Interjú

Ki a rabbi?

Keleti Dávid rabbival beszélgettem arról, hogy mit jelent az, hogy rabbi, hogyan válik valaki rabbivá, mik egy rabbinak a fő funkciói.

Ki a rabbi, és mi a rabbi elsődleges feladata?

A rabbi az, aki jogosult arra, hogy halachikus (zsidó törvényekkel kapcsolatos) kérdésekben döntsön. A zsidóság keretébe tartozó eldöntendő kérdések azonban nem csak a kásrutban (kósersági törvények), vagy más, kéz­zelfogható, „testtel teljesíthető“ parancsolatokkal kap­­csolatban merülhetnek fel, hanem a gondolatokkal, a hittel, a szellemi világgal kapcsolatban is. A test kö­telességei, tehát a fizikai részünkkel összefüggő pa­ran­csolatokon kívül (mint pl. a tfilin kötésére vonatkozó szabályok, a kóserság, stb.) a szív parancsolatai, a szellemi kötelességek is éppoly fontosak. A rabbi feladata mind a két kérdéskörre kiterjed, mindkét kérdéstípusban ké­pesnek kell lennie dönteni, amennyiben felmerül egy kérdés.
A döntéseken kívül azonban más funkciója is van a rabbiknak. Arámi nyelven van egy fogalom, ami ide kapcsolódik: ez a márá de átrá, ami azt jelenti, hogy a hely ura. Tehát a közösség vezetésében is nagy feladata van egy rabbinak, hiszen a szabályok, parancsolatok nem csak az egyénekre vonatkoznak, hanem a közösségekre is.

Hagyományosan a zsidó közösségek vezetősége hét személyből állt, ők a rabbival együtt, közösen beszélték meg a közösség ügyeit. Mára legyengült a vezetőségnek a funkciója, ugyanis maguk a közösségek is meggyengültek, már nincsenek olyan nagy homogén közösségek, amelyeket el kellene látniuk ilyen komoly vezetőségeknek. Ma jellemzően sok kis közösség él egymás mellett, mindegyik saját rabbival rendelkezik, akiknek általában szűkebb ügyekben kell dönteniük. Izraelben, az USA-ban, Európában is jellemző, hogy kis közösségek szerveződnek, akik külön szervezik az életüket a saját rabbijukkal. A két világháború között egy városnak egy rabbija volt, és övé volt a hatalom, rengeteg ember tartozott „alá“.

Ma már a közösségek is nagyon sokfélék. Régen több száz évig ugyanaz a közösség élt egy városban. Je­len­leg világszerte nagy a fluktuáció, a közösségek sem homo­gének, az emberek jönnek-mennek, más-más szo­kások­kal, hagyományokkal.

Kiből válhat rabbi?

Először is arra válaszolnék, hogy ki nem rabbi. A Tal­mud­ban van egy érdekes ide vonatkozó rész, amely Sa­lamon király egy versét elemzi: A Talmud itt két féle embert említ meg. Az egyik, aki már elérte azt a szín­vonalat, hogy rabbi lehetne, de mégsem vállalja magára ezt a feladatot, nem funkcionál rabbiként, nem adja ma­gát a közösség szolgálatára. A talmudi hasonlat szerint az ilyen ember olyan, mint aki látja, hogy az utcán összeesett valaki, de ő letakarja szemeit, hogy ne lássa a szenvedőt. A másik az a típusú ember, aki nem érte el azt a szintet, hogy alkalmas legyen rabbinak, mégis az lesz. Az ilyen embert az olyan magzathoz hasonlítja, aki már azelőtt meghalt, hogy megszületett volna. Mindkettőt nagyon szigorú ítélet követi.

phoca_thumb_l_DSC_4712Mégis, mitől lesz valaki rabbi? A „rabbiságnak“ négy fokozata van: Az első, legalacsonyabb fokozatba tartozik az a rabbi, aki levizsgázott tanulmányaiból, szmichát ka­pott pl. az izraeli rabbinátustól, azaz olyan oklevelet, amely feljogosítja arra, hogy zsidó jogi kérdésekben döntsön. Egyel magasabb fokozatba tartozik az, akit komoly talmud tudósként ismernek el. Harmadik fo­ko­zat, akik nem csak közösségi kérdésekben döntenek, ha­nem tagjai lehetnek a rabbinikus bíróságnak, ők a dá­já­nok. (Keleti Dávid rabbi is ebbe a fokozatba tartozik, a szmichán kívül dáján oklevelet is kapott.) A negyedik szintbe azok tartoznak, akiket adott generációban a legnagyobb talmud tudósoknak tartanak. Akiknek olyan kérdésekben is döntő a szavuk, amelyekre a válasz nem nyilvánvaló. Pl. ilyen lehet egy olyan kérdés, amely vala­mi­lyen modernizációs folyamattal összefüggésben merül fel, pl. amikor az elektromos energiát elkezdték használni, ak­kor ugye felmerült, hogy az a szombati törvényekre ho­gyan vonatkoztathatók, stb. Feinstein rab­bi idejében Ame­rikában új ortodox közösségek ala­kultak, és fel­merültek teljesen új fajta kérdések, töb­bek között azzal kapcsolatosan is, hogy más, pl. re­form közösségekkel hogyan lehet, hogyan kell együtt­mű­ködni.

Mennyit kell tanulni ahhoz, hogy valaki megkapja a rabbi oklevelet?

