Miért kell gyümölcsöt ennünk még a tél vége előtt?
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. január-február
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. január-február
Vajon mi jut eszünkbe svát hónapról? Természetesen a gyümölcsök! Hiszen annak ellenére, hogy tu bisvátnak messze nincs olyan hagyománya hazai körökben, mint mondjuk egy széder estének, sokan talán kicsit valami izraeli folklorként tartják számon, az valószínűleg nagyon sok embernek mégis eszébe jut, hogy ilyenkor gyümölcsöket kell enni. Annyiban ez természetesen igaz, hogy tu bisvátnak tényleg nincs olyan súlya, mint egy tórai vagy akár egy rabbinikus ünnepnek, hiszen tu bisvátkor gyümölcsöket enni, az „csak” egy szép szokás, de maga a nap már a Misnában is említve van. Ez a nap az egyike a négy ros hásánának, az új éveknek, hiszen svát hónap 15-e a fák új éve.
Azonban ha kicsit belegondolunk, igazán furcsállhatjuk, hogy pontosan mi köze lehet a gyümölcsevésnek tu bisváthoz! (Nem tudom, hogy kedves Olvasóinknak is feltűnt-e már, hogy a zsidóságban nagyjából minden, ha nem első látásra, de legalábbis a másodikra, különösen extrémnek tűnik!) Tu bisvát a fák új éve, ami nem más, mint egy határvonal, amely meghatározza, hogy az adott termésből pontosan milyen fajta tizedeket kell adni. Ugyanis egy hétéves cikluson belül az első két évben, illetve a negyedik-ötödik évben adandó tizedek megegyeznek, míg a harmadik, illetve hatodik évben adandó tized egy kicsit különbözik. Ha az adott fa még tu bisvát előtt kezdett rügyezni, akkor a terméséből még az előző év szerinti tizedet kell adni, ha tu bisvát után, akkor a következő év szerintit. Vajon hogyan következik ebből az, hogy nekünk ezen a napon gyümölcsöket kéne ennünk!? Ráadásul pont január-február környékén! (Persze erre az egyszerű válasz, hogy zsidóéknál minden így van, például ősszel, az esős időszak kezdetén megyünk sátorozni.)
„A rutinból végzett […] cselekvések olyanok, mint az éretlen gyümölcsök”
A kérdést nyitva hagynám, meghagynám a lehetőséget Olvasóinknak is, hogy gondolkozzunk, és próbálkozzunk lehetséges válaszokat találni, hiszen bizonyára sokféle helyes válasz létezik, hetven arca van a Tórának, szokásaink is mély és sokféle gyökérből táplálkoznak.
Egyvalami azonban világos. Az időszak még nem a termés, nem a gyümölcsök időszaka és mi mégis a gyümölcsökkel foglalkozunk. Tehát a gyümölcsökkel el kell kezdenünk, ha máshogy nem is, de legalább gondolati síkon foglalkozni! Minden egyes cselekedetünk olyan, mintha a termésünk lenne. Annak a termésnek meg kell érnie, elő kell rá készülni, gondolni kell rá, hogy az a pillanat, amikor a gyümölcs beérett, annak teljes szépségében és érettségében nyilvánuljon meg. A rutinból végzett, megfelelő előkészület nélküli cselekvések olyanok, mint az éretlen gyümölcsök, akár helyenként rohadtak, csúnyák.
Még tél van, a szellem él, a fizikai világ halott. Most kell előkészülnünk arra, hogy érett, szép és ízes gyümölcsöket teremjünk. A kellő elmélyedés egy-egy adott területen minden bizonnyal sikerrel fogja koronázni törekvéseinket!