkel ellátott formában.

Joseph Ber Soloveitchik rabbi (a Rav) a XX. századi zsidó gondolkodók egyik legnépszerűbbje, a modern ortodoxia atyja. A mai Fehéroroszországban született egy meglehetősen neves rabbinikus családba. Ősei között találhatjuk a Necivet és a Bész Hálévit, édesapja pedig Chájim Soloveitchik rabbi volt. A berlini Humboldt egyetemre járt, ahol a Lubavicser Rebbe is iskolatársa volt. Míg a Rebbe Schrödingertől tanult fizikát, addig a fiatal Soloveitchik Hermann Cohenből doktorált. 1931-ben házasodott. Felesége, Tonya Lewit szintén a PhD fokozat birtokosa. 1932-ben költöztek az Egyesült Államokba. A Rav leghíresebb írása talán a The Lonely Man of Faith (A hit magányos embere), melyben a bibliai teremtéstörténet „két Ádámjával” próbálja megmagyarázni a huszadik századi vallásos ember vívódását.

Kol Dodi Dofek (Kedvesem kopog) egy 1956-ban tartott előadást rögzít. 1965-ben jelent meg először héberül, majd 1990-ben angolul. Soloveitchik rabbi emészthetőbb művei közé tartozik, így talán egy kellemes „első” könyv lehet azoknak, akik érdeklődnek a szerző iránt. Az íráson végig érződik, hogy mennyire a „sajátjaihoz” íródott: minden mondat letisztult, közvetlen. Nincsenek benne görög és latin kifejezések vagy a filozófia nagyjainak műveit kommentáló hosszas lábjegyzetek. A Rav kötetlenül és tisztán beszél.

Az értekezés elején elkülönít két szövetséget és életmódot: a sorson (fate) és a végzeten (destiny) alapulót. Míg a sors (Egyiptom) szövetségében az emberek passzívan osztoznak, a végzet (Sínai-hegy) egy alakítható és beteljesíthető jövőt tesz lehetővé. Soloveitchik rabbi szerint a zsidóságban az a központi feladat, hogy a sorsot végzetté alakítsuk át. Míg a zsidó szinte tárgyként jön a világra és úgy is távozik, életében alannyá válhat. A zsidó egyetlen eszköze erre a háláchá. Ezt használhatja arra, hogy szembenézzen a gonosszal, melynek létét nem tagadja, hiszen a háláchá olyannyira érdekelt a gonoszban, mint az „iszur, a heter, a chijuv és a p’tur problémáiban”. A sorscentrikus egzisztenciával ellentétben a végzeti létet választó ember életében a szenvedés a javításra, a felemelkedésre és a tisztulásra ad lehetőséget. A zsidóság különlegessége, hogy ez nem passzív, hanem aktív formában elérhető csak: ha halachikusan reagálunk a gonosz problémájára. A háláchá pedig megtiltja nekünk, hogy a szenvedésből ne nyerjünk ki értelmet. Így lehetünk tárgyból emberek.

Ebből az alapvetésből indulunk el Jób felé. Mint azt tudjuk a bibliai történetből, Jób rengeteg szenvedésen ment át. A Rav értelmezése szerint a szenvedés célja az volt, hogy Jóbot a „magánszférából” a „közszférába” helyezze. Semmi probléma nem volt Jóbbal, csupán az, hogy nem törődött aktívan az embertársaival. Hasonlóképpen látta a Rav az amerikai zsidóságot is 1941 és 1956 között. Kulcsfontosságú időkben maradt tétlen, pedig már a Smá törvényeiből is tudjuk, hogy az időzítés fontos a zsidóságban. Így történt, hogy az Egyesült Államok nem mentett meg zsidókat a Soá idején, és nem is segédkezett Izrael állam megalapításakor, pedig ha az ottani zsidóság mozgósította volna magát, talán tudtak volna segíteni. Ehelyett tétlenségbe süppedtek. Innen származik az írás címe: Kedvesem kopogtat. Az Énekek énekéből vett sor azt a tragikus pillanatot idézi, amikor a titokzatos szerető kopog szerelme ajtaján, ám az mégsem nyitja ki, eljátszva ezzel a boldog élet lehetőségét.

Innen tárgyaljuk tovább az izraeli helyzetet, mely sok szempontból ma is tanulságos lehet számunkra. A Rav elsősorban saját magában és közvetlen környezetében keresi a problémát, de megoldást is kínál. Az amerikai ortodoxia (akkori) tétlensége Izrael földjével kapcsolatban elkeseríti.

Természetesen az esszé nem csak panaszkodás, bár a jövőkép, amelyet elénk tár, nem különösebben derűs. A „húsát” és a végét nem árulom el, de tele van nagyon szép tórai magyarázatokkal és izgalmas, könnyen érthető újszerű értelmezésekkel. A betérőknek és a betérteknek pedig külön örömet jelenthet, hogy egy teljes (bár rövidke) fejezet tárgyalja a giur (betérés) folyamatát, melyben a szerző azonosítja a zsidóság alapvető motívumait, ezzel is mélyebb értelmet adva a hosszú és fárasztó folyamatnak.

Bár sok könyv született a vallásos cionizmusról – különösen 1967 óta –, ez mindenképpen jó kiindulópont azoknak, akik kíváncsiak a zsidóság és Izrael kapcsolatára. A Rav nem szélsőséges vagy erőszakos, és semmiképpen sem azonosítható a „hírhedt” izraeli jobboldallal. Ugyanakkor egyenesen és józanul tárgyalja a zsidó nép és Izrael földje közötti többezer éves kapcsolatot, és talán egy olyan nézőpontból közelíti azt meg, amelyet egy ideje már nem hallottunk Magyarországon.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás