Amikor a természet halott, az emberi szellem akkor ébred.

Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Chanuka utolsó napjaiban vagyunk, meggyújtjuk az utolsó gyertyákat is. Utána következik a sötétség. Tél van, hosszúak az éjszakák. Nincs vetés, sem aratás, a természet halott. Egészen tavasz elejéig nincs ünnep. Történelmi szempontból is chanuka volt az utolsó csoda, a beígért négy száműzetés közül a harmadikból való megszabadulás. Azóta sötét van, kétezer éve tart a gálut, csak a chanukai csoda lángjai derengenek a távolból.

Igazából minden felosztható egy élő és egy halott stádiumra. Min­den nap felosztható nappalra, az élő szakaszra és éjszakára, a halott szakaszra. Minden év, tavasztól őszig él, utána lehullanak a levelek, kezdődik a halott időszak. Az ember élete is felosztható az élő és a halott szakaszra. A zsidó nép történelmében váltakoznak a számüzetések és a megváltások, a halott és élő időszakok.

A modern ember ezzel szemben próbál kibújni a természet szorító rendszeréből, és igyekszik a halott időszakokat is élővé átfordítani: képesek vagyunk sötét éjszaka is a legnagyobb fényárban dolgozni, üvegházakban előállítjuk a terméseket abban az évszakban is, amikor azok normálisan nem teremnének, a halál eljövetelét is próbáljuk kitolni, amennyire csak lehetséges. Azonban a modern ember is érzi, hogy mindezzel együtt gyenge ahhoz, hogy ténylegesen a természet erős szorítása fölé kerekedjen. Ugyancsak érzi valamilyen szinten, hogy talán mégiscsak jobb lenne harmóniában élni a természettel.

„minden felosztható egy élő és egy halott stádiumra”

Akkor hát mit is kellene kezdenünk ezekkel a halott időszakokkal, egyszerűen csak nyugodjunk bele az elkerülhetetlenbe? Fogadjuk el teljes megadással minden este, minden késő ősszel, hogy elérkezett a passzivitás ideje, amikor nincs más feladatunk, mint hogy várjuk a megújulást?

Az igazság, hogy a fizikai világ passzivitása ellen nem tudunk küzdeni, de ez mégsem jelent teljes passzivitást. Hiszen a szellemi világra ezek a változások nem vonatkoznak, a szellem örök, és örökké él. És nem csak, hogy még a halott időszakban is él, hanem talán sokkal inkább és sokkal könnyebben él, hiszen amíg a fizikai rész is aktív, nehéz erősen koncentrálni a szellemire, de amikor a fizikai „alszik”, akkor tud a szellemi igazán élni. Ki ne érzte volna, hogy bizonyos szempontból mennyivel könnyebb, és mennyivel jobban megy egy csöndes, esti tanulás, amikor a fizikai világ már passzív és nyugodt, mint egy nappali, amikor ugyan az ember elméje talán frissebb, de a fizikai világ körülötte aktív.

Bölcseink is hangsúlyzták az esti tanulás fontosságát. (Éruvin 18b). Illetve a rájuk jellemző „finomsággal” kijelentették, hogy aki áv hónap 15-től (amikortól kezdenek rövidülni a nappalok) nem kezd el többet tanulni (kihasználva az egyre hosszabbá váló estéket), az meg fog halni (Táánit 31a). Szóval a halott időszak beálltával nincs is más feladatunk, mint hogy szabadjára engedjük a szellemünket. Amikor nyugodt és csendes körülöttünk a világ, akkor tudunk igazán felemelkedni, és megérezni az igazi ÉLET ízét!

Reméljük, hogy újságunknak ez a száma szolgálhat egy kis étvágy­gerjesztővel, kedves Olvasóink elmélyülhetnek egy-egy számukra érdekesebb témában. De, mint ahogyan ez közismert, a zsidó tanulás módszere nem elsősorban könyvből vagy újságból való olvasgatás, hanem a párban, közösségben való tanulás, vita. Reméljük, Olvasóink is fognak egy kis időt szánni erre ezen a télen, és személyesen is ellátogatnak hozzánk, hogy közösen vitassunk meg egy-egy témát.

Kívánunk minden kedves Olvasónknak egészséges és élettel teli telet!

vissza