Rabbi vizsgára az mehet, aki legalább hat évet tanult jesivában, 18 éves kora után. Természetesen a szombati törvényeket, a kasrut, vagy a zsinagóga szabályait ennél rövidebb idő alatt is meg lehet tanulni.

Akkor mégis miért kell kell ennyi ideig készülni a rabbivá válásra?

A Talmud ravasznak nevezi, és komolyan elítéli azt az embert, aki bár megtanulta a szent írásokat, és a Misnát is jól ismeri, szóval komoly tudással rendelkezik, azonban nem tanult személyesen más rabbiktól. Az ilyen ember komoly tudósnak mutatja magát, de ha nem tanult személyesen egy komoly rabbitól, akkor úgy vesszük, hogy nem tud semmit. Olyan, mint egy analfabéta. Mi ennek a komoly ítéletnek az indoka? Rási azt mondja, hogy ami az írásokban van, az még nem tartalmazza a törvényeknek az indokait. És sokszor a döntés változik az indokok változása miatt. A törvények igazi értelmét, hátterét, indokát nem lehet megtanulni a könyvekből, az írásokat nem lehet önállóan értelmezni. Persze ma ez már könnyebb, hiszen sok kommentár létezik, de ezzel együtt a személyes kapcsolat a mélyebb megértéshez azért még továbbra is fontos. Fiatal közösségekben elő­for­dul, hogy választanak maguknak egy olyan rabbit, aki már nagyon sokat tud, de egy-két olyan kérdésben, ami a közösség szempontjából nagyon fontos, még nem elég jár­tas. Ilyenkor előfordul, hogy időt adnak neki, hogy készüljön fel, tanuljon utána, de emellett az is fontos, hogy gyakorlatot is szerezzen, tehát az az ideális, ha egy komoly rabbi mellett tanul egy ideig, hogy mellette gyakorlati tapasztalatot szerezzen. Pl. a női tisztasági törvényeket nem lehet könyvekből megtanulni, hiszen ott például konkrét színekről kell tudni dönteni.
A hat év tanulás tehát valóban csak a minimum elvárás. A hat év során kb. napi 9 és fél óra elmélyült tanulásról van szó: egy jesivában jellemzően a nap 3 részből áll: 9-13 óráig, 15.30-19 óráig, és este 9-11 óráig tanulnak a diákok. Ez kell tehát a minimumhoz.

A szellemi kérdésekben nehezebb a döntés, ott szük­ség van az intuícióra is, hiszen a döntések nem min­dig egyértelműek. Létezik egy kifejezés: dáát Torá. Ez arra utal, aki intuitíve érti a Tóra véleményét, a Tóra hozzáállását. Tehát azt, ami nincs nyilvánvalóan leírva, de amit mégis a Tóra mond. A fent említett Feinstein rabbi például rendelkezett a tóra véleményével, ő intuitíve ismerte azt.

Hogyan alakult ki a rabbi státusz és a rabbi kar intéz­mény­rend­szere?

Mózestől kezdve úgy volt, hogy rabbit csak felavatott rabbi avathatott fel. Akkor még nem voltak fokozatok, minden felavatott rabbi dáján volt. Ez megszűnt a tanaita korszakban, a 10 nagy talmud tudós kivégzésekor Rabbi Jehudá ben Bává volt az utolsó, aki a szó eredeti értelmében kapott szmichát. A szmichá eredetileg feljogosított a bír­ság és halálítélet vagy botütés kiszabására. Ezekben az ügyek­ben csak azok dönthettek, akik szmichát kaptak. Ma már a legnagyobb rabbik sem jogosultak erre, tehát a szmichá elvesztette eredeti jelentését. Az megmaradt, hogy csak abból lehet rabbi, aki egy felavatott rabbitól kapja a „szmichát“.

Lelki ügyekben, életvezetési kérdésekkel mennyire szokás rab­bi­hoz fordulni?

Lelki ügyekben a jesivákban tanulók jellemzően nem is rabbikhoz, hanem a Ros Jesivákhoz (jesivák vezetői) for­dulnak. pl. olyan kérdésekben, hogy a tanulás és a csa­lád hogyan egyeztethető össze. Hogy lehet az ideális ha­tárt megszabni a különböző kötelezettségek között. De rabbikhoz is lehet fordulni ilyen ügyekben. Shach rabbi­hoz, aki a legelismertebb rabbi volt a korában, pl. házassági ügyekben is fordultak, a legtöbb esetben az asszonyok mellé állt. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, ebben próbált segíteni. Elijasiv rabbival találkoztam én is, még ami­kor csak terveztem, hogy Magyarországra jövök az itteni közösségnek segíteni. Tudta rólam, hogy én ad­dig csak tanulással foglalkoztam, hogy nem voltam jár­tas a szervezői, közösségi munkákban. Mondtam, hogy a magyarországi munka ahelyett lesz, hogy ko­mo­lyan tanuljak. Azt válaszolta, hogy egy közösség meg­mentéséről van szó, és ez nagyon nagy dolog. Amikor tá­voz­tam tőle, úgy mentem ki, hogy hátráltam, nem for-dítottam hátat neki. Ahogy haladtam kifelé, még egyszer elismételte, hogy egy közösség megmentése nagyon nagy dolog. Pedig ő nem beszélt feleslegesen, minden szava ki volt számítva.

készítette: Fináli – Magyari Judit

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás