A kettes szám szerepe és értelme az életünkben

Purim napján négy micvát teljesítünk.

Ezek:

• mishloach manot (ajándék küldése a barátainknak)
• mikra megila (Eszter könyvének felolvasása, illetve meghallgatása)
• seudas purim (ünnepi lakoma)
• matanos leevjonim (ajándék a szegényeknek)

Egy érdekes jelenségre figyelhetünk fel a megila és pu­rim kapcsán: rengeteg dolog kapcsolódik a kettes számhoz ezen a napon. Kétszer olvassuk a megilát, egyszer este és egyszer nappal. Két különböző fajta ajándékot kell küldenünk a barátunknak. A megilával kapcsolatban: két zsi­dó főhősről szól, Eszterről és Mordechájról. Eszternek két neve van: Eszter és Hádásszá. Két fő gonosztevő akarja a zsidókat megsemmisíteni: Ahasvéros és Hámán.

Két királyi levelet küldtek ki Susánból a tartományokba – amely levelek egyike azt tartalmazta, hogy minden feleségnek tisztelnie kell a férjét, míg a másik, hogy minden zsidót meg kell ölni.

Ahasvéros két ünnepséget rendez a történet elején, és két nőt látunk feleségeként, Vástit és Esztert.

Eszter meghívja Hámánt és Ahasvérost – nem egy, hanem – két ünnepségre, mielőtt felfedné, hogy zsidó.

A susáni zsidók két napot kapnak arra, hogy bosszút álljanak az ellenségeiken.

A megila a legvégén külön hangsúlyt helyez a kettes számra:„Mert Mordecháj, a zsidó második volt Ahásvéros király mellett és nagy a zsidók előtt, és kedveltje testvérei sokaságának, ki javát kereste népének, és békéjére beszélt egész nemzetségének”(Eszter 10:3).

Mi ez a megszállottság a kettes számmal kapcsolatban?

A válasz: könnyű izgalomba jönni az első alkalommal.

Amikor az első alkalommal halljuk a megilát, érezhető az izgalom a zsinagógában. De a második alkalomkor? Nem olyan izgalmas már, nemrég olvastuk már ugyanezt.

Nagyon fontos eleme az Örökkévaló szolgálatának a kettősség. Akár ember–ember közötti, akár ember–Örökkévaló közötti parancsolatról van szó, nem szabad, hogy elhagyjon minket az izgatottság és lelkesültség az első alkalom után. Akármit is csinálunk, akármilyen micvát, tevékenységet, minden kapcsolatunk, minden tanulásunk meg kell maradjon bizonyos szinten (sőt, mindig emelnünk kell a szintet!) – akár elköteleződésről, izgalomról, szenvedélyről, gyorsaságról, őszinteségről, jóakaratról és melegségről van szó. Mindent ezek kell, hogy áthassanak – egyre nagyobb mértékben.

A Tóra első három szava – םיקולא ארב תישארב („Kez­det­ben az Örökkévaló teremtette”, az első betű a ki­fe­je­zé­s­ben a bét, melynek számértéke kettő) – kapcsán Rav Eli­me­lech Biederman a következőt tanítja:

Az Örökkévaló a világát ב – תישאר – két kezdettel te­rem­tette.

A második esély, a második kezdet az, ami igazán meg­határozza és megmutatja, kik is vagyunk igazán. Min­denki számára izgalmas tud lenni az első alkalom – de vajon izgalmas tud-e lenni a második, harmadik, ne­gyedik és sokadik alkalom is az istenszolgálatunkban?

Az emberi élet százhúsz évig tart, tanuljuk a Tórából. Ezt abból is látjuk, hogy Mózes százhúsz évig élt. Ha kö­zelebbről megvizsgáljuk a számokat, a következő sor­rendet fedezhetjük fel: a számok 1-2-0 sorrendben követik egymást. 1 – tedd meg egyszer. 2 – tedd meg másodszor, csak ez alkalommal jobban! Ne állj meg egynél, ne állj meg, amíg el nem éred a második alkalmat, harmadik alkalmat és így tovább – ahogy Mózes is, aki a nehézségek ellenére sosem adta fel. 0 – egészen addig, amíg már nincs tovább, véget ért a kiszabott földi idő és a nesámá (lélek) elhagyja ezt a világot, és a fenti világba költözik.

Amikor purimot ünnepeljük, gondoljunk arra is, hogy mennyire fontos megmaradni – sőt, emelkedni – az istenszolgálat minden aspektusában. És ne feledjük: min­dig van második esély! Ragadjuk meg!

forrás • yutorah.org

fordítás • E.G.