Filozófia

Kezdetek

A kezdet ünnepe: ros hásáná.

Szerző: Rabbi Dr. Akiva Tatz
Forrás: SimpleToRemember.com
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Szerző: Rabbi Dr. Akiva Tatz
Forrás: SimpleToRemember.com
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

„Minden a kezdetektől függ” – Bölcseink ezen kijelentése rejtett mélységeket takar. Minden, ami létrejön, már fogantatása pillanatában egész biztosan tartalmazza jövője összes elemét. Éppen úgy, ahogyan az ember génjei a fogamzásnál dőlnek el, és ezek határozzák meg későbbi fizikai adottságait, a világ összes jelensége a kezdetben végtelenül összesűrűsített elemeinek a visszaverődései.

A nemlétezésből létezésbe való átmenet a legerősebb, ami mindent tartalmaz. Ahogy egy gyerek fejlődik, kritikus szakasz következik, amely nem annyira kritikus, mint az első pillanat, és így tovább, mindegyik szakasz az azt megelőző megfejtésének a felfedezése. Minél közelebb van valami a kezdethez, annál kritikusabb. A kis hatások a genetika szintjén sokkal nagyobbak, mint a nagyobb hatások a embrionális fejlődés alatt, és azok nagyobbak a felnőttkori hatásoknál. Tehát a legelső pillanat igényli a legnagyobb gondosságot, a legnagyobb tisz­taságot.

„a legelső pillanat igényli a legnagyobb gondosságot”

Az idő szintén teremtés. A zsidó év természetes létező. Ros hásánákor és jom kipurkor fogan. Emiatt kell különösen odafigyelnünk arra, hogyan élünk ros hásánákor és az azt követő napokban. Ahogyan az ember elkezdi az évet, azzal meghatározza a folytatását. Ha a gének megfelelően vannak alakítva, a magzat helyesen fog fejlődni, és a gyerek, majd a felnőtt nagyszerű lesz.

Az ebben a szakaszban elkövetett hibákat később nagyon nehéz lesz kijavítani. Az év első tíz napjában tett erőfeszítések elejét vehetik egy későbbi „műtét” szükségességének. Ros hásáná minden egyes pillanatát fel kell használni, csak pozitív emberi tulajdonságokat szabad érvényesülni hagyni, uralkodni kell a haragon és egyéb negatív tulajdonságokon. Sokan tartják azt a szokást, hogy nem alszanak ros hásánákor, legalábbis délig – így alapozzák meg, hogy az év a tudatosságé és a spirituális erőfeszítéseké legyen, nem pedig a feledésé.

Mire kell koncentrálnunk ezen a napon? Vajon képes-e az ember az összes hibáját kijavítani egy – vagy akár tíz – nap alatt? A válasz abban rejlik, ahogy bölcseink az embert leírják. Egy ilyen leírás szerint az igaz ember olyan, mint egy fa, amely jó földbe lett ültetve, de az ágai rossz föld fölé hajolnak. Ennek az az értelme, hogy a gyökerek jók, vagyis az ember alapvetően jó, de senki sem tökéletes, és a rossz föld fölé hajló ágak jelképezik az ember hiányosságait. De egy kis nyesés felfedi a teljesen jó gyökereket. Ez a nyesés szenvedés formájában is jelentkezhet ebben a világban – az eljövendő világban pedig, az igazság dimenziójában az ember teljesen pozitívként fog megjelenni.

A rossz ember pedig olyan fa, amely rossz földben gyökerezik, de néhány ága jó föld fölé hajlik. A lényege rossz, de még a legrosszabb embernek is vannak jó cselekedetei és tulajdonságai. Egy kis nyesés pedig felfedi a rossz alapokat. Ez a nyesés boldogságban és jutalmakban jelentkezhet ezen a világon, ami egy tisztán rossz létezést hagy a következő világra.

Ez a gondolat segít megérteni egy nehéz rámbámi idé­zetet. Azt állítja, hogy ros hásánákor az igaz emberek azonnal beíratnak az élet könyvébe, a rosszak az ellentétesbe, a közepesek ítélete pedig csak jom kipurkor lesz meghozva. A Rámbám hozzáteszi, hogy ezek azok az emberek, akiknek a jó és a rossz cselekedeteik kiegyen­lí­tődnek. (Nem feltétlenül szám szerint, a minőség szá­mít.)

A legfurcsább pedig, hogy a Rámbám azt is állítja, hogy a legtöbb ember ebbe a harmadik kategóriába tartozik, akik pontosan egyensúlyban vannak jó és rossz között. Valóban lehetséges az, hogy a legtöbb ember jó és rossz cselekedetei pontosan kiegyenlítettek?

A magyarázat az, hogy a Rámbám ezen nem azt érti, hogy a cselekedetek vannak egyensúlyban, hanem a legtöbb ember olyan fa, amely rossz és jó föld között félúton van elültetve – készek vagyunk a jó cselekedetekre, amikor lehetőség adódik, és jön az inspiráció, de sajnos önzésre és rossz cselekedetekre is, ha éppen az csábít el. A legtöbb ember sohasem tudatosította magában, hogy miért van itt. Hová lett a fád ültetve? Az eredeti helye valahol középen van. Az év kezdetén, a fogantatás pillanatában annak eldöntése a fontos, hogy ki vagyok én alapjában, és nem az, hogy milyen konkrét cselekedeteknek kell működniük – az majd később jön.

Ros hásáná annak az ideje, amikor elhelyezzük a magot, meggyőződünk róla, hogy a fa egészében a jó területen van, a nyesés a következő szakasz. A ros hásáná azt kell, hogy megtanítsa nekünk, hogy tudatosan válasszunk pozitív irányt, határozzunk meg egy spirituális célt, és induljunk el felé.

„Ros Hásáná, a zsidó újév”

A zsidó hagyomány szerint ez a nap a világ teremtésének évfordulója. Másnéven „jom hádin”, azaz az ítélet napja, mivel ezen a napon az Örökkévaló a királyi trónján ülve az egész világot megítéli, az egész elkövetkező évre döntést hoz minden fontos kérdésben, mindannak alapján, ami az elmúlt évben történt. Az ünnep legfontosabb szimbóluma a sófár, a kos szarvából készült kürt. A sófár megfújásával kérjük az Örökkévalót, emlékezzen meg őseink érdemeiről.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